Az őszi nap melegen sütött, amikor Hedvig kilépett az utcára. A távoli erdőnél vastag füstcsíkot látott és orrába érezte a csípős szagot. Nemsokára egy tűzoltó autó szirénája is felhangzott. Hedvig szíve hangosabban kezdett dobogni.
Beni-suttogta maga elé, egy fohászt is elrebegve. Bevetésen van. Megint kockáztatja az életét másokért. Az ő kicsi tűzoltója. Élete nagy szerelme. Minden nő álmainak legmélyén ott rejtőzik egy ilyen pasi. Ő szerlemre született, szerelemre termett. Beni valóság volt. Hús és vér. Kacagás és tűz és szenvedély. Vele olyan volt, mintha egy kitörésre kész, fortyogó vulkánba zuhant volna az ember. A lány megőrül térte, fékezhetetlenül, eszeveszetten kívánta. Fekete szemű, fekete hajú volt, aki megtudta gyötörni, aki boldoggá tudta tenni, s aki olyan magasságokba tudta ragadni, hogy annak létezéséről addig nem is sejtett.
– Szeretlek, még most is szeretlek-suttogta.
Még sokáig vízhangzott fülében és szívében a sziréna hangja és Hedvig emlékezett. Emlékezett a boldgságra, amit Benivel élt át és amit elveszített. Az első találkozásuk jutott az eszébe:
Január volt, bár sütött a nap a hideg nehezen volt elviselhető. Hedvig az állomásra igyekezett, ami 15 percnyi gyaloglásra volt. hirtelen egy autó fékezett le mellette, amelyet egy számára ismeretlen férfi vezetett:
– Elvihetem az óvónénit?
– Persze- válaszolta a lány és szó nélkül beült a férfi autójába.
Végigbeszélgették az utat és amikor kiszált az autóból a lány gondolata az volt, hogy vannak még rendes pasik a földön.
Ekkor látta előszőr álmai fehérlovas hercegét, de még fogalma sem volt róla, hogy valamikor fontos lesz számára a férfi. A következő találkozásig hetek teltek el. Lehullott a hó és dermesztő hideg vette birtokba a falut. Hedvig újra gyalog indult el az óvóda felé. Arca kipirult a hidegtől és már nagyon szeretett volna ott lenni, amikor a havas úton csúszva bár de megálltt mellette a férfi autója. Hedvig nem várta, hogy kérleljék, hamar beült az autóba.
– Megint maga ment meg?- kérdezte de csak mosoly volt a válasz
– jobban örvendek mint télen az anygalnak.
És ez így is volt. Örült, hogy látta, bár még semmit sem tudotta férfiról. Nem tudta hogy hivják, hol lakik, mit csinál,de nem is volt fontos, egészen addig a napig amíg újra megállt mellette és mosolygott. Hedvig örült a férfinak, már csak azért is mert nem kellette gyalogoljon, még ő maga sem tudta, hogy ez már rég nem erről szól.
– Csak próbáltam az autót-mentegetőzött a férfi amikor beült mellé
– De ha gond máskor nem állok meg.
– Nem gond sőt.
Hedvig érezte, hogy szikrázik köztük a levegő. A férfi félmondataiból rájött, hogy felesége és kislánya van, de semmit nem tudott pontosan. Miután kiszált az autóból, felhivott egy ismerőst, aki talán mesélni tudna a titokzatos férfiról. Ekkor tudta meg, hogy egy válás kellős közepén tart, hogy Benedekmek hívják és hogy szuper pasi. Sőt rendes is.
Hedvig nem kergetett illúziókat. Az ő életében már volt egy ilyen rendes pasas, aki a legnagyobb szükségben hagyta cserben. Nem bízott a férfiakban és nem akart újabb kapcsolatot. Ő csak élni akart. Jól megvolt a saját gondjaival, a saját fájdalmával a magánnyal és nem volt szüksége arra, hogy más gondját is a nyakába vegye. Volt neki elég ezen kívül is. Ami a legrosszabb félt egy újabb veszteségtől.
Másnap a munkahelyén csak a hazamenésre gondolt.
– Vajon ma is várni fogja Beni?
Várta. Alig indult el, ott volt. Mosolygott és Hedvig nem álta meg, hogy ne cukkolja:
– Megint próbálja az autót? vagy csak engem akart látni?
Nem kapott választ, de a férfi tekintetében valami furcsa volt. Valami, amit nem tudott megmagyarázni.
Mi lesz ebből?-tette fel magának ezerszer a kérdést- Egy nős pasi. Miért érdeklődik utána? Ebből ki kéne maradni, amíg még nem késő. De másnap már késő volt. Az autóba ült mellette és a férfi kérésére, hogy:
– Megkaphatom-e az óvónéni számát?- gondlkodás nélkül diktálta a számot.
– Aztán lehetőleg kapja meg a felesége
Beni nem tudta elrejteni mosolyát, azt a huncutt kis mosolyt , amely annyira tetszett a nőnek.
– Törödik is velem a feleségem
Még megcsengette Hedviget, hogy neki is meglegyen a száma, aztán elment.
Ettől a naptól kezdődőtt az őrület. A férfi ha munkában volt felhívta a lányt. Órákat, sőt éjszakákat beszélgettek át. Ha otthon volt is megtalálta a módját, hogy 10 percre legalább felhívja. Megkérdezve, hogy van, mit csinál éppen, vagy csak, hogy hallja a hangját. Minden beszélgetéskor Kicsi Angyalnak nevezte a lányt és puszit adott. Hedvignek nagyon tetszett ez az odafigyelés. Szüksége volt erre.
Délben pedig ő hívta, ha elindult, így nem kellett Beni az ablakot lesse mikor megy el elótte a lány. A hét zsúfolt volt. Egyik délben Beni elfelejtett az állomásnál megállni
– Hová méssz? – kérdezte a lány
– Haza viszlek!
Nagyon jó volt ilyen sokáig a férfi mellett lenni, fogni a kezét. Hedvig most is elmondta, hogy nem akar egy nős pasi szeretője lenni, de Beni mesélt a válásáról és hogy minden milyen egyszerü és könnyen fog lejárni, csak várni kell 2 és fél hónapot. Minden a legnagyobb rendbe lesz. Hedvignek tetszett ez a nagy optimizmus, bár kételkedett.
