Idegen a házamban TIZEDIK TÖRTÉNET

IDEGEN A HÁZAMBAN

A hőség elviselhetetlen, még éjjel a lakásban is, pedig szigetelve lett a padlástér.
2013 júliusában vagyunk. A lakásban 28 fok, kívül közelít, a 40-hez. Nagy izgalommal készülök az „idegen” fogadására, aki minden évben meglátogat messze külföldről, de eddig kivétel nélkül rosszul sikerült, meg nem értéssel telt el az idő, ezért nevezem idegennek. Folyamatosan betegje vagyok az átélt eseményeknek és félek minden találkozástól.

Megérkezett, szinte utolsó lehetőségként kifosztva, otthontalanul, pénz nélkül és egy nagy adóssággal, amivel a külföldi államnak tartozik. Rám vár a teljes ellátása, költőpénz, kocsi használata és az adóssága rendezése.
Ezért cserében nem hálával, hanem kötekedéssel, minden szóra ellentmondással, kritizálással, nem tetszése kinyilvánításával, mélységes haragjával düh-kitöréseivel reagál, mintha a ház asszonyán próbálná levezetni élete kudarcos csalódásait.
Jó szívű, legalábbis ezt gondolja magáról, de akik még mellette állnak, nem így gondolják. Vagyon ment el könnyelműen a keze alatt, amit az anyjától kapott. Rosszul sikerült házasságaiban kihasználták, kifosztották, tönkretették a lelkét is, végül kidobták, mint egy rongyot, csak a gyerekek maradtak meg emlékezetében, mert még a láthatásokat is tiltják tőle. Pedig, családszerető, gyerekimádó, vállalva az ezekkel kapcsolatos munkákat is, a háztartásban is. Nagyreményű újrakezdései mindig ugyanolyan gödörben végződnek, amilyen az előző volt.
Érthető, ha belebetegedett a balszerencsés eddigi életében, de ezt ő nem látja be. Szükséges lenne orvosi, kórházi segítség, valaki támogatására és új párra találásra, de ez már nehéz dolog.
Apja fiatalon meghalt, nagyon szerette az ő családját, de anyja mindig ellenszenves volt neki, amit egész életében kinyilvánított. Minden egyes szó, ellenkezést vált ki.

Érdekes jelenség. Mint egykori főúr, olyan a tartása és viselkedése, aki nagy vagyonokkal és alattvalókkal rendelkezett, akik kényét-kedvét keresték. Nagy igényű, mindenből a legszebbet és legdrágábbat szeretné, na de hol vannak az anyagiak hozzá? Valószínűleg, valamelyik előző életében volt hasonló sorsa, s miután le kellett születnie a Földre javulás céljából, persze, hogy nem tud megbarátkozni ezekkel a földi körülményekkel.

Az anya egész életében ennek kutatásával, kiderítésével foglalkozott, hogy rájöjjön a titokra: miért ennyire eltérő és békétlen két, vérségileg összetartozó ember, akiknek szeretnie kellene egymást.
Szeretet az van, az anya részéről feltétlenül, hisz mindenben segíti a fiát, de a fián ez nem látszik meg.
Összesen 26 nap az itt-tartózkodása, azután visszamegy a teljes bizonytalanságba, újra-kezdésbe.
Az anya pedig alig várja, hogy újra szabad legyen, megszűnjön az idegességgel teli rengeteg munka, főzés, mosogatás, alkalmazkodás, hogy nyugodtan hallgathassa a híreket és nyugvóra térhessen a megszokott idejében.

Milyen „idegen” az, aki csak akkor jár haza, amikor bajban van? Csakhogy ez folytonos! Akinek elviselhetetlen a közelsége, aki a jót rossznak látja, nem is értékeli, az ő megrögzött rossz elképzeléseit pedig jónak gondolja, de ehhez annyira ragaszkodik, hogy talán ölni is képes lenne érte. Sokszor kell menekülni az ilyen megnyilvánulásaitól.
Az anya gondoskodása, jósága egy életen át hiábavaló volt, – mintha értékeit egy feneketlen vödörbe öntötte volna – pökhendi szemtelenséget, szidást, rágalmazást, hánytorgatást lekezelést kap érte. Még a fejős tehenet is etetni kell, ha fejni akarják, de tőle ugyan segítséget ne várjon a szülője, hisz még 56 évesen is rászorul, arra az anyára, aki a kis nyugdíjából keményen megspórolja az életéhez szükséges forintokat. Munkát csak olyat végezne, amilyet elképzel magának, de olyan nem akad. Az elszívó berendezése viszont remekül működik, úgy, ahogy minden konnektorban valamilyen készülék – laptop, több telefon, be van dugva, töltés céljából, – az élő ember pedig kíméletlenül, sárba döngölve, porig alázva, minden életerőtől megfosztva, végzi megkeseredetten, elfáradt munkáját. Ilyet, normális ember nem tesz egy életen át, sajnos, egyre jobban fokozott mértékben! Mi lehet ennek a vége?

Ezt a férfit én hoztam a világra és a legnagyobb lelki fájdalmam egész életemben, hogy soha nem értettük meg egymást és pokol vele az együttlét. Meddig tarthat ez?

Budapest, 2013. július 31.

“Idegen a házamban TIZEDIK TÖRTÉNET” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!