Akit szeret az Isten

A kertben kopaszon meredeztek az ég felé a gyümölcsfák ágai. A novemberi fagyban estére vékony hólepel hullott a kupacokba összehúzott falevelekre. Az öreg ablakkeret repedésein keresztül beszökött a szél és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt az erős diófából készült spaletta bezárva az orkánerejű szél erejét mégsem tudta csillapítani.

Fürdéshez készülődött a család. Mindenki otthon volt. Az apuka nemrég ért haza a munkából, boldogan várta már őt három gyermeke és takaros kis felesége. A sparhelten már gőzölgött a fürdővíz. A két nagyobb testvér, Riti és Ildi viháncolva várta, hogy ők is sorra kerüljenek. Végre kezdődhet az este legjobb része. Először a legkisebb gyermek pancsolhat a habos kádban, aztán jöhetnek a többiek. A legvégén pedig a szülők tisztálkodnak meg a már nem éppen tiszta vízben.

Grétike szőke hajú, hullámos fürtű, aranyos kislány volt, a család harmadik gyermeke. Nemrég töltötte be az egy esztendőt. Érkezésekor fiút vártak szülei, de ő meglepetésként kislányként bújt elő. Ennek ellenére nagyon szerették őt, ezernyi mosolyt csalt hozzátartozói arcára. Amint kis testével megérezte a kellemes fürdővizet azonnal elkezdett játszani csipogó sárga kiskacsájával. Elbújtatta a habok között, közben összenyomta a játék testét és hangosan kacagott, mikor az csipogni kezdett. A fürdés végeztével alig lehetett kiudvarolni a kádból. Amikor mindhárom gyermek tiszta lett önfeledt fogócskázásba kezdtek a nagy négyszemélyes családi ágyon. Vidáman kacagtak, ahogy a torkukon kifért, élvezték az esti hancúrozást. Aztán hirtelen egy nagy koppanásra lettek figyelmesek és hirtelen csend lett. Halálos csend. Grétike a szoba kövén feküdt, a nagy rajcsúrozásban véletlenül leesett az ágyról. Anyja éppen a pizsamáját vette magára, amikor ez történt. Gyorsan felkapta a földről és az ágyra fektette a gyermeket. A csöppség két kezét széttárta majd a mellkasához visszahajtotta őket és ezt ismételgette gyorsan egymásután, közben a szájába levegőt fújt.

Hosszú percek teltek el így, de Grétike nem akart feléledni, pici teste egyre szürkébbé vált. Csukott szeme, elernyedt kis teste rémületbe ejtette nővéreit és apját. Miközben anyjuk az újraélesztéssel küzdött lánya életéért a két bakfis hangos sírásban tört ki. Apjuk dermedten állt az ágy mellett, szeméből a félelem könnyei gördültek végig az arcán.
Ildi, a másodszülött lányka, már felső tagozatba járt, ötödik osztályos volt. Nagymamája óvodás korában tanította őt imádkozni. Nagyon nem szerette hallgatni azokat az imákat, a bibliai történeteket meg egyenesen utálta. Sokszor gondolta magában, hogy mennyit halandzsáznak össze vissza ezek az öregek. Nővére Riti, a húgával ellentétben tágra nyílt szemekkel hallgatta Jézusról a történeteket és ültette el magában a hit apró kis magvait.

Amikor már egyre reménytelenebbnek látszott a helyzet, Ildi végső kétségbeesésében hangosan elkezdett könyörögni:

– Isten, ha vagy fenn az égben, akkor mentsd meg a testvéremet a haláltól! Ha nem hal meg, akkor elhiszem, hogy létezel!

Hosszú percek teltek el síri csendben, amikor Grétike végre elkezdte nyitogatni a szemét. Lassan, de biztosan visszatért belé az élet. Édesanyja ölébe vette, csókolgatta, ölelgette, nem akarta elengedni.
Ildi élete ettől a pillanattól fogva megváltozott. A csoda megtörtént. A szerető Isten bebizonyította számára létezését. Azóta nincs a földön senki, aki eltéríthetné attól a nézetétől, hogy Isten előtt minden ember kedves és ő senkit sem hagy magára. Még azt sem, aki kételkedik benne.