Csütörtökön a lánynak délutáni programja volt. Beni megígérte, hogy elmennek együtt egy nyugis helyre. Egy hangulatos kis étterembe vitte, ahol minden egyszerű volt és kellemes.Hedvig legjobban a férfi társaságá tértékelte.
– Nekem ne ígérj semmit- mondta a lány, amikor a férfi a jövőről kezdett beszélni.
– Tulságosan félek ,hogy megbízzak benned ésképtelen vagyok hinni a boldogságban.
Nagyon sok mindenről beszélgettek és az idő gyorsan repült. Menni kellett. Az autóban veszélyesen közel kerültek egymáshoz. Abban a pillanatban amikor a férfi szemébe nézett, tudta, hogy elveszett. Megszünt körülöttük a világ. Csak a férfi és a nő létezett. Beni előszőr gyengéden érintette a nő ajkait. A csók hihetetlenül hosszú volt mohó és kétségbeesett. Ugyanakkor diadalmasi és győzelmes, ezért nyugtató is. Ez a csók tűzforró volt és nem csak az első másodpercben. Nagyon kellett uralkodjanak magukon, hogy elinduljanak. Veszélyes út volt ez, nagyon közel kerültek egymáshoz de tudták még nem szabad elveszítsék a fejüket. Amikor megérkeztek Hedvig követelőzően ölelte át a férfit és neki is uralkodni kellett az érzésein. Amikr megcsókólta semmire sem gondolt. Nagy lánggal égett bennük a vágy. Valami olyan csodálatos tűz volt ez amely csak lángolt és égetett de nem pusztított. Vágylángok nyaldosták a testüket és érzték, hogy ők maguk is tűzzé lesznek. Beni lefejtette magáról a lány ölelő karjait és elindult. Nem volt még itt az ideje annak, hogy tovább lépjenek.
Ez egy nagy szerelem kezdete volt, egy olyan szerelemé amely a csalódásból, fájdalomból és magányból született. Szükségük volt erre a szerelemre, hogy újra esélyük legyen a boldogságra. Tudták, hogy amit együtt élne kát az megmarad más körülmények között is. Az idő, az új emberek, az új barátok sem vehetik el tőlük.
Beleszeretett. Eszeveszetten kívánta, bár tudta, hogy más nő férje. Örülni kellette volna annak, amit eddig is kapott és mégis. Még 26 óra kellett elteljen és újra látja,újra a karjaiba lehet.
Eltelt a 26 óra. Hedvig üdítőjét kortyolgatta és várta, hogy Beni hívja. Utolsó pillanatban megszólalt a telefonja.
– Szia. Tűz van. Nem tudok csak másfél óra múlva menni, de várj meg kérlek. Imádlak.
Hedvig fáradt volt, nyúzott, de várt. Nagyon remélte, hogy látja a férfit. Mellette bíztonságba érezte magát és boldog is volt. Az óramutató nagyon lassan haladt.Pontosan másfél óra múlva üzenet érkezett: “Itt vagyok”
5 perc múlva Hedvig Beni karjaiba találta magát. Beni úgy csókólta mint még soha:
– Imádlak kicsi angyal
Nem tudta szavakkal elmondani a bocsánatkéréseét, de erre nem is volt szükség. Hedvig örült, hogy végre ott van. Végre megérintheti.
Egy kávéra beültek a kedvenc helyükre.
– Olyan fáradt vagy , de úgy csillog a szemed- Beni
– Olyan boldog is vagyok mint amilyen fáradt…..
Az első csapás az életükben délben jelentkezett. Hedvig a nagytakarítást végezte amikor megszólalt a telefonja. Beni volt. Elmesélte, hogy volt a doktornál, mi a baj és hogy 14 napig nem mehet ki a házból. Hedvig nem akart hinni a fülének.14 napig még csak nem is láthatja. Hogy bírja ki? Miért mindig velük történik ilyesmi?
Másnap reggel nyúzottan ébredt. Annyira szertte volna látni Benit, de csak a telefonhívásokra várhatott. Fél 8 körül érkezett meg az óvi ajtajához. Még a kulcsait kereste amikor megszólalt a telefonja. Beni hívta:
– Most főztem le a kávét, gyere kávézni.
Mesélt az éjszakájáról és hogy hiányzik neki a lány. 10 óra körül nyjlt az ovi ajtaja és egyik apuka lépett be, aki mellesleg Beni munkatársa is volt.
– Óvónéni egy kicsitt kihívhatom?- kérdezte
Az előszoba asztalán egy hatalmas nagy cserép kála volt.
– Tudod kitől van- mosolygott Ari
– Gondolom
– Akkor jó- légy jó
– Köszönöm
Hedvig nem talált szavakat. Nagyon meglepődött és nagyon jól esett neki Beni kedvessége. Még ebben a helyzetben is kitalálta, hogyan adjon virágot nőnapra. Elővette a telefonját és hívta. Beni unott hangon szólalt meg, mint aki nem tudtja miért hívja, de nem bírta sokáig. Elnevette magát. Hedvig nem tudta szavakkal kifejezni mit érzett,de Beninek nem is kellett mondani semmit. Tudta, hogy jól sikerült a meglepetés.
A lány nagyon hálás volt a sorsnak, hogy megismerhette a férfit.A napok egyhangúan teltek. A férfi álandóan a telefonon lógott, nyűgös volt akár a gyerekek, gondjait a lány nyakába húzta, nyafogott mindenért, gyűlőlte, hogy nem mehet ki és még cigizni sem tud. Még a lány szülinapja is az utolsó pillanatba jutott eszébe, amikor Arit megint bevonta tervébe és rózsát küldött a lánynak. Hedvignek is nehéz volt. tartotta a lelket a férfiba és néha úgy érezte neki is sok már.
A napok csigalassusággal teltek. Rengeteget beszélgettek ezeken a napokon. Úgy érezték mintha 30 éve ismernék egymást és egyre mélyebb dolgokba is belemásztak.
Még négy nap volt hátra. Hideg szél sepert végig az utcán, amikor Hedvig hazaindult. Meglepetésére Beni autóját látta bár előtt. Amire az autóhozéert, aférfi is ott volt:
– Hazavihetem hölgyem?- kérdezte
– Persze
Beni meg sem állt a lány házáig. Az uton csendbe voltak.fogtáék egymás kezét és alig beszéltek. Nem kellett beszélniük.A szavak még tán sohasem voltak annyira fölöslegesek mint éppen most. Csak ketten voltak és tudták mit akarnak. A szavak értelmüket vesztették. Létüket is feledte ez a két ember. nem győztek betelni egymás látványával. Az utcába leparkolta Beni az autót. Még ültek egymás mellett egy ideig.
