Tanítási óra 2319

Összes megtekintés: 122 

2319-t írunk. Mondhatnám, hogy annyit mutat a naptár, de az nagyon régimódi kifejezés lenne, mert azok a 300 évvel ezelőtt divatos falinaptárak régen nincsenek már. Én magam is ritkaság vagyok, a 350 évemmel, nem azért, mintha nem lenne manapság lehetséges egy ilyen életkor, hanem azért, mert én még olyan régi típusú ember vagyok, akit anya szült. Ebben a jelenlegi android világban abszolút ritkaság. Ma már senkit sem szül egy anya, nem is igen tudják, hogy mi az, bár létrehoztak egyfajta családi környezeteket az androidoknak is. Olyanok, akik tartós párkapcsolatot választanak, beadhatnak kérvényt, igénylést arra, hogy magukhoz vesznek egy-két növendéket.
Bár a 350 éveseknek már nem kellene dolgozniuk, minden munkavégzés alól fel vannak mentve, én szívesen tanítok. Nem sokat, hetente egy órát online, a számítógépen keresztül és egy órányit havonta személyes találkozással.
Mindig megdöbbennek a tanítványaim, mikor először látnak személyesen. Mintha akkor tudatosulna bennük csak az, amit különben tudnak: hogy én olyan régi fajta ember vagyok. Mert az orvostudomány minden nagy eredménye ellenére, rajtam látszik a korom, nem úgy, mint őrajtuk. Ez egy kicsit felemás helyzetet teremt: egyrészt abban a tudatban nevelődtek, hogy ők valami magasabbrendűek, mint a régiek, másrészt viszont azt is tanulták, hogy tisztelniük kell a tanáraikat. Az, hogy bennem ez a kettő keveredik, az első paradox helyzetet jelenti az életükben, ami csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha személyesen találkozunk. A számítógépes fényképem bár nem hamis, mégis jól elrejti ezt.
A mai témánk az általuk hozott érthetetlen szavak megbeszélése, feldolgozása. Találomra választom ki ezek közül az egyiket: nászút.
Ó, Istenem! Eszembe jut Velence, amelyik akkoriban még nem volt a tenger alatt. Jó néhány évtizedig divat volt, hogy aki tehette, Velencébe ment nászútra. Most nincs időm erre gondolva emlékezni, régi ábrándokba merülni, felteszem a tanítványaimnak a kérdést:
-Megpróbálja valamelyikőtök értelmezni ezt a szót, hogy nászút?
Egy gyakran jó ötletekkel jelentkező kisleány szólal meg: Talán úgy lehet, hogy ez összetett szó, és ha a két részét értjük, akkor már az egész is érthető lesz.
Helyeslően bólintok: Igen, próbáld meg így.
A leányka rögtön mondja: A szó második fele az út. Ez, azt hiszem, hogy az út szó sokféle konkrét jelentése közül nem egy városbeli utcát jelent, hanem valami mást.
Csendben bólogatok, hogy folytassa.
-Az első szó az, ami nem világos: a nász. A szótárban csak valami olyasféle magyarázat volt, ami az állatok párosodására vonatkozott.
A kisleány elhallgat, érezhetően kissé zavarba jött. Természetesen azt hallották már, hogy régen az emberek is úgy párosodtak, mint az állatok, de azok a primitív emberek voltak, manapság kicsit kínos téma. Hogy az emberek ősei olyanok voltak, mint az állatok?
Egy provokálásra mindig kész fiú szólal meg: Lehet, hogy volt egy utca kijelölve erre a célra, és odamentek, mikor párosodni akartak?
Elmosolyodok magamban, két okból is. Egyrészt, mert a gyerek a párosodni szót használta, olyan hangsúllyal, mint aki örömmel mond ki tiltott szavakat, és nekem eszembe jutott, hogy háromszáz évvel ezelőtt egy hasonló beállítottságú gyerektől még egészen mást halhattam volna. Másrészt az is ok egy belső mosolyra, hogy a hipotézise nem is olyan nagyon hamis, hiszen sok helyen, sok városban volt valaha prostituáltak utcája.
Ideje, hogy véget vessek a találgatásoknak, és elmagyarázzam a szó jelentését.
-Arról mindnyájan hallottatok már, hogy amikor két fiatal megszerette egymást és össze akartak házasodni, akkor esküvőt tartottak. Nem is olyan régen beszélgettünk erről a szóról, hogy esküvő, ami az egybekelési szertartásukat jelentette. De mikor erről beszéltünk, nem esett szó a nászútról. A nászút az esküvő utáni utazást jelenti, amikor az újdonsült fiatal pár éppen azért utazik el valahová, hogy egy ideig zavartalanul kettesben lehessenek.
Mivel itt egy pillanatra megálltam a beszédben, az előbbi fiú közbedörmögte: És párosodjanak.
Erre rábólintottam, majd folytattam: Volt néhány hely, ahová különösen szívesen mentek az emberek nászútra. Európában például az egyik ilyen hely volt Velence.
Többen megdöbbenten közbeszóltak: A víz alá mentek nászútra? Ott jobb?
Halkan elnevettem magam: Akkoriban Velence nem volt még a tenger alatt. A tenger mellett helyezkedett el, és néhol kis vízicsatornák voltak a palotái között, és ott csónakokon lehetett közlekedni.
Az arcokon látszik az értetlenség. Mi lehetett a jó ebben? Miért tartozott hozzá a párosodáshoz?
Gyorsan keresek a számítógépen néhány képet a régi Velencéről, a Canal Grande-ról, egy utcai énekesről, hátha sikerül valamit elkapniuk az akkori Velence romantikus hangulatából.
Nézegetik, nézegetik, de hiába, úgy látom, nem nagyon mozgatja meg a fantáziájukat.
Végül egy házifeladattal zárom le a témát aznapra:
-Kérem, hogy írjatok legközelebbre egy rövid fogalmazást 'Utazás kettesben' címmel. Képzeljétek el, hogy azzal, akit a legjobban szerettek, elutaztok valahová egy hétre, és írjátok le az utazást. Természetesen, mint mindig, most is lehet a gépen talált képekből illusztrációkat készíteni a helyről, amerre jártok.
Bólogatnak, feljegyzik a feladatot, aztán továbbmegyünk a listán szereplő, következő meg nem értett szóhoz.

“Tanítási óra 2319” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Örülök, hogy olvastad és tetszett. 🙂
    Egyetértünk abban, hogy a világ egyre gyorsuló módon kezd idegenné válni a számunkra, akik még valamilyen egészen másmilyenbe születtünk bele; és azt hiszem, hogy ez nemcsak a sok új technológia miatt van.
    Másrészt, ami a háromszázötven évet illeti, nem biztos, hogy rossz lenne, természetesen jó egészségi állapotot feltételezve; tehát mondjuk kb. 300 évnyi 30 éves kornak megfelelő egészségi állapottal. Valahol, egy biológiai szakkönyvben olvastam, hogy ez nem is olyan teljesen csak a fantázia terméke: a bennünk található 'programok' (gének) alapján körülbelül 900 évnyire saccolják a maximálisan lehetséges emberi életkort.
    Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat és a virágot.
    Szeretettel
    Márta

  2. Kedves Márti!

    Meglepően jó fantáziád van. Azért örülök, hogy nem kell háromszázötven évig élnem, mert már a jelen világ is kezd lassan idegen lenni számomra.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!