BÉLÁRA NEM HARAGUDHATOK!
– De jó, hogy meglátogattál itt a kórházban Marci! Már nagyon el voltam keseredve!
– Jöttem Zolikám, ahogy tudtam, de tudod, a munkahelyem… De mesélj, mi van veled? Látom, be van kötve a karod. Zúzódás, ficam, vagy törés?
– Vágás.
– Üzemi baleset?
– Egy csudákat! Elkeseredésemben felvágtam az eremet!
– Ne őrjíts! Milyen megoldhatatlan probléma emésztett, hogy ilyen borzalmas tettre határoztad el magad?
– Néztem a tévét, benne is az időjárás jelentést…
– És?
– Szinte szó szerint tudom idézni!…
– Te hülye vagy? Az időjárás miatt dobtad volna el az életedet?
– Hagynád talán elmondanom? Akkor mindent meg fogsz érteni! Rendben?
– Kíváncsivá tettél. Hallgatlak!
– Akkor most idézek: „- Mint ahogyan azt a kedves nézők is láthatják az összehúzódó izobár vonalakat, csütörtöktől berobban a nyár. Észak-északkelet felől tovább csökken a felhőzet, megszűnik a párásság, és végre előbújik a nap.
Országszerte derült lesz az ég, és kánikulára számíthatunk! Ezzel együtt megszűnik az eddigi hűvös, esős, szeles, igazán kellemetlen tavaszi idő. Az ÉK-i szél teljesen megszűnik, helyette kimondottan forró nyári napra számítsanak!
A hajnali 10-14 fokos, még kellemesnek mondható hőmérséklet rekord gyorsasággal fog felkúszni 32-36 fokra. Nagymértékű melegfronti hatás várható. Az erre érzékenyek, ha tehetik, fölöslegesen ne utazzanak, de még a séta is kerülendő!
Bő folyadék fogyasztását javaslom úgy az útra kelőknek, mint azt otthon maradottaknak.
Az előre jelzések szerint még 2-3 napig emelkedni fog a hőmérséklet, aztán, a jövő hét elejétől egy gyenge hidegfronti hatásnak köszönhetően csökkeni fog a kánikula.
További szép estét kívánok minden kedves nézőnek, a viszontlátásra!
– Ezt most miért mondtad el?
– Azért, mert last minute-tal gyorsan leutaztam volna az asszonnyal Hajdúszoboszlóra, a hétvégére, ráadásul sikerült még all inclusive szolgáltatást is foglalnom. Tudod, a hideg, szeles, csapadékos tavasz nagyon nem kedvezett a vendéglátóknak, hely volt még mindenütt bőven, és az olcsó szállás a szinte ingyen kajával nagyon megcsiklandozta a lelkemet!
– És?
– Pénteken olyan szélvihar jött, esővel, jégesővel, hódarával, hogy nemhogy Hajdúszoboszlóig, de a vasútállomásig sem jutottunk el! Buktam egy rahedli pénzt!
– Értelek, barátom, de ez még nem lehetett volna ok az öngyilkosságodra!
– Ez még nem is, de figyeld a folytatást: este megnéztük az előrejelzést, szinte szó szerint ezt mondta az ürge:
„- Ne haragudjanak a tegnapi téves előrejelzésemért, de mint azt Önök is láthatják – és ezek még a tegnapi szatelit felvételek –, a meleget hozó frontok megálltak az osztrák Alpok lábaiánál.
Ha figyelmesen megnézik az izobár vonalakat, Önök is megállapíthatják, hogy északról egy nagy kiterjedésű, sarkvidéki eredetű hideghullám gyors betörése okozta a ma délelőtti hatalmas viharokat, amely lehűléssel, jégesővel, és hódarával robogott át országunkon.
És, ha még figyelmesebben tekintenek az európai időjárásra, egyértelműen láthatják, hogy a meleget hozó léghullámok megtorpanása, és a szél elülte után csendes, nyugodt, késő tavaszi időjárás várható.
A hőmérséklet 22 és 26 fok körül várható, esőre nem számíthatunk, a szél ország szerte gyenge marad. További szép estét kívánok minden kedves nézőnek!”
– És ezzel most mit akarsz mondani?
– Azt, hogy – ha már a hétvégi elutazásunk kútba esett -, óvatosságból csupán egy állatkert látogatást gondoltunk ki a nejemmel.
