Farkasok közt

Farkasok közt

A farkas hosszan nézte a földön kuporgó, nyüsszögő kis gombolyagot.
-Nem a mi fajtánk – állapította meg.
-De Vadhúz, hogy mondhatsz ilyet! – méltatlankodott a falka legifjabb tagja – éppen olyan, mint mi.
– Nem olyan, csak hasonlít ránk. Ő nem tartozik a farkasok szabad és büszke népéhez. Ez egy kutyakölyök. Mi falkákban vadászunk, összetartunk és segítjük egymást. A kutya ősei sok ezer éve elváltak a farkasoktól és az ember mellé szegődtek. Vele kötöttek örök szövetséget. Az ember gondoskodik róla, eteti, otthont biztosít neki és imádják egymást. Életük végéig együtt élnek. A legjobb barátjának nevezi a kutyát. Ennek a kis csecsszopónak valami baj érhette az anyját és elpusztult. Sajnos, semmit sem tehetünk érte.
Az öreg farkas elindult az erdő felé.
-Vadhúz, nem hagyhatjuk itt!– kiáltotta kétségbeesetten a fiatal farkas. Olyan édes és ártatlan, meg kell mentenünk.
-Ennek a kis jószágnak anyatejre volna szüksége – vetette oda a falkavezér.
-Vadhúz! Varvának most születtek kölykei, ő megszoptathatná és felnevelhetné.
Az öreg farkas megtorpant és lassan visszafordult. Óvatosan a szájába vette a kölyköt és odavitte Varva alomjához. Az anyafarkas ösztönös reakciója a tiltakozás volt. Mit keres itt ez az apróság? Féltőn ölelte magához a kölykeit, akik boldogan bújtak az anyjuk hasához.
Varva kis idő után érdeklődve szemlélte az összegömbölyödött remegő kis gombócot. Biztosan nagyon éhes lehet! Mi történhetett az anyjával? Szegény kis árva. Na gyere ide, ahol ennyi kölyöknek jut tejci, te sem maradsz éhen. A pici szőrgombolyag szomjasan cuppant az életet adó emlőre és jóllakottan szuszogott tejtestvérei mellett. Varva ugyanolyan védelmezőn szorította magához, mint a saját kölykeit.
Évekkel később vidám kis farkaskutya ugrándozott a dombok között. Szeme az apjára hajazott, aki valamikor rábeszélte Vadhúzt, hogy mentsék meg a kis kutyakölyök életét. A füle és pofikája a kutyamamára hasonlított. Az egykori árva kiskutya, a farkasok közt felcseperedő pompás anyakutya féltőn követte csemetéje minden mozdulatát.
Istenem, de gyönyörű ez a gyermek! Büszke és független, mint a farkasok, ugyanakkor kedves, szerető és ragaszkodó, mint a kutyusok.

“Farkasok közt” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm szépen az elismerő szavakat.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Zsuzsa, igazán remekül tudsz mesélni az állatokról. Morzsiról, most a farkasokról, akik befogadták az árva kiskutyát.
    Fgy

Szólj hozzá!