A FŐZÉS ALAPSZABÁLYAI
Eddigi egyetlen fiú unokám éppen 3 éves. Szerencsére mindenre nyitott, minden érdekli, egész nap kérdez, nem győzöm kielégíteni kíváncsiságát. Már most azon aggódunk mi lesz vele az iskolában, hiszen félig már tudja a tananyagot, halálra fogja unni magát ott. Hogy miket tud? Például, hogy mi a különbség a malter és a beton között, hogy hányféle autó van, milyen típusúak, milyen színű a gázüzeműek rendszámtáblája, s milyen a taxiké? Hogy mi a különbség az exkavátor és a homlokrakodó között, s egyéb dolgokat. Elszámol már tízig, s csak azért nem tanítjuk írni, nehogy valami rossz rögzüljön bele, de már 8-10 nagybetűt felismer. Semmit sem erőltetünk bele, de ha kérdez, akkor egyszerűen, de érthetően felelünk rá.
Szeret segíteni a konyhában, s be nem áll a lepény-lesője, kérdések tucatjait zúdítja nagymamájára és énrám. Mindent megnéz, megkóstol, s az elektromos berendezések kivételével mindent ki is próbálhat. Én pedig mondom is neki a konyhai munkák legfontosabb szabályait, hadd tanuljon!
Ma éppen a Kiskertbarátok Szervezetétől jött két hölgy megszemlélni a kiégett pázsitot, a kókadozó virágokat és a sárguló uborkát.
A konyhából látta a vendégek érkezését, s már kint is termett a kertbe. Hangos, bár még cinege-vékony hangján nagy „sziával” köszöntötte