Levéltánc: Harmadik történet

Különösen kezdődött.
Egészen enyhe szellő fújt, mintha még nem tudná eldönteni, csak egy pici üzenetet küldjön-e
a Természetnek: hahó! Lehet ébredezni, új nap kezdődik vagy…
Egy-két levél azonnal válaszolt, egy-egy mozdulattal, hogy igen, jó reggelt, köszönöm, már eljutott hozzám a hír.
A többiek még alig-alig.
Aztán egyszer csak megérkezett egy tarka színű.
Messzebbről jöhetett, onnan, ahol enyhült a nyár, így kaphatta már most színesebb ruháját.
Érdekes gondolat volt.
Hiszen az idei év nyara annyira átfonta az életünket, a hétköznapjainkat, talán még soha ennyire.
Igen, már egyszer-egyszer, korai induláskor vittünk magunkkal valamit a póló fölé, de nem gondoltuk túl komolyan.
A különleges tarka színű levél követte a kellemes szellőt, ő meg azon csodálkozott, hogy itt még nincsen társa.
Eltűnődött, hogy vajon melyik izgalmasabbnak lenni: különállónak, egyedinek, akit mindenki észrevesz vagy a közösség befogadó légkörében.
Ahogy törte a fejét és egyre tovább repült, még nagyobb meglepetés várta.
Hirtelen egy színes bokor került a szeme elé, amelyen többféle levél lakott: a picik még nagyon zöldek, a nagyobbak pedig több színűek. Ők így oldották meg a feltett kérdést. Valóban, látott már ilyet másutt is, főleg tavasszal.
De ami mindezt követte, még újabb élmény volt.
A szellőnek úgy tűnt, hogy tetszett a reggeli ébresztő fogadtatása és egy picit nagyobb sebességre váltott.
A levelek újabb döntési helyzetbe kerültek, hogyan tovább.
Bekapcsolódjanak-e a táncba, induljanak-e világot látni, új élmények felé?
Vagy maradjanak még a többiekkel, együtt örülni a további „nyári” napoknak, míg eljön az ősz?
Vajon a Kedves Olvasóhoz melyik áll közelebb, most, a mai nap?
Engedne a Szellő Meghívásának a Levéltáncba, forogni, pörögni, boldogan a többiekkel egyre távolabb?
Vagy inkább megvárná még a következő gyönyörű napokat azokkal a levelekkel, akik itt érzik magukat igazán a Nyárban?