Évszakok: Nyolcadik történet

Összes megtekintés: 88 

A zeneiskola tanulói várták a zenészeket. Azt javasolták, hogy szeretnék előadni a négy évszak zeneművet, Vivalditól.
– Jó,megpróbálhatjuk..- egyezett bele az osztályfőnök.
– Előtte meghallgatjuk sokszor- javasolták a gyerekek.
– Meghívom az egyik zenekart is. – mondta a tanárnő.
Meg is érkeztek egy szép tavaszi napon.
Az évszakokat mindenki ismeri. Mégis igyekeztek élvezetessé tenni az előadást. Tavasszal kezdték. A tavasz a madarak ébredését is jelenti. Megszólaltattak madarak hangját. Ezt kellett felismerni. Melyik hangszer melyik madár hangját idézi fel.
A nyárnál különböző nyárral kapcsolatos zeneművek csendültek fel. S következett a nyár Vivalditól. Az ősznél természetesen őszi hangulatot teremtettek. Itt is állatok hangját kellett kitalálni. A medvét milyen hangszerrel lehet megjeleníteni, a nyulat és a többi négy lábút.
Eljött a tél. Itt karácsonyi dalok is felcsendültek. A négy évszakot nagyon élményszerűen adták elő.
Mikor ez megtörtént még egyszer csak az egész művet játszották.
– Csak a telet ne! – kiáltotta egy kisfiú.
Mindenki csodálkozva nézett.
– Csak a telet ne-! sírta el magát a kisfiú.
– Miért?
– Mert fázik nagyon a kiskutyám télen.
– Hogy jön ez ide? – kérdezték társai.
– Úgy, hogy a tél szép, de nem nekem. Nincs karácsonyfánk.
A gyerekek megdöbbenve hallgatták. A zenészek is elérzékenyültek
A négy évszakot csodálatosan mutatták be. Arról nem tehettek, hogy egy kisfiú a télnél a saját sorsára gondolt. A zeneszámot tanulták a gyerekek. Sok helyre eljutottak vele. A társukról se feledkeztek meg, télre lett neki fenyő és a kutyusnak meleg takaró. Boldogok voltak a sikertől és a jótettől.

Szólj hozzá!