Hunyócska

Csicsóvár kulturális intézménye a napokban ünnepelte annak a nagy eseménynek első évfordulóját, amely a „Nehogy megnézd, nehogy részt vegyél rajta” címmel sikeres mozgalomként vonult be a városka újkori történelmébe. Eme mozgalom az önmagukat nagyokosnak tartottak körében Hunyócska néven vált ismeretessé. Kitalálója egy Huny Csóka nevű nép(el)művelő, a kulturális intézmény dolgozója volt. A lényege pedig az, hogy a nevezett intézmény célkitűzései között szerepelteti a szervezett programjainak látogatottságát. Pontosabban: nem látogatottságát. Magyarul: az a lényeg, hogy minél kevesebben vegyenek részt a rendezvényeiken.
– Nincs takarítás, elszámolás, bürokrácia, egyebek. Egyszóval kevesebb a gondunk – válaszolta meglehetős értetlenségem fölött elcsodálkozva Huny Csóka, akinek eme újítását igen magas kitüntetésben részesítette a helyi művelődési tárca. Az erről szóló oklevelet (no meg a plecsnit) a neves évforduló alkalmából rendezett ünnepségen adta át újdonsült tulajdonosának a városka kultúrájáért felelős nagyasszonya.
A kiküldött tudósító itt arról számolhat be, hogy a magas, kilóinál fogva is igen súlyos személyiség nagyon szép beszédet tartott hálás hallgatóságának. Egyebek mellett magasztos szavakkal méltatta a fent említett mozgalomban kimagasló eredményeket elért Huny Csóka, valamint munkatársainak érdemeit. Felemelő és időnként lenyűgöző beszédében további biztatást adott arra nézve, hogy jó úton halad a kis csapat.
– Csak így tovább! Töretlenül előre szent kultúránk dicsőséges sztrádáján! Csak így tovább, és akkor nem érhet bennünket meglepetés – hangoztatta a városka fő kultúrosa. Szavait nagy taps kísérte. Egészen addig, amíg át nem tért a legutóbbi rendezvényen történt sajnálatos rendbontás taglalására. Megesett ugyanis, hogy az előadásra az intézményecske hivatalból kirendelt néhány dolgozója közé – nyilvánvalóan ellenséges szándékkal – pár fizető néző is befurakodott.
– Ennek még egyszer nem szabad megismétlődnie. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Hogyisne! Hogy e szégyenteljes példát mások is kövessék!? – kiáltozta felindultan Csicsóvár vezér kultúrosa.
Fergeteges taps köszöntötte az ünnepi szónokot. Majd kezdetét vette az eszem-iszom, a nagy dínom-dánom.
– Csak egy kérdésem volna – fordultam a meglehetős hangzavarban Huny Csókához. – Tudniillik túlságosan kevés idő telt még el ahhoz képest, hogy ekkora ovációt csapjanak az ügynek. Én legalábbis így látom. Miért e nagy felhajtás már az első évfordulón?
– Azért, mert páratlan a maga nemében – válaszolta diadalittasan a különben csinos nép(el)művelő.
Az eseményről – kiemelve annak lényegi részét – a másnap reggeli lapok vezető helyen tudósítottak. Mi több, az egyik újság zsurnalisztája Huny Csóka kijelentésére reagálva egészen bátor megjegyzéssel zárta sorait. Idézem: ha hihetünk szavainak, mi kultúrára szomjazók, mindannyian bizakodva tekinthetünk a jövő felé.