Jártó Róza
Mi és a csillagok
Ülök a párommal a teraszon, számolgatjuk, hogy ki veszi észre a csillagos égbolton hamarább, ha egy repülő fénye átsuhan az égbolton. A vesztesnek egy népdalt kell elénekelgetnie, amiben a győztes is besegít. Most rajtam a sor, mert a párom látta meg elébb a keleti égbolton átúszó repülőgép villogóját.
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok!
Nem találja házát a szeretőjének.
Mikor megtalálta szeretője házát,
Más karjában lelte szíve választottját.
Csillagok, csillagok, boruljatok éjbe!
Ott fekszik a legény erdő sűrűjébe
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Fogjuk egymás kezét a sötét teraszon és énekelgetünk. Erre már a fiunk is abba hagyja a pihenésként választott csettelgetését, és kijön hozzánk a lakrészéből. Nézzük a csillagos eget, folytatjuk a repülőgép „vadászatot”, most már hármasban, és beszélgetünk.
– Milyen romantikus is tudd lenni egy ilyen szépségesen, tiszta, csillagfényes éjszaka – mondja a fiunk.
– És mennyi költőt, írót megillettet ez a szépség – szól a párom.
– Lám, az elébb eldalolászott népdalocska is a csillagokról szól, de inkább a csillagoknak. Telve érzelemmel, felfokozódó érzéssel.
Valóban így van, sok embert meg ihletett ez a rengeteg titokzatos szépség, a csillagok, a csillagos ég. Épp pár napja beszélgettünk a munkatársakkal, arról, hogy most van Petőfi Sándor emlékéve is és a kapus bácsink, kívülről el is mondta egyik versét a Négyökrös szekér-t. Ott is sorok között, a népi bölcsességen túl, a csillagok szeretete:
„”Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
“A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.”
– De nem csak ez, hanem az emlékek. Tudtátok, hogy pár hete, július 20-án, volt a „Hold Napja”, és azt, hogy miért – kérdezte a fiunk.
– No, halljuk – néztem kérdőn a fiamra.
– Annak emlékére, hogy 1969.07.20-án, az Apolló 11 űrhajó legénységének 2 tagja, Neil Armstrong és Edwin Aldrin a Hold nevű bolygóra lépet.
– Ezt olyan ünnepélyesen mondtad, hogy nevetnem kell – szólt a párom.
– És azt tudtátok, hogy miről beszélek, ha azt mondom, hogy 89973 Aranyjános –folytatta a gyerek.
Erre már tényleg nem tudtunk mit mondani, csak néztünk kíváncsian.
– Van egy magyar, Sármeczky Krisztián nevű csillagász, aki a Piszkéstetői Obszervatóriumban lesi az égboltot, ő fedezet fel egy ismeretlen pici bolygót, ami csak akkora, hogy majdnem aszteroid, még 2002.09.08-án és mivel szereti Arany János költészetét, műveit, el is nevezte, erre a romantikus névre, hogy 89976 Aranyjános.
Erre már tényleg nem tudtunk mit mondani, csak szeretettel néztünk, az elköszönő fiunk után, hogy lám, nem volt hiába való az a sokévi, tanulás, amit a fiunk is bevállalt.
– Emlékszel Édesem, hogy mit is mondott mindig a papa, akire olyan imádattal felnézett a fiunk? Tudod, az a kis József Attila versre gondolok?
Ó, igen: hogy is van:
„Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.” József Attila, (Ne légy szeles…) verse.
Igen, ahogy a csillag megy az égen… . Mi is térjünk nyugovóra. Még megittuk az alvás előtti kakaónkat, és mi is elindultunk aludni.
Jártó Róza