Levéltánc: Hatodik történet

A vén országút mentén áll egy magányos jegenyenyárfa. Szép, zöld koronája messzire látszik. Néhány madár látogatja, megpihennek az ágain. Ilyenkor boldogan hallgatja vidám dalukat. Ám, mikor véget ér a „madár nóta” szárnyra kapnak, szelik az eget.

Újra magányos lesz. De szerencséjére a legjobb barátja a szél, naponta többször is meglátogatja.
Jól átmozgatja öreg ágait, közben susog, lágyan zenél. Halk ritmusra a falevelek levéltáncot lejtenek. Lassan mozdulnak, zizegnek, a napfénye csillog zöld ruhájukon. Ahogy erősödik a szél ereje, hangosabban szól a zene, egyre gyorsabb tempót diktál, így a falevelek gyors iramban ropják táncukat.
A leggyorsabb, legvadabb levéltánc akkor kezdődik mikor morcos, orkánerejű szél érkezik vendégségként. Hajladoznak a faágak, süvít a szél, az egész lombkorona között áll a bál. A levelek seregnek – forognak, a vad szélben. Képtelenek tartani a tánclépést. A szél – táncpartner fejjel lefelé, fölfelé, minden irányban forgatja őket. Egy – egy ilyen vihar után fáradtan pihennek meg a megtépázott lombkoronán.

Áttáncolják, a tavaszt, a nyarat, rohannak a napok, közeleg az ősz. Tarka ruhát ölt magára a levélcsalád. Az őszi szél érkeztével ismét folytatódik a szinte szűnni nemakaró levéltánc. Reggelenként ezüstösen csillog színes báli ruhájuk. Hűvös szél furakodik az faágak közé, fütyül a szél, gyorsulnak a léptek. Gyötört levelek kapaszkodnak, ragaszkodnak a helyükhöz, de elgyengült kezük elengedik a faágat. Össze – vissza keveredve színes csapatokba vergődve indulnak a föld irányába. Zizegve, sírva, huppannak a földre. Itt ér véget a hónapokon át tartó levéltáncuk. Megpihen táncos lábuk, az avarban alusszák örök téli álmukat.
Kitudja? – talán újra átélik az egész báli szezont.

“Levéltánc: Hatodik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Erzsi!
    Köszönöm szépen, hogy olvastad és a kedves szavakat is!
    Üdv: Marcsi mama

  2. Kedves Mária!
    Nagyon szépen írtad le a természet változását, ahogyan a magányos jegenyenyárfa zöld levelei az őszi avarban landolnak, egész êves
    ” széltáncuk” után. Talán még álmodnak is…
    Történetedhez szívből gratulálok.
    Szeretettel: Erzsi

Szólj hozzá!