Álarc: Tizenharmadik történet

Összes megtekintés: 103 

Ági szüleivel már elég régen a fővárosban él. Gyakran kapnak hírt a faluból, ahol éveket éltek. Áginak ott él egy volt osztálytársa. Nem annyira barátnők, mégis sokat beszélgetnek. Az egyik este érdekes beszélgetést folytattak telefonon.
– Halló!
– Szia! Mi újság?- kérdezte Ági.
– Két hét múlva lesz a farsangi bál, nálunk a Művelődési házban. Gyere el!- mondta Mónika.
– Tudod, szívesen beszélgetek veled. Menni azonban nem megyek.
– Megértem én ezt. Zsolt már rég nincs a faluban.
Zsolt egy fiatalember, akivel egyszer randevúztak. Már rég figyelték egymást azonban az első találkozás volt az utolsó is. A második találkozóra Zsolt már nem ment el.
– Nekem ez rossz emlék. Se szó se beszéd csak megszűnt. Azért annyit mondhatott volna miért?
– Biztos oka volt rá. De gyere már a farsangira!
– Milyen jelmezt vegyek? Szomorúságét?- kérdezte Ági.
– Ügyes vagy, találd ki! Álarc legyen, mert az ötletes álarcot pontozzák.
Ági sokat gondolkozott milyen jelmeze legyen. Végül gomba mellett döntött. Először nevetségesnek tartotta. Utána megbarátkozott a gondolattal. Volt neki olyan anyaga, amiből a gomba szárát varrta meg. A gomba kalapja még nagymamájától örökölt barna kalap lett.
Az álarc takarta az arcát. Egyszerű fehér volt. A szemének kihagyta a helyet. A homlokára pedig odaírta igazi. A faluban a vargányagombát igazinak mondták.
Elérkezett a bál napja. Időben akart odaérni.
Először Móniékhoz ment. Ott átöltöztek. Móni álarca csodálatos volt. Királynő volt, de az álarc szépen kidekorálva, mint az igazi királynő.
Beértek a Művelődési ház termébe. Volt ott már vadász jelmez, űrhajós, nagyon sokféle.
Ági szeme egy telefonon akadt meg. Ötletes jelmez volt. Maga a telefon is, az álarcon voltak a számok. Ki lehetett a telefon senki sem tudta.
Természetesen a díjat a telefon nyerte. A gomba negyedik helyre került Következett a tánc.
A telefon jelmezében odament Ágihoz valaki. Táncolni kezdtek.
– Ötletes a jelmezed. – kezdte a telefon.
-A tiéd nagyon jó nyertél is.
– Most nyertem, de elvesztettem a lányt, kit szerettem.
– Nem búslakodni vagyunk itt. – mondta Ági.
– Nem, de nem találok rá. Azt gondoltam majd itt a farsangiban.
– Elmondanád? Nem értem.
– Egyszerű az eset. Megszerettem egy lányt. Találkoztunk.
Ekkor hirtelen egy hang kiáltott kérem a táncosokat egy fotó erejéig!A gomba és a telefon fotója is jó lett.
– kor folytatod?- kérdezte Ági
– Találkoztunk a második randevúra nem mentem el.
– Tessék? Te vagy Zsolti?
– Te meg Ági?
Aztán lekerült az álarc. De Ági menni is készült. Nem akarta Zsoltit hallgatni. Ha nem kereste akkor most már késő.
Zsolti kérte maradjon.
Mesélni kezdett:
– mikor nem találkoztunk oka volt.
– Vajon milyen?
-A munkahelyen valamilyen káros anyagot szívtunk be. Sokáig voltam kómában.
– Ha még ezt el is hiszem , de utána miért nem telefonáltál?
– Telefonáltam én. Itt van elmentve:Kedvesem….üzenet is.
Ági nézte. Az ő száma volt egy szám másképp.
Zsolti sokszor hívta az a szám pedig kinyomta. így azt gondolta Ági nagyon haragszik
Tisztázódott helyzetük.
– Ezért lettem telefon, hátha megismersz. Bár nem is tudtam merre élsz.
– Én sem. Az álarc segített, hogy beszéljünk. Ha felismerlek, nem táncolok veled.
– Nem tudtam, hogy az igazi téged rejt. De szeretném, ha igazi lennél a számomra most már az örök.
A farsangi bál mindenkinek jó volt, de a telefon és a gomba egymásra talált egy életre.

“Álarc: Tizenharmadik történet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Tollforgató!

    No, a végére egy vidám történet, ahol a félreértések megbeszélése után minden jól alakult. Hát igen, a női büszkeség sértettségén néha a szőke herceg fehér lovon is csak álarcban tudja átjutni.

    szeretettel gratulálok:
    Kata (l)

Szólj hozzá!