(falusi szösszenet)
– Adjon Isten Rozikám! Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
– Adj Isten magának is, Irén! Képzelje, elmentem tegnap fenyőfát nézni.
– És sikerült?
– Igen.
– Milyet vett, ezüstöt vagy simát?
– Semmilyet.
– De az előbb azt mondta sikerült!
– Nézni! Azt sikerült! Lejártam a lábam, megnéztem vagy tíz helyen, de olyan drága vót, hogy az árából az egész karácsonyi menü kigyünne.
– Akkor mit állít majd fel?
– Hááát, az uramét mán nem nagyon tudom – és a postás Berci is sokat kéreti magát…
– A fenyőről beszélek, Rozi! No és vett-e mán valami ajándékot a gyerekeknek?
– Vettem hát!
– El tudom képzelni, mikor még a fenyőre is sajnálta azt a pár tízezer forintot…
– Irén! Vegye tudomásul, hogy a gyerekeimtől semmit se sajnálok. Vettem is a lyánynak egy mosogatógépet – hogy legyen ideje főzni –, a másiknak egy méregdrága hűtőt – szerintem ezekbe már beépítenek valami kütyüt (amitől még többe kerül), hogy 5 év múlva elromoljanak –, a fiúnak meg egy színes tv-t, tudja amolyan sima képernyőset, ami javítja a szemet – elromlott neki a sok számítógépezéstül.
– Na ilyenről még nem hallottam – az enyimre is ráférne vagy 4-5 dioptriányi „simítás”… Aztán miből tellett ennyi mindenre, mikor állandóan sír, hogy nincs egy vasa sem?
– Hogy miből? Hát nem adtam én ezekért egy fillért sem!
– Na ne lódítson Rozi, nem áll jól magának!
– Hazudtam én magának valaha is, Irén? Nem olvas maga újságot? Minden MULTI kultúra ezt szajkózza…
– Mit Rozi? Hogy karácsonykor minden szinten, szinte minden, ráadásul ingyen?
– Igen, igen. Csak vinni kell azt a kártyát, tudja, amit bedugnak abba a valamibe, aztán aláírom a cetlit, és már mehetek is a szép, új masinákkal hazafelé. Sőt, még a rozzant gépet el-, az újat pedig haza is hozzák nekem, ha kérem…
– A bedugásnál a bankkártyára gondol?
– Arra biz én! Mi másra?
– De ha azzal vásárol, maga szerencsétlen, akkor a bankszámláról leemelik az árát annak, amit vesz, aztán tényleg nem lesz egyetlen petákja sem.
– Hogy emelnék le, mikor nincs is rajta annyi?!
– Akkor hogy kapott kártyát?
– Hát, csak úgy adták – amikor azt a csomó papírt aláíratták velem –, és azt mondták 300.000 forintig vásárolhatok vele 45 napig, ingyen.
– Jaj! Rozi, Rozi! Maga vénségire is csak a felét érti annak, amit mondanak magának, a sorok közt olvasni pedig meg se tanult. Nem ingyen, hanem kamatmentesen vásárolhat, azt is csak akkor, ha 45 napon belül kifizeti, amit elhozott. Ám ha nem….
– Akkor mi lesz?
– Annyi, hogy ezt a karácsonyt nyögi majd még jövő karácsonykor is, Rozikám!
No de nézze csak ki gyün ott?!
– Az biz a Sári! De miért húzza azt az utánfutót maga után?
– Jó napot Sárika! Mi történt magával? Elromlott a trabi, hogy maga húzza azt a „taligát”?
És mi ez a sok minden, csak nem szakadt magára a bank?
– Szép jó napot maguknak is! Dehogy szakadt rám – bárcsak egyszer rám szakadna!
– Hát akkor meg hogy sikerült ezt a rengeteg dolgot összeharácsolnia?
– Képzeljék! Az történt, hogy bementem, a MULTI-ba, hogy vegyek egy-két hasznos holmit ajándékba az enyimeknek, és kiderült, hogy úgy levitték az ÁFÁ-t…
– Annyira, hogy a pincében találta meg az utánfutó mellett?!
– Irén, maga mindenből viccet csinál! Annyi pénzt megtakarítottam, hogy a többi holmit abból a pénzből vettem meg.
– Aha. De annyit nem, hogy benzinre is fussa belőle! Vagy újabban utánfutóval járkál mindenhova?
– Maga könnyen van Irén! A maga „jól idomított utánfutója” mindent elintéz maga helyett. Az enyémet legföljebb italé lehetne elküldeni – persze csak kimérősé! Ráadásul maga csak kimegy a „kiskertbe” kivágni a fenyőt, az ólból levágja a disznót, ééés tudom én, hogy a cukrász Józsi nemcsak a két szép szeméért viszi magának házhoz a karácsonyi süteményt!
– Csak nem képzeli, hogy én, meg az a tésztaképű?!
– Nem képzelek én semmit! Viszont az biztos, drága Irén, a háztáji még mindig a legolcsóbb…
– Én meg azt mondom, Sárikám, hogy ÁFA csökkentés ide, háztáji oda, lassan a nadrágszíj olyan szoros lesz, még a végén kénytelen leszek lefogyni – hogy levegőt kapjak.
– A levegővel meg bacikat! Pedig mostantól jobb, ha nem is köhhent, mert drága lett ám a nátha! Úgyhogy váltsa le a cukrászát Kozma dokira, a süteményt meg süsse meg maga!
– Sári! Magának nemcsak a köténye piszkos! Ne legyek inkább jóba mindjárt az egész parlamenttel?!
– Az nem jó ötlet! Ez egy csendes, nyugodt falu. Nincs szükségünk semmiféle tűzijátékra!