Csak, egy nap

David berontott az ajtón és azt ordibálta:
– Meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni!
Ann felugrott az egész falat beborító Múltleső elől, amin épp egy nagyon régi, bográcsolásról szóló, dokumentumfilmet nézett, és egyenesen belefutott David, felé nyújtott, karjaiba.
– Tényleg? Biztos? Honnan tudod?
– Onnan, hogy visszanéztem és nem volt ott! – lelkendezett David.
Nem volt ott. Ez bíztatóan hangzott, de mivel mindig Ann vállalta az „ördög ügyvédje” szerepét, (milyen találó, régies kifejezés) leültek, hogy megbeszéljék ezt a fantasztikus felfedezést.
David megígérte, hogy ha sikerül, akkor elmondja azt, hogy mit művelt az elmúlt néhány évben, bezárkózva a kutató szobájába. A lány csak annyit tudott a kísérleteiről, hogy az emlékezettel kapcsolatosak. David csak annyit dörmögött, ha faggatta, hogy átalakítás, megszüntetés, pótlás, ilyesmi.
– Emlékszel, hogy milyen volt az orsós magnószalag? – kérdezte Anntől.
– Persze. Szerinted mire használom a Múltlesőt? – replikázott a lány.
– Rendben. No, valami olyasminek képzeld el az emlékfolyamot. Akkoriban, amikor az orsós magnószalagot használtak, abból ki is lehetett vágni részeket, majd újra összeragasztani azt a két részt, ahonnan kivágtak. Vagy például a filmszalag… azt is… – próbálta érzékeltetni az emlékfolyam milyenségét David.
– Aha, szóval „kivágsz” egy akkora részt, amekkorát akarsz, összekötöd a végeket és már ott sincs. – próbálkozott a megfejtéssel a lány.
– Ühüm, bár technikailag jóval bonyolultabb a dolog, de nagyjából így. Kivéve azt, hogy nem amennyit akarok, hanem, csak egy napot. Előhozom a folyamot, megkeresem az évet, a hónapot, a napot, és eltüntetem.
– Miért csak egy napot? – kedvetlenedett el Ann.
– Fogalmam sincs. Nem megy több. Próbáltam sokféleképpen, de nem megy. Csak, egyetlen napot tudok kiiktatni.
– Lehet, hogy majd idővel meg tudod azt is oldani. Egyelőre, így is bíztató. Na, és megváltoznak az utána lévő emlékek? – kérdezte meg óvatosan Ann.
– Nem tudom. – volt a lesújtó válasz – Csimpi, csak egy csimpánz, nem tudunk érdemben kommunikálni.
Ann elgondolkodott. Egy nap. Milyen sok minden történik egy nap leforgása alatt, aminek persze következményei is vannak, vagy lehetnek. Eseményeket, érzéseket generálnak, hisz minden összefügg mindennel. Vajon csak eltűnik az a nap, mintha csak simán kivágták volna, mint egy szemölcsöt, vagy…?
– Végezd el rajtam is a kísérletet. – Ann hangja nagyon határozott volt.
– Biztos, hogy ezt akarod? És, ha…?
– Ha sosem csinálod meg emberen, sosem tudjuk meg. Egy biztos. Én nem akarom többé…
David bátorítóan megszorította Ann kezét és átsétált vele a kutató szobába. Fejére helyezte a leolvasót és azt mondta, hogy reméli, minden rendben lesz. Az, hogy pontosan mit értett „rendben” alatt, az még Ő maga sem tudta pontosan. Várt, míg Ann intett a szemével, hogy átgondolta percről-percre annak a napnak a történéseit és dialógusait. Bár, biztos volt Ann válaszában, azért megkérdezte.
– Melyik nap legyen?
– Ez, ugye nem lehet kérdés? 2206. május 12. – jelölte meg a napot Ann, és még azt is hozzátette: kedd.