Még aránylag kellemes időben érkeztünk meg a főbejárathoz, de már akkor érződött, hogy – ha megkésve is –, de megérkezik az előző napra bejelentett meleg levegő. Aztán 2-3 óra múlva már levegőt sem kaptunk, ott hagytunk csapot-papot, és fuldokolva haza botladoztunk.
– Na, ezért aztán végképpen nem kellett volna megöngyilkolnod magad! A belépők pár ezer forintba kerülhettek, annyit pedig már csak ki tudtál köhögni! Nem is értem, mire ez a nagy búskomorság!
– Várj, még nincs vége a megpróbáltatásomnak!
– Kíváncsian hallgatlak!
– Este megnéztük a meteorológiai előrejelzést, és, szinte szó szerint a következő hangzott el:
„- Nagyon sajnálom, hogy a tegnapi időjárás előrejelzésem némi kívánni valót hagyott maga után, de nézzék meg, legyenek szívesek ezeket a megcsavarodott izobár vonalakat: ember nem gondolhatta volna, hogy az Afrikából ide betörő forró levegő ilyen gyorsan fogja elérni hazánkat, és negyven foknál forróbb, fojtó szaharai levegőt fog szállítani magával”…
Na, itt kikapcsoltam a készüléket, tőlem aztán nyugodtan beszélhetett lukat a többi hülye hasába!
– Most csak azt ne mondd, hogy a félresikerült meteorológiai jelentések miatt akartad eldobni az életedet!
– Dehogy is! Hallgass tovább!
– Csupa fül vagyok!
– Képzeld, a rákövetkező hét elején félrehívott engem Béla, a szakszervezeti megbízottunk…
– És? Ez most hogyan függ össze a szerencsétlen időjóslással?
– Mindjárt megérted, csupán még egy csipetnyi türelmedet kérem!
– Hallgatlak!
– Nos, azt mondta a Béla, hogy a vezérigazgatótól első kézből tudja, hogy az újonnan átadott üzemrészbe majd engem fognak kinevezni főmérnöknek.
Állítólag kifejtette a vezér, mennyire meg van elégedve ő, és az egész vállalatvezetés az én, több mint húsz éves tisztességes munkámmal, a céghez való hűségemmel, innovatív kezdeményezéseimmel, és egyéb vakert, rizsát, és porhintést nyomatott.
– Na, végre valami pozitív hír! Aztán, lehet már tudni, mikortól leszel főmérnök? És, ami éppen ennyire fontos: mennyi fizetésemelést kaptál?
– Te meg vagy buggyanva? Fizetésemelés? Pár napra rá úgy kirúgtak, hogy a lábam nem érte a földet! Méghozzá azonnali hatállyal!
– Ez most komoly?
– Nem! Viccelek, mivel én alapjába véve egy marhára humoros ember vagyok!
– Aztán, mi történt?
– Gondolhatod, hogy nem röhögő-, hanem sírógörcsöt kaptam, olyan kilátástalanná, oly feleslegessé vált az életem, hogy egy zsilettpengével elnyiszáltam az eremet. Nem akartam a családom terhére lenni, tovább élni kiszolgáltatva, lebegni a bizonytalanságban, és magamat a családommal eltartatni! Akkor már inkább a halál, hiszen ki a csudának kell egy ötvenvalahány éves, munka- és perspektíva nélküli öregember? Nos, ennyi a történetem…
– Szomorú történet barátom, minden együttérzésem a tiéd. Lehet, hogy a te helyedben én is ezt a menekülést választottam volna!
De mondd csak: mi lett a Bélával? Legalább jól elverted a mocskos disznaját?
– Nem, dehogyis!
– De egy csipetnyit csak megrugdostad, ugye? Hiszen, az már mégiscsak borzalmas, hogy ennyire éles ellentét volt az előléptetésed örömteli bejelentése, majd az azt követő, szomorú valóság között!
– Az első, hirtelen felindulásomban, hidd el, komolyan gondoltam rá, hogy lerúgom a fejét, vagy összekócolom a fogsorát, de rá kellett jönnöm, hogy nem tehetem! Ha valakire, akkor pont Bélára nem haragudhatok!
Hiszen, ő nem meteorológus!