Vadászles – NYOLCADIK TÖRTÉNET

Egy kis vagány tizenéves gyermek, ki még sokszor csak a csintalanságokon töri az eszét, de azért már a lányok iránti vágyát is meg-megcsiklandozza egy tini kis-bögyös jelenléte… ilyen volt Péter. Egy kis kamasz.
A falu szélén volt egy réges-régi vízimalomból maradt csodás környezet, mi telis-tele a természet által adott, csodálatos alázattal meghajoló fűzfák, bokrok és egy halkan csobogó patak. A patakocska tisztasága szemet gyönyörködtető volt. Benne apró halacskák úszkáltak, vidáman megkerülve a köveket, kavicsokat.
Itt minden kis kövecske, kavics mesélni tudott volna…
A faluból a hétvégeken, sokan kerekeztek ki e csendes megnyugtató helyre.
Péter pont egy 6. osztályos tanuló volt, ki már ki is nézett magának egy nálánál idősebb 8. osztályos lánykát.
A sors úgy hozta szerelmes lett belé. De a lány észre sem vette őt. Ballagáskor oda szeretett volna vinni neki egy szál sárga rózsát… de valamiért a lába nem engedte lépni. A rózsa Péter kezében maradt.
A lány szépen elballagott az iskolából és az életét egy szakközépiskolában folytatta.
Eltelt egy egész év. A fiú érzései nem változtak. Ha valahol látta a lányt, megdobbant a szíve és összeszorult a gyomra. Talán gyáva volt…
A gyermekek tulajdonságával bírt még, mert botból, damilból és horogból készített saját pecabotot.
Kicsi, műanyag gyermek vödrével, a horgászbotjával, megnyergelte a bringáját.
Kikerekezett a malomhoz… barát nélkül, teljesen egyedül akart lenni. Kicsi halakat szeretett volna fogni a patakocskából, és az otthoni kis tavacskába akarta hazavinni.
Letelepedett egy kis bokor mellé, kirámolt mindent szépen és a pecaboton lógó damilt bedobta a vízbe.
De erre a horogra most olyan dolog akadt, amitől az álla is leesett.
Jobbról egy motor hang… egy fiatal pár jött éppen felé tartva. Mikor megálltak, idegennek tűntek Péter szemében. Elsőnek a fiú arcát látta, nézte…
„Nem ismerem” – gondolta.
De mikor a lány vette le a sisakot, a leges legnagyobb meglepetésére Szandrát pillantotta meg. Ebben a pillanatban lefagyott. Az érte epekedő fiúcska megrettenve vette észre, hogy a lányt csókolni kezdi az az ismeretlen valaki. Gyermeki ijedségében letette maga mellé a botot a földre és ösztönösen cselekedve elbújt teljesen a bokor belsejében. Szemét egy pillanatra sem tudta levenni a szeretkező párról. Azt a csodálatos lányt az az idegen motoros egyenesen ő előtte tette magáévá.
Hogy abban a pillanatban mit is érezhetett Péter?
…talán örült mert szemtől-szemben körülbelül 10 méterről láthatta azt a gyönyörűséges testet, szép formás melleket, gömbölyded popsit… és mindent, amiről ő már több mint két éve csak ábrándozik.
…csalódást jobban érzett, mert a szép test után továbbra is csak a vágyakozás marad, mert ő gyáva módon, soha nem mert közelíteni Szandrához.

A szíve megszakadt ebben a fél órában, de csak csendesen. Félig elzsibbadt testtel nézte, hogy szerelme már másé, holott ő biztosan boldoggá tudta volna tenni…
Már biztosan felfogta, ez a gyönyörű szerelem most halt meg, nem lesz az övé az életben soha. Ő meg csak leskelődik a lesből…
De ezt sem bánta, mert legalább látta őt teljes női mivoltában…
Már nem bánt semmit.
Bár tudta eszével, hogy pont most van vége, pont most veszítette el azt, akit szeretett, de talán ő soha el nem érhette volna… a test már ezek után csak a képzeletében élhet tovább.
Csendesen ült a bokor aljában megbújva, és csak arra lett figyelmes, hogy egy pici halacska hatalmas erejével éppen ellopta az egy méteres pecabotját.
…de most nem mehetett utána, hiszen akkor kiderült volna minden.
Közben Szandra is elkezdett felöltözni, a motor felbőgött, a szép arcot már eltakarta a sisak, és a szerelem elgurult végleg két keréken… s minden oly csendes és távoli lett.
S a halász ült hosszú méla lesben,
e pillanatban nem hitt a szerelemben.
S a motorhang lassan elcsendesült,
gondolataiban Péter belemerült.
S azóta e titokra fény derült.

2013. 05.