Mottó:
„Nem tudtam többé, hogy Te vagy-e Te
vagy áldott csipkebokor drága tested,
melyben egy isten szállt a földre le,
s lombjából felém az ő lelke reszket.”
(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)
Éppen az egyik társkereső honlapon nézegettem a hozzám illő és nekem tetsző, 48, 51 és 55 éves nők fényképét és adatlapját, amikor a negyedik oldalon megláttam az Ő kedvenc fényképét: zöld alapon egy fényes fűszál hegyét, amelyen sok apró és két nagy harmatcsepp csillog a fölkelő nap fényében. A szívem rögtön hevesebben kezdett dobogni.
Rákattintottam a fényképre, s így egy másik weboldalon megnyílt az adatlapja. Az Ővé!
Izgatottam olvastam a nevét, a legfontosabb személyes adatait. A bemutatkozójában pedig ezt írta: „Van olyan férfi, aki fel meri vállalni, hogy tud sírni és kacagni is? Aki élvezni tudja az eső illatát és az esőcseppek érintését az arcán? Aki értékelni tud egy sétát a lehullott avarban? Aki az érintést, társa közelségét és JELEN-létét, a naplementét nem tartja romantikus giccsnek? Akivel lehet értelmes és tartalmas beszélgetéseket megélni és ugyanakkor hallgatni is? FÉRFI legyen a szó teljességében és tudjon felfelé szeretni. Csak azt várom, amit én is tudok adni.”
Annyira megtetszett nekem mindez, hogy azonnal üzenetet írtam neki:
„Szia, kedves Gabriella! Hogy vagy? Nemcsak bánatomban, hanem örömömben is szoktam sírni és kacagni. Szeretek sétálni: az utcán, a parkban, az erdőben, esőben, napsütésben. Imádom, ha megérinthetem, megsimogathatom, megölelhetem… a hozzám illő nőt. Libabőrös leszek, ha a hozzám illő nő megérint, megsimogat, megölel… Szeretem a naplementét, a fölkelő teliholdat, a természetet. Imádom megosztani a gondolataimat, az érzéseimet a hozzám illő nővel. Tudom élvezni a csendet…
»Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?«
(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)
Csodákat Neked, kedves Gabriella! Tisztelettel és szeretettel, Laci :)”
Miután elküldtem Gabriellának az üzenetemet, kimásoltam és elmentettem a számítógépemre, egy szöveges állományba az adatlapját: a linket, amelyen bármikor rögtön megtalálom, a fényképét, a személyes adatait, a bemutatkozóját, végül pedig az üzenetet, amelyet küldtem neki. Mire mindezzel végeztem, déli háromnegyed egy is elmúlt. Kikapcsoltam a laptopomat, és kimentem a konyhába ebédelni.
Megmostam a kezemet a fürdőszobában, meggyújtottam a gázkályhát, majd melegedni tettem a levesemet, miután kivettem a hűtőszekrényből a tegnap főzött kedvencemet és kimertem a mai adagomat. A megmaradt ételt visszatettem a hűtőbe. Megterítettem az asztalt a pasztell mintás terítővel, tányérral, evőeszközökkel, szalvétával, kenyérrel, savanyúsággal, előkészítettem a másodiknak szánt főt krumplit, lábast, olajat, lapítót*. Közben megmelegedett a levesem.
Kimertem a tányéromba, leültem az asztalhoz, és megáldottam az ételt. Úgy, ahogyan a spirituális iskolában tanultam. Majd nekiálltam ebédelni. Miközben a levesemet kanalaztam, a finom murokdarabkák** ízét és illatát élveztem, Gabriellán kezdtem gondolkozni. Az adatlapján, a fényképén, az üzeneten, amelyet küldtem neki. Csak most kezdett tudatosodni bennem, hogy tulajdonképpen Ő az a hozzám illő nő, akit évek, évtizedek, sőt, a születésem óta keresek, tudatosan vagy tudattalanul. Erre a felismerésre azonnal libabőrös lettem tetőtől talpig. És mondogatni kezdtem magamban a verset, amelyből idéztem Gabriellának.
„Előttünk már hamvassá vált az út…”
Most már nem csak tudtam, hanem éreztem is, hogy megtaláltam az Igaz Páromat!
Ebéd után hálásan megköszöntem az angyaloknak az ízletes ételt. Elpakoltam az asztalt, rendet hagyva a konyhában magam után. Majd visszamentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat, elébe tettem a székemet, és nekifogtam, hogy megírjam ezt a történetet. Ezt a csodát, ezt a varázslatot, amelynek köszönhetően megtaláltam a sokat keresett, sokat várt és sokat remélt Igaz Páromat. Most is libabőrös vagyok, tetőtől talpig, ahányszor eszembe jut és végiggondolom a ma történt csodát! Brbrbrbrbrbrbrbrbr.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Hálás vagyok mindezért!
*lapító = gyúródeszka, nyújtódeszka tájszóval
**murok = a sárgarépa közkeletű magyar neve Erdélyben
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2020. június 18.