– Hiányoztam?-kérdezte Beni
– Szerinted?
– Ahogy rámnézel, ahogy megérintesz bíztos, hogy igen. Féltem, hogy nem így lesz és mégis nem akarom hogy ennyire szeress. Nem tudom megadhatom-e neked azt a szeretetet amit igényelsz .Nem akarok csalódást okozni, nem bírnám elviselni a bűntudatot, ha kudarcot vallanék. Annál sokkal fontosabb vagy.
Hedvig odahajolt a férfihoz és megrintette az arcát. Megőrölt ezért a férfiért, pedig egy másik nő férje . Szeretni akarta, azt akarta, hogy adjon még egy esélyt a szerelemnek. Boldoggá akarta tenni, be akarta gyógyítani a sebeit. Aztán csókólta. Erre a csókra egész életében emlékezni fog. Soha egyetlen csók sem esett neki még olyan átkozottul jól. Az a csók megváltoztatta az életét, tönkreteheti, bűnöst csinálhat belőle, de még soha nem érezte, hogy szüksége lett volna a szeretetre.
Beni csendesen lefejtette magáról a lány ölelő karjait és indított. Ő pedig megértette. Menni kell. Még integetett a férfinak és sokáig nézett még a távolodó autó után.
Másnap névnapja volt a férfinak. A lány napok óta törte a fejét, hogy mivel lepje meg. Majd döntött. Gondosan készítete elő az ajándékot. Egyikük sem tervezte a reggeli találkozót, de örültek neki. Hedvig zavarban volt. Nem tudta mit csináljon. Nem volt ajánlatos együtt látni őket. Odalépett a férfihoz:
– Boldog névnapot kicsi macim. Az ajándékot délben megkapod.
– Rendben
Ezzel elment. Boldog volt, hogy ő köszöntötte elsőnek.
Délben főiskolára kellett menni. Úgy volt hogy 12 kor találkoznak Benivel. Beni kalandos készülődésbe részesült. A kaland azzal kezdődött, hogy bezárta kulcsait a lakásba. a teraszon át lopakodott be akár a mikulás. Utolsó pillanatba érkezett meg. Hedvig ledöbbent milyen hülyeségekre képes a férfi érte. Amig araszoltak a város felé előkerült az igazi ajándék. Egy csavarhúző piros szallaggalátkötve. Beni nemgyőzött csodálkozni:
– Ez igen, még márkás is.
Megálltak kávézni a törzshelyükön
– Még meg sem köszöntem az ajándékot- kacagott majd forrón csókolta a lányt.
Az, hogy a suliba figyeljen megint nem sikerült. Gondolatai Beninél voltak. Örült az életnek, hogy egy ilyen férfit mondhat a magáénak. Szerette ezt a férfit, a gondjaival, a problémáival együtt.
Még 96 nap – gondolta a lány. Ha ezt kibírják övék lesz az egész élet. Gyerekesen viselkedett. Számolta a napokat, hogy mikor lehet már végre Benivel. Számára a mindent jelentette. Lehetett vele beszélgetmi, rá bízhatta az egész életét és az sokat jelentett neki. A Tamás okozta fájdalom szép lassan megszünt.7év után végre hajlandó volt megbízni valakiben és bár nem akarta, szertni is tudott. Újra megtanult szeretni. Újra nőnek érezhette magát, tetszett neki az az odafigyelés amit Benitől kapott.
Még 3 nap volt a férfi szülinapjáig. Már tervezgette a meglepetést amikor a érfi hívta. hangja kimért,dühös és szomorú volt.
– Most egy ideig nem találkozhatunk- mondta
Elmesélte, hogy otthon gondjai vannak. Hedvig megértette, de fájt neki. Még a napi 2 percét is elvették tőle. Hiába vígasztalta a férfi, a könnyei lassan csorogtak le az arcán. A könnyek, amelyek igaz barátok, bár hidegek.
– De 3 nap múlva látni akarlak
– Látni fogsz.Igérem, hogy a születésnapomon találkozunk
És 3 nap múlva találkoztak. A nagy nap reggelén Hedvig üzenettel ébresztette a férfit.
“Amikor 36. születésnapod kopogtat az ablakon, egy kis fényességet lopva az életedbe, szeretnék én is napsugár lenni, hogy megérinthessem az arcodat. Az évek örömmel jönnek ha jót hoznak, és kegyetlenséggel szórják szét romlott terhüket, ha az van rájuk bízva. Az évek utak, amelyeket végig kell járni. Ezután mindig része leszek az életednek, hogy boldog légy. Boldog szülinapot macikm. Szeretlek.”
A mai nap is főiskolás volt. Amire este végzett Beni a kapuba várta. A kedvenc éttermük volt a cél.Útban a vendéglő felé Hedvig egy óriási citromot halászott elő a táskájából, amelyet a Boldog Szülinapot felírat díszített. Beni nevetett. Nemrég emíltette, hogy szereti a citromot. Tetszett neki, hogy a lány mindenre odafigyel. Neki erre volt szüksége, hogy figyeljenek rá . Otthon a családban csak a vita, a veszekedés és a marakodás jutott neki. Mindezt ellensúlyozta a lány szeretete. Az igazi ajándék az étterembe került elő. Szívalaku dobozba csomagolva Hedvig szerencsemalaca.A férfi tudta, hogy nagyon sokat jelent ez a kis kabala a lánynak. Nem is merte elfogadni. A kísérőlevél is izgalmas volt:
” Ragaszkodj az álmaidhoz
Mert ha az álmaid meghalnak
Az álet egy törött szárnyu madár
ÉS soha nem tudz az égig repülni”
A férfi rá kellett jőjön, hogy a nő egész életét a kezébe tette. Rajta állt vagy bukott a nő életének útja. Tudta nagy felelősség ésmégis hitte, hogy joga van erre a bizalomra.
Az ünneplés jól sikerült, de a búcsúzás megint nehezen ment. Beni annyira kitartott az illem mellette, hogy ez már szinte zavarta a lányt_
– Van valami oka annak, hogy nem akarsz velem lenni?-kérdezte
– Semmi, csak még nincs itt az ideje. Nagyon türelmetlen vagy.
