Mottó:
„Ha sikeres akarsz lenni, határozott életcélodnak kell lennie!”
(Napoleon Hill)
Pihenten ébredtem az óra csergésére, és rögtön kipattantam az ágyból. Kitártam az otthonom ajtaját, hogy beengedjem a friss levegőt. Csodálatos őszi reggelre virradt. Hét ágra sütött a nap, a madarak vidáman csicseregtek. Igen, ma van a nagy nap! Bemegyek az irodába, telefonálok annak az embernek, és találkozót kérek tőle! Elvégre csak nyerni valóm van!
Lelkesen zuhanyoztam, öltöztem, borotválkoztam, reggeliztem, készültem. Közben egyre járt az agyam: a telefonáláson, a találkozón, a személyes beszélgetésen. Felszabadultan és vidáman mentem a munkába. Örvendtem a körülvevő világnak: a meleg napsugaraknak, a mélykék égnek, a patyolatfehér bárányfelhőknek, a barnuló és lágyan hulló faleveleknek, a verebek csicsergésének.
Az irodában rögtön leültem a telefon mellé. Nyugodtan tárcsáztam, majd határozottan, ám tisztelettudóan beszéltem, amint a vonal túlsó végén megszólalt a hang:
– X. Y-nal beszélek? Örvendek. Dávid László vagyok, ennél és ennél a cégnél dolgozom, ezzel és ezzel foglalkozom – mondtam lelkesen. – Van öt perc szabadideje, hogy meghallgassa az ajánlatomat? Igen? Mikor? Rendben. Köszönöm. Nemsokára ott vagyok – feleltem.
– Mehetünk, mert várnak – szóltam a kollégámnak.
A céghez érve kiszálltunk a kocsiból, megérdeklődtem a személyzettől, hol találom az igazgatót. Fönt az irodában, válaszolták, és már mutatták is, hogy merre menjünk. Kopogtatásomra a férfi kinyitotta az ajtót és betessékelt az irodájába. Igen, ő az az ember, akit napok óta figyeltem: mivel foglalkozik, milyen autóval jár, mik a szokásai. És akivel kapcsolatosan gondolkoztam, terveztem: hogyan fogom megszólítani, mit mondok neki?
Még egyszer bemutatkoztam, bemutattam a kollégámat is. Kezet fogtunk, majd helyet foglaltunk a bőrfotelekbe. Általánosságokról kezdtünk beszélgetni, közben lassan rátértem a tárgyra. Röviden bemutattam az ajánlatomat. Majd fellapoztam a dossziémat, és megmutattam az igazgatónak a bizonyítékokat. Tetszett neki, amit hallott, amit látott. Rögtön beleegyezett, hogy pontos árajánlattal térjek vissza.
– Mit szól hozzá? Tetszik az ajánlat? – kérdeztem, miután újra elmagyaráztam a férfinak a papírlapra kinyomtatott adatokat.
– Igen – bólintott. – Megköthetjük a szerződést.
Gondosan kitöltöttem az előkészített nyomtatványt az igazgató által bemondott adatokkal. Majd következett az aláírás és a pecsét.
– Ez igen! Ez aztán a siker! Elsőre! – mondtam később a kollégámnak.
Boldog voltam. Felszabadultan nevettem. Örvendtem a sikeremnek! Elújságoltam mindenkinek: kollégáimnak, közeli ismerőseimnek. Hazatérve otthonomba még egyszer átgondoltam azt a remek őszi napot. A nap már lenyugvóban volt, a madarak csendben készültek elülni a fészkükben.
Sikeres vagyok! Boldog vagyok! Hálás vagyok! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Dávid László,
Székelyudvarhely,
2009. október 13.