Évszakok: Hatodik történet

Az évszakok és az elemek, ritkán tudatosan, de mégis mindig összekötődnek. Melyik évszak kié, melyik elemé, ugye, ez buta kérdés. Händel vagy Vivaldi megdöbbenve néznének, ha hallanák. Ugyan már, mondanák. Az elemek mindenkié és minden évszaké. Legjobb mindig olyankor, ha összhangra találnak, vagy mondhatnám úgyis, kordában tartják egymást. Mert ha a nyár csak a fényé, a tűzé lenne, föld, víz és szél nélkül, az nagy pusztulást jelentene. Elszáradna, kiégne minden. Vagy ha ősszel elszabadulnának a viharos szelek, átvéve a hatalmat minden más elem felett, tönkrezúznának mindent. És ha a vizek válnak féktelenné? Jönnek a nagy tavaszi vagy télvégi áradások, és elárasztanak mindent, menekülhet mindenki, aki él.
Azt hihetnénk, hogy a tél, amelyik megdermeszt mindent, egyúttal kordában tartja az elemeket, egyiket sem hagyja elszabadulni, tehát ő a \’jó\’. Micsoda tévedés lenne ez a hit! Télen megáll az élet, lelassul, alszik minden, a fagy veszi át az uralmat. Élet? Igen, élet ez is, alvó élet, melynek szépségét talán pont az adja, hogy tudjuk, hogy elmúlik. Jön még ébredés, jön virágzás, jön kikelet.
Ha önmagamba nézek, megállapítom, hogy nem szeretem a telet. Talán mondanom sem kell, hogy nem vagyok jegesmedve. De nemcsak az nem vagyok, hanem a téli sportok kedvelője sem. Igaz, a nagy hőséget sem szeretem. Ha nyáron harminc fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, már nem a napsütést, csak az árnyékot keresem. Talán azért, mert megöregedtem?
Az öregkor a tél közeledte. Mert az embernek is vannak évszakai. Mikor megszületik és lassan növekedni kezd, mint egy kis bimbó, vagyis egy kis bohó baba, akkor jár a tavasza elején. A kamaszkora az, mikor elkezdenek nyílni a virágok, megjön a tavasz. Aztán olyan gyorsan szalad az idő! A gyermek szinte észre sem veszi, és ő már fiatal felnőtt. Itt a nyár, a kibontakozás kora, az alkotásé, a családalapításé, hogy az élet folyama sohase álljon meg. Ugyan vannak viharok a nyárban, de utánuk általában kisüt a nap, és az ember ereje teljében gondolja magát. Tervez, dolgozik, szeret és csalódik, egyszóval él. Mikor az első testi fájdalmai beköszöntenek, egy kis térdfájás, derékfájás, hol ez, hol az, azok jelzik az ősz közeledtét. Egy szép lassú ősz sok mindennek jó, az embernek is az lehet. Bár fájdalmai vannak, és gyakran elégedetlen önmagával, mert kevesebbet bír elvégezni, mint korábban, az ősze hozhatja meg az igazi érést a számára. A lelassult életben több ideje, alkalma jut az eltöprengésre, az elgondolkodásra, a megértésre. Mi, miért, hogyan történt egykoron, jó-e vagy sem, hogy az elszaladt évek így alakultak, ahogy megtörténtek. Az őszi napfény jó a bornak és jó az embernek is. Még benne van az ember az életben, ha nyugdíjasként azt hiszik, hogy kevesebb dolga van, azért ő talál magának. Örül az unokáknak, örül a fiatalságnak, elmereng múlton és jövőn. Mire egészen öreg lesz, akkor tudja, a tél elől nincs menekvés. A test pihenésre vágyik és hamarosan nyugovóra tér.
Milyen lenne az élet évszakok nélkül? Örök tavasz, örök fiatalság? Ezt szeretnék egyesek talán, de lehet, hogy örök tél, örök vénség, dermedtség lenne a sorsuk. Én biztosan nem szeretném. Bár azt mondtam, hogy a nagy ingadozásokat, a nagy szélsőségeket nem szeretem — se a kemény hideget, fagyot, se az erős forróságot, a tűző napot — ; mégis, örülök, hogy a négy évszak vidékén élek. Mert tudom, hogy vannak a Földön helyek, ahol nincs négy évszak, csak három vagy kettő. Esik vagy nem esik az eső. Akik ott élnek, talán nem is tudják, hogy milyen sokat veszítenek! Micsoda öröm rejlik a változatosságban is! Minden évben az első hópehely megjelenése ugyanúgy öröm, mint a tavasz első hírnökéé, a hóvirágé. Az emberi évszakokról is hasonlóan gondolkodom. Vigaszt jelent az újjászületés tudata. Az, hogy aki meghal, nem marad halott. Kilép az élet egyik kapuján, aztán belép egy másikon. Új élet várja, új erő, új tavasz.

“Évszakok: Hatodik történet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita és Kitti!
    Nagyon örülök, hogy tetszett Nektek ez a kis írásom. Abba a kategóriába sorolom önmagamban, amit úgy nevezhetnék: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Mert ilyen kis apró töprengéseimről nincs kivel beszélgetnem, és ezért külön öröm, ha az íráson keresztül eljut megértő fülekbe (és lelkekhez).

    Köszönöm szépen a hozzászólást,
    szeretettel
    Márta

  2. Valóban szép írás, rendezett, fogalmilag is tökéletes. Tartalmával könnyű azonosulni, nagyon tetszett.(f)

  3. Kedves Márta!

    Soraid egy az egyben azonosak a gondolataimmal, érzéseimmel. Épp úgy vagyok vele, mint Te. Szeretem a négy évszakot, de nem szeretem a végleteket. Szépen vezetted fel az egész történetet. Igen, mi is a természet részesei vagyunk. Van tavaszunk, nyarunk, őszünk és telünk.
    Nagyszerű ez a kis alkotás, tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!