– Miért baj az, ha veled akarok lenni? Szeretlek téged és nem szégyellem, hogy kívánlak. te is akarod. Érzem az érintésedből, látom a nézésedből, akkor miért?
– Még bírd ki egy kicsitt. Kérlek
Karjaiba vette a lányt, babusgatta, buta szavakat suttogott neki, amíg a lány megnyugodott. Majd egy érzéki csók után elment. Hedvig újra egyedül maradt a gondolataival, a kétségeivel. Még ágyba bújva ia ezen gondolkodott: megéri végre, hogy a férfival legyen? Nagyon hiányzott neki.
Egy sms téritette magához:
“Aludj jól kicsi angyal. Köszönöm ezt a csodálatos estét és Sz_ _ _ _ _ _k.”
Új hét kezdődött, újra munkába kellett menni és még mindig nem látta a férfit. Hiába próbálta vígasztalni a bizalma kezdett meginogni.
– Mi lesz ezután? Mi lesz a húsvéttal?
Amikor rákérdett, hogy meglátogatja-e az ünnepen egyszerűen elutastották. Az ünnep így a könnyek és a hiányérzet változásával telt. Hívni is alig hívta a férfi. Hedvig kétségbeesése egyre nőtt és kiborult. Számos kérdés merült fel benne:
– Nem érdemeltem meg, hogy meglocsóljanak? Szereti még egyáltalán?
Az ünnepek után is folytatódott a háosz. 2 hete folytatták a “nemismerem” játékot.Hedvig félt. A férfi annyira meggyőzően játszodta, hogy a végén még ő maga is elhiszi, hogy nem jelent semmit . Bá razt mondta még mindig fontos helyet foglal el az életébe, a lány egyáltalán nem érezte így. Ritkultak a hívásai, napok óta nem mondta, hogy “kicsi angyal”. Csak minden ötödik hívás végére tette oda hogy “puszika”. A hiányzol, kívánlak, látni szeretnélek szavakat mintha kitörölték volna a szótárából. Már nem azért nyafogott, hogy 3 órát együtt legyenek, hanem csak a napi 2 percét akarta visszakapni. Nagyon megalázó érzés volt könyörögni a férfi szerelméért, amit addig olyan természetességgel adott. Eddig csak úgy áradt belőle a kedvesség. Hedvignél már az önvád is jelentkezett:
– Én rontottam el valahol, megint? Vagy csak egyszerűen nem lehet engem szeretni?
Azok a napok voltak a boldogság cseppek a keserűségük tengerén, amikor a férfi munkába volt. Ilyenkor hívhatta, ilyenkor éjszakákat beszélgethettek át, ilyenkor csak az övé volt.
Ahogy teltek a napok, Hedvig kétségbeesése is napról-napra nőtt. Néha úgy érezte, hogy csak hangja van a férfinak, néha úgy, hogy kettő van belőle. Az egyik akit megismert, akibe beleszeretett kedves, aggódó, rajongó, gondoskodó és érzékeny. A másik akit mostanába látott, bele van fáradva mindenbe, nem érdekli semmi, ennek ellenére mindenkinek próbál megfelelni így Hedvig az utolsó helyre került. Sokszor tette fel magának a kérdést:
– Melyik Beni az igazi?
Még 26 nap volt hátra. Tudta, hogy élete visszavonhatatlanul megváltozik. Csak az a kérdés milyen irányba? Mi lesz ezután? Megszabadul egy gondtól, elveszített mindent és összeomlik. Szüksége lesz még rá? Időt kér majd és ő várjon türelmesen? Mi lesz ha elveszti? Marad neki a csalódás, a fájdalom és a veszteség jól ismert érzése, de marad egy álom is amit együtt éltek át és ő kincsként őrzi majd ezeknek a napoknak az emlékét. Annyira félt egy kapcsolattól. Most mégis a nyakába vette a férfi gondjait is,bár volt neki elég ezen kívül is. A férfi neki öntötte ki a szívét,ha gond volt,tőle várt segtséget, vigaszt. Hedvig tartotta benne a lelket és néha önmagába is. Szörnyen nehéz volt. A férfi felesége sem könnyítette meg a dolgát. Hallotta a pletykákat, a vádakat, amelyek őt illették a férfi miatt, de ki kellett bírja. Arra gondolt,ha elég erőslesz és kibírja utána együtt lesznek.
Zuhant egy szakadékba és nem tudta melyik a szörnyübb ez a zuhanás, vagy maga a földetérés.
A férfi gondjai is csak sokasodtak. Tele volt fájdalommal és a feleslegessé vált ember összes érzésével. Ő pedig nem lehet mellette, hogy segítsen egyszerüen azért, mert a férfi nem akarta.
Hedvig már pizsomába bújva olvasott, amikor megcsorrent a telefon. Beni volt.
– Nagyon nagy kérés, hogy most gyere hozzám?
Hívás után alig telt el egy fél óra, amikor belépett a férfi kapuján. Beni az udvaron volt. Olyan szenvedéllyel ölelte át, hogy a lánynak még az erő is kiment a lábából. Ha nem tartja szorosan a férfi megállni sem bír, de Beni nagyon jól tudta ezt. Megfogta a kezét és a ház felő húzta:
– Ez a te házad- mondta amint belépett- Érezd otthon magad
– Nem rossz
De Hedviget a legkevésbé sem érdekelte a ház. Mellette volt a szeretett férfi. Csak ki kellette nyújtsa a kezét és megérinthette. Mit számított egyéb ebben a pillanatban..
Beni egy üveg vörösbort vett elő
– Van amit ünnepelni ma. Itt vagy végre csak velem.
Az idő gyorsan repült, a bor fogyott és hiába volt már órák óta “otthon” a lány még mindig nem hitte, hogy valóban aférfinél van.
Már jóval elmút éjfél, amikor a férfi bebújt mellé az ágyba. Gyengéden érintette meg a lányt. Szemében kérdés volt, de a nő már nem akart semmit Beni nélkül. Elég volt a távszerelemből. A férfi lekapcsolta a még égő lámpákat. Egész testükkel egymáshoz tapadtak, mintha attól féltek volna, hogy elveszítik egymást.
– Gyönyörű vagy- suttogta a férfi
Aztán már nem beszéltek többet. Rájuk szakadt a menyország, az egymásra és egymásba találás kimondhatatlanul boldog érzése, testi lelki öröme.Legtitkosabb álmaik váltak valóra. A nő úgy érezte mintha már évek óta erre várt és vágyott volna.aztán kimerülten és szótlanul pihentek egymás karjába még egy ideig, majd minden kezdődött újra, és ez így ment fél éjszkán át, míg végül álomba zuhantak.
Arra ébredtek, hogy egy hajnali napsugár besüt az ablakon. Ezen annyira felvidámodtak hogy azon nyomba újra egymásnak estek. Aztán jött a rohanás. Mindketten hosszú nap elé néztek. Rengeteg munkájuk volt. Hulla fáradtan, de boldogan végezték a dolgukat,csak az együtt töltött éjszakára és a szerelmükre tudtak gondolni.Türelmetlenül várták a következő estét. Bármit éreztek egymás iránt, kimondva vagy kimondatlanul mindkettőjüknek sokat jelentett, talán egy egész jövőt.
Hedvig nagyon várta a következő estét. Barátai nem értették meg. Tanácsokkal, előítéletekkel látták el. Egyenesen gyűlölettel beszéltek a férfiról. Ez fájt neki. Ő szerette, boldoggá tette. Benitől mindent megkapott amit élete során soha nem kapott meg. Hedvig számára ott volt az otthon, ahol Beni volt.
Este fáradtan és szomorúan érkezett “haza”. Amikor a férfi átölelte mindenről elfeledkezett a karjaiban, csak az iránta érzett szerelemről nem. Ez jelentette számára az egész életet.
– Hogy bírtam ki enélkül a szerelem nélkül?- sóhalytott a lány, majd befurta magát Beni karjai közé és elaludt.
Reggel még sötét volt, amikor a férfi kikelt mellőle. Dolga volt, de valahogy nem akarózott elmenni, bár tudta, hogy amikor hazajön Hedvig várni fogja. Többször is visszajött a szobáig megcsókólni a szeretet nőt. Amikor hazajött Hedvig valóban várta. Kávét főzött, reggelit készített, takarított és amikor a férfi belépett az ajtón szemében megelégedést és végtelen sok gyengédséget látott.Tetszett a férfinak, hogy itt van a lesz felesége.
Csodálatos délelőtt volt, de délre Hedvig haza kellett érjen. A férfi rövid de tömör sms-t írt:
– “Mindent köszönök”
Ebben minden benne volt. Mindent köszönt amit Hedvig tett, visszaadta az életét.
Hedvig családjában még mindig puskaporos volt a hangulat. Újabb kritikákat kellett végighallgasson. Ez rányomta bélyegét az estére is. Nem tudott a ház kis napsugara lenni. Beninek nem tetszett ez. Aggódott a lányért. Nem akarta, hogy gondjai legyenek miatta. Még az összeköltözésre is hajlandó lett volna, csak hogy megvédje, de Hedvig tudta még gondjai lennének ebből,így hát nemet mondott, bár jól érezte magát a férfival, csodálta őt és imádta.
A következő találkozás érdekesen kezdődött. Hedvig főzte a vacsorát. Bár tudott főzni, nem szívesen sürgölődött a fazakak körül, de a férfi kedvéért szívesen tette. A menüt a férfi találta ki. Amint tett-vett a konyhába Beni többször átölelte és csókokkat lehelt a nyakára. Ennek az volt a hátránya, hogy a vacsora készítése mindegyre abba maradt, fennállt a veszélye, hogy éhesen kell lefeküdjenek. Ekkor Beninek eszébe jutott, hogy tejért kell menjen. Amíg oda volt Hedvig elkészítette a vacsorát, betette mosni a ruhát, áthúzta az ágyat, megterítette az asztalt, de a férfi még mindig nem volt sehol. Felhívta:
– “5 perc és otthon leszek” – jött a válasz
Eltelt 5 perc, majd 10 és végül egy fél óra. Hedvig előszőr ideges lett, majd szomorú. Ennyit ért a férfinak? Egy háztartási robot kellett neki? Amikor tudta, hogy milyen nehezen lehet itt, ezzel köszöni meg, hogy elfelejt hazajönni? Sms-t küldött:
– “Az ágy megvetve, a kaja a kamrában, én a szomszédnál alszok. Jó éjt”
Leült a teraszra. Egy gombóc volt a torkába, ami egyre csak nőtt és a percek csak múltak. Egyedül volt a férfi házában és várt. Nem akart ő soha többé áldozat lenni. Ezt már végigcsinálta egyszer. Addig támaszkodott egy férfira, amíg belőle nem maradt semmi és most újra mindent és mindenkit feláldoz ezért a férfiért. Egy ismerős érzés kezdte mardosni a szívét, amikor meghallotta a férfi lépteit. A kapu zárja megcsikordult és ő megjelent. Mint aki jól végezte dolgát mosolyogva lépett a lányhoz. Lehajolt megcsókólni:
– Bocsi egy kicsitt késtem- mondta, de csepp megbánássem volt a hangjában
– Nem baj. Gyere vacsorázni- mondta Hedvig
– Haragszól?
– Nem- elhatározta, hogy nem fog hisztizni, nem fogja számonkérni
– De. Látom, hogy haragszol- puszilta meg a nyakát- Olyan jó hogy itt vagy, olyan jó volt hazajönni hozzád
– Bíztos. Azért késtél másfél órát.
– Bocsi, nem akartam csak elbeszélgettünk.
Csendben ették végig a vacsorát. Nem sok kedvük volt beszélni.Hedvig gyúlölte, ha egy férfi magyarázkodott ésnem akarta, hogy a megbántottságát lássa. De így is látszott. Vacsora után elmosogatott, lezuhanyzott és lefeküdt. Beni nem kérte, hogy borozzanak, nem akart beszélgetni sem vele.
Csendben kúszott be mellé az ágyba. Hedvig meg sem moccant. Beni kinyújtotta a kezét és megérintette.Olyan gyengéden ölelte át, mintha félne, hogy elutasítjál. Ekkor Hedvig feléje fordult. A férfi hosszú forró csókok közepette lesimogatta a nő pizsamáját. Csodálatos volt kettesben lenni és tudni, hogy valóban azt csinálnak amit akarnak. A felszabadultság érzése vegyült a szenvedéllyel. A szívük még könyebb lett, a vágyuk még erősebb. Megadták magukat az emésztő tűzzel égő szenvedélynek. Hirtelen a nő minden bánata, magányossága és félelme leomlott rólamint valami gubó ,amelybe önmagát burkolta, hogy megvédje vagy eltitkolja érzéseit, de amelyre többé nem volt szüksége. Ettől a férfitól nem kellett elrejtsen, eltitkoljon semmit. Odaadta magát mindenestül, s ez így volt jó.
– Ha így kérsz bocsánatot, máskor is elfelejthetsz hazajönni
Beni csókokkal fojtotta bele a szót, majd kicsábította az ágyból a teraszra és egy békecigi mellettt átbeszéltek mindent.
– Olyan mérges voltál
– Mondtam valamit? Meg sem szólaltam. Megmondtam, hogy nem fogok hisztizni
– Ne haragudj kérlek- modta a férfi
Miután elszürcsölték a bot, visszabujtak az ágyba ésegymást átölelve békésen aludtak reggelig.
7. este volt a férfinál. Jó háziasszony volt és csodálatos szerető. Úgy érezték mintha évek óta együtt élnének. Kitalálták egymás gondolatait, félmondatokkal is értették egymást. Amikor az átbeszélgetett éjszaka után ágyba bújtak, mindent megadtak egymásnak, amiről csak álmodni mertek. Csókokkal és simogatásokkal, ölelésekkel, halk vagy hangos sóhajokkal, kértek és követeltek, adtak és kaptak míg testük egy ősi parancsnak engedelmeskedve összefonódott.
Hedvig elégedetten nyújtózkodott.Beni rávilágított a telfonjával.
– Mi van?- hunyorgott a lány
– Nézlek
– És mit látsz
– Azt, hogy végtelenül boldog vagy
– Még soha nem voltam ilyen boldog
Beni magához húzta a lányt és csókólta. . Minden szenvedélyét, minden érzelmét beleadta ebbe a szeretkezésbe. Beni viszsahúzódott:
– Védekeznünk kell- suttogta, de a nő olyan szenvedéllyel húzta magához, hogy megtört
– Légy bennem, érezni akarlak- csókolt a fülébe a lány
Beni bírtokba vette, de úgy, hogy mélyebre már nem is hatolhatott volna, de a nő még próbálkozott. Megmarkolta a férfit és nyomta magába a testét. Még…még..még jobban. Minden érintése mohó volt és mégis odaadó. Semmitől nem rettentek vissza, nem voltak gátlások, sokkal inkább vadak.
Az elkövetkező hét nem sok szerencsét hozott a kapcsolatuknak. A férfi rengeteget dolgozott, este fáradtan esett be az ágyba,nem volt se ereje, se kedve egy nőhöz. Hedvig ezt is megértette. Talán hálás is volt a férfinak, amiért a családi magyarázkodásoktól megmentette, azáltal, hogy nem kellette hozzá menjen. Még mindig foglalkoztatta az elmenés gondolata. Ráadásul ritkultak a hívásai is, elmaradt a “kicsi angyal ” megszólitás, a jó éjt sms is rövidebre sikerült. Hedvigben félelmmel vegyes fájdalom volt. Ez a kapcsolat annyi mindent kibírt már, a cél előtt nem halhat meg. Amikor ezen a hétvégén a férfi karjai közt feküdt nem érezte azt az egetrengető boldogságot mint eddig. Jo volt, de valami ellaposodott, megváltozott. Beni ezen a hétvégén is beszélt az elmenésről. Ezzel újabbat rugott Hedvigbe.
A kovetkező hé tmég ennél is rosszabb volt. A kapcsolatuk felett lebegő viharfelhők már tornádóvá gyűltek és ki is törtek hamarosan.
– Nem kéne a héten gyere. A szomszédok így is beszélnek
Hedvig nem ismert a férfira. Beni nem mondhat ilyent. Neki nem. Mindent romba döntött amiben reménykedett. Minden álmuk, a közös életük. Hónapokig volt türelmes, hogy számára az alkalmas pillanat elérkezzen, de rá kellett jöjön, hogy soha nem lesz ilyen. Nem hiányzik ez az újabb csalódás.
162 nap telt el azóta, hogy ledöltek az őt körülvevő falak és Beni betoppant az életébe. Ezen az estén Hedvig úgy döntött mindent megbeszél a férfival. Egyszer s mindenkorra tudni akarta mi és miért történik? Miért vele? Van ennek valami oka? Vagy csak egy őrült rulettkerék? Nem értette mi van és mellesleg látni is akarta a férfit. Szerette őt az életénél is jobban. Mellette akart lenni az elkövetkező 30 évben minden nap, minden pillanatban.
Hedvig csendben lépett be a férfi konyhájába. Beni mosogatott és csak egy rövid sziát engedett meg magának. Minden figyelmét az edényeire fordította. Hedvig nemigazán tudta mit kezdjen magával. Túl sok mindent kellett volna megbeszéljenek, de nem akarta sűrgetni. Rázós estének néztek elébe.
Beni befejezte a rakosgatást és kávét füzött, majd szó nélkül a lány kezébe nyomta a csészét. Mire Hedvig összeszedte magát, már Beni a teraszon ült és cigizett. A megszokott helye várta. Leült és rágyújtott. Csak nézte a férfit és próbálta kitalálni mikor szólal meg. Rá kellette jöjön, hogy Beni hallgatni fog. Nem akart már semmit a lány tól. Sem magyarázkodni nem akart, sem a vádakra nem volt kíváncsi. Magába fordult és elzárkózott mindenki elől. Hedvig érezte, hogy egy hullócsillag sebességével távolodik tőle a magány felé és nem tudta, hogy tarthatná vissza. Közelebb húzta a székét. Nyakához szorította az ajkát. Érezte hogy ver a szive. Vissza akarta tartani, hogy ne menjen el, meg akarta győzni, hogy mindig itt van neki, hogy számithat rá, adni akart neki valamit, önmagát, de a férfi felállt. Nem sokára egy üveg vörösborral és2 pohárral tért vissza. Töltött és újra bezárt maga körül minden ajtót.
– Van valami mondanivalód?- kérdezte a lány
– Már nincs. Ennyi volt. Nem lenne jó , nem vagy tökéletes. Most kell abba hagyni.
– De miért? Miért most?- kérdezte Hedvig és egyre nehezebben tudott uralkodni magán, hogy ne omoljon össze
– A nagy szerelem nem más csak erős vágy. Az erős vágy elmúlik egyszer és egy nap arra ébredsz, hogy körbezár egy élet, amit nem is te választottál. Ez egy beteljesedetlen álom. Mindig is az volt.
– Nem kellett volna annak lenni. Még megmenthetjük
– Én már nem akarom- felelte kegyetlenül a férfi
A lány némán figyelt. Nézte a vele szemben ülő férfit. Ez nem az az ember akit megismert, nem az akiben hitt, akiről azt hitte majd megmentheti. Benit mintha kicsrélték volna. “Felnőtt”. Nem veszi észre, hogy mi marad ki az életéből. Egy emberi kapcsolatot sőt egy embert is elveszített. Valósággal eldob egy egész életet.
A férfi gyors hangtalan léptekkel visszament a házba. A lány nem is próbálta megállítani. Töltött egy újabb pohárral,felhajtotta,újra töltött és újra és újra… Tágra nyílt szemmel meredt maga elé a sötétbe. A fájdalom olyan erősen támadt rá, mintha hatalmas kő nyomná a szívét. Minden akaraterejére szüksége volt, minden maradék energiájára,hogy összeszedje magát. Lassan vette a levegőt, de nem sírt. Ebben a megkönnyebülésben neki nem lehetett része. Bizonyos könnyek ugynis túl vannak a könnyeken.
Beni visszatért. Meglátta az üres üveget.
– Jól vagy?- kérdezte
– Igen
De nem volt jól
– Kérsz még?
– Igen
Újabb üveg került elő és Hedvig ivott. Egyik pohárral a másik után. Beni félt. Nem tudta mi lesz most, de kimaradt belőle. Nem lépett közbe. Hedvig pedig imádkozott, hogy berugjon. Nem akarta érezni a fájdalmat. Azt akarta, hogy egy ködben éljen, mert ha lelerezkedik a tudatára a köd, a fájdalom megszűnik.
– Olyan szépen kértelek, hogy ne ígérj nekem semmit. Te megígértél egy egész életet. Szeretlek téged-mondta
A férfi egy pillanatra első találkozásukra gondolt. Ugyanaz a kék szempár nézett rá most is, de ezuttal végtelen fájdalmat tükrözött. Nem bírta nézni, pedig ő okozta. Elfordította a fejét
– Menj fürdeni!- parancsolt a lányra
Ő mint egy gép emelkedett fel és eltünt. A férfi egyedül maradt a győztesek magabíztosságával. Ő akarta. Minden úgy lett ahogy eltervezte. De vajon kinek lesz ez jó így?
A fürdőszobában csak a víz csobogása hallatszott. A forró fürdő jót tett. Végre eleredtek a könnyei. Itt nem kellett visszatartani magát. Utat engedett könnyeinek, amelyek lassan peregtek le az arcán. Sírathatott egy meg nem élt életet, egy álmot, ami már soha nem lesz az övé. Érezte, hogy jéggé fagyott tűz ég benne. Nem tudta mennyi ideig volt ott, csak azt, hogy nagyon sokáig.ősszeszedte magát és visszament Beni mellé.
– Van még mondanivalód?- kérdezte
– Nincs
– Akkor jó éjt
Felment a hálóba.Az ők közös birodalmukba. Végignyúlt az ágyon éspárnába furta a fejét. Újra rátört a zokogás. milyen nevetséges az ember, azt hiszi el van intézve az élete, minden a legnagyobb rendben van,aztán egy pillanat alatt millió darabra hullik szét és nem marad helyébe más csak a nagy üresség, a nagy semmi.
Nem sokára Beni is felért. Óvatosan feküdt le, nehogy véletlenül is a lányhoz érjen. Nem érintette meg, nem húzta magához. Mintha egy jéghegy állt volna köztük. Hedvig közelebb csúszott a férfihoz és átölelte. Ő nem reagált. Olyan szorosan ölelte a férfit, mintha az élete függött volna tőle. Beni megsimogatta a haját
– Ne csináld kérlek. Semmi értelme
Ennyire okos Hedvig is volt. Tudta, hogy ez a háborut elvesztette, azt is, tudta, hogy a kapcsolatukon nem segit sem a kérlelés, sem a hízelgés sem az érvelés sem a szerelem. Korábban meg nem tapasztalt vágy lett úrrá rajta. Önfegyelme elhagyta. Lassan odahajolt a férfihoz, bőven hagyva időt, hogy elhajoljon, de meg sem moccant. A férfi várt. Hedvig szája követelőzően tapadt rá és Beni feladta. Ő is kívánta a lányt, aki forró, puha és odaadó volt akarjaiba. Mindent akart, csókólta a lányt mint még soha.Csókja gyengéd vol tés cseppet sem követelőző. A lány karjaival átfogta a nyakát. Minden gyengédségét és szenvedélyét átadta. A férfi nem tudott uralkodni magán.Forró csókokkal támadta meg. Hedvig úgy érezte elolvad a karjai közt. Élvezte a csókok ízét és soha meg nem élt szenvedély söpört végig rajta…
Beni megmoccant. Lefejtette magáról a lány kezét. Mindketten tudták, hogy utoljára szertkeztek, de a férfi úgy döntött nem elég ha csak meghal a szerelem, agyon is kell ütni:
– Nem hittem volna, hogy erre képes leszek!.
Hedvig legszivesebben felugrott volna, hogy megfojtsa a férfit, de ehelyett csendben feküdt az ágyban. Hiába szerette volna gyűlölni a férfit, hiába akart haragudni rá nem volt képes, pedig összetörte a szívét.
– Búcsunak jó volt- folytatta a férfi
– Igen. Eltudom mondani, hogy az enyém volt az egyetlen férfi akinek világon mindene megvan csak szíve nincs.
– Ez én lennék?
– Te vagy
Ezzel Hedvig hátat fordtott a férfinak. Kihúzódott az ágy szélére és próbált elaludni. Nem jött álom a szemére, cserébe hallgatthatta a férfi kiegyensúlyozott szuszogását. Úgy aludt, mint akinek semmi gondja sincs. Mint egy jollakott csecsemő.
Reggel Beni ébresztette. Mint mindig kávéval várta, de egy szót sem szóltak egymáshoz. Ragaszkodott hozzá, hogy hazavigye a lányt. Az autóban sem beszéltek. Helyette bömbölt a rádióból valami vad elviselhetetlen zene. Hedvig csak bámult maga elé. El sem tudta képzelni milyen lesz az élete nélküle és nem értette, miért nem érez haragot iránta. Semmi mást nem érzett, csak halálos rémületet, pedig tudta elveszítette azt a férfit, aki valaha is megértette. Akit szeretett az többé nem létezik. Ő sem vágyott egyébre csak együtt haljon ezzel a szerelemmel..HA meghalt volna nem kéne azon gondolkodjon miért hagyta el, talán könnyebb lenne.
Csendesen csukta be maga után az ajtót és hosszan bámult az autó után. A szeretett férfi elment. Elhagyta, megalázta, kihasználta és mégis, mégis szerette. Kevés lehangolóbb dolog van az életben, mint végignézni, hogy elmegy az az ember aki éppen elhagyott téged. Figyelni az egyre növelvő távolságot köztetek míg nem marad semmi csak az üresség és a csönd. Elvitte magával a szíved.
– Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle?- tette fel magának a kérdést
Amikor eszébe jutott, hogy Beni ugyanezt kérdezte egy forró éjszakán, újra összeszorult a szíve. Akkor csak nevettek rajta és örültek, neki, de most?
Lassan eltelt egy hónap. Hedvig mintha vízalatt élt volna, úgy élt, úgy mozgott. Kávén és cigin élt és próbálta túlélni a csapást amit a sors vagy inkább egy férfi gyávasága okozott. Magányosan kiüresedetten teltek napjai. Egydüli társasága a könnyei voltak. Néha ki tudta sírni minden bánatát, de senki más nem volt aki mellette állt volna. Sem a családja, sem a barátai. A fájdalom dühnek adta át a helyét, aztámn bánatnakb,amely búskomorsággá növekedett, majd újra haragnak míg egy hónap múlva annyira lerongyolódtak az idegei, hogy egyszerűen lebénult az agya. Csak feküdt a heverőn, magára zárta az ajtót és lassan elvesztette az egész életét. Úgy érezte nincs körülötte senki, nem tartozik senkihez, nem törödik vele senki. Amióta Beni kidobta nem volt senkivel. A szíve mélyén még mindig Beninek a “Kicsi angyala” volt. Úgy érezte megcsalná. Nem volt felkészülve rá és bíztos nem is lesz soha . Egyszerüen nem akarta. Mintha elhalt volna benne valami, nem érdekelte többé, fikarcnyit sem izgatta, hogy fogja-e még szeretni valaki? Úgy érezte nincs amit szeretni rajta, hisz másképp nem hagyta volna el Beni. Ilyenkor arra is gondolt, hogy szeretheti még valaki? Szeretheti feltételek, megbánás nélkül? Benne nem volt már szertetvágy. Csak arra vágyott, hogy Beni szeresse. Azt is érezte, hogy nem tud már szeretni, nem tud adni, becsukódott, bezárult és kiürült. Benne már semmi nincs amit adhatna. Csak Benire vágyot. Éjjel-nappal ott volt a gondolataiban a szívében.
Miért él benne úgy a férfi, mint amikor megismerte, amikor együtt voltak, amikor udvarolt neki. Miképp lehetséges, hogy amikor rágondol nem az jut eszébe, hogy tele volt gyűlölettel amikor kidobta, nem az az ember aki megalázta, aki porrá zúzta.Ezen az éjszakán egy pillanatra sem hunyta le a szemét.
A szobában árnyékok és múltjának összes kísértete keringett a sűrű cigifüstben. Valaki teljes erőből püfölte az ajtót. Péter volt, az egyetlen barát, aki mindig mindent tudott róla, mégsem ítélte el. Hedvig kénytelen volt kinyitni. Péter lebarnulva csillogó szemmel állt előtte. talán egy kis szomorúság is volt a tekintetében. Most érkezett haza egy 3 hónapos külföldi útról és megtudta mi történ. Rohant megvigasztalni.
Szorosan ölelte a lányt, aki szinte elveszett a karjai közt. Hedvig könnyeivel küszködött ,de mindent elmesélt Péternek. Rettenetesen sajnálta a lányt, mégis úgy érezte muszáj egy utolsó csapást mérjen a lányra. Nem szabad őt kétségek közt hagyja. Megfogta az állát és a szemébe nézett:
– Kicsi lány! Tudom, hogy fájni fog amit mondok, de meg kell tennem. Beni együt tél egy nővel. Azt állítja szereti és nagyon boldog vele. A ti házatokba laknak, a te szobádba alszanak..
– Elég, nem akarom hallani- kérte a lány és reménykedett, hogy hátha viccel
Péter nem viccelt. Még szorosabban ölelte magához. Hedvig nem tudta milyen érzések kavarogtak benne. Újabb kérdések, amelyekre soha nem kap választ
– Ha annyira boldog miért hívta fel?
Péter látta, hogy most egy világ omlott össze benne, de azt is tudta, hogy a romokat meg lehet szüntetni, újra lehet építeni de átkozottul nagy munka. Kivette a lány kezéből a cigit amit akkor gyújtott meg.
– Tudom, hogy elveszitetted ami számodra fontos volt. Márpedig az életben többnyire ez történik. Most nem törödsz úgy magaddl mint ahogy kéne. Nem éri meg az árat amit esetléeg fizetni fogsz érte. Rossz időszak ez, belepusztulhatsz. Megéri ez? Most talán nem számit, de egy nap számitani fog. Ne csinálj őrültséget. Azt nem lehet meg nem történté tenni.
Hedvig csak nézte könnyes szemmel a férfit, aki megijedt ennyi fájdalom láttán.
– Tudom minn mész keresztül ezt én is végig csináltam egysze és sajnálom, hogy nem voltam itthon az elmúlt 3 hónapba, de ezutn mindig itt leszek veled, ha akarod, ha nem.
– Én nem akarom- suttogta a lány, de jó volt valaki más nyakába akasztani a gondjait, amit talán meg is old helyette
– Nem érdekel- válaszolta Péter és megpuszilta a feje búbját
Hedvig!- szólitotta meg valaki.- Hazafele megyek elvihetlek?
Hedvig beült a kollegája autójába és elindultak. A nap még mindig melegen sütött, a lelkében még mindig vihar dúlt, amikor belépett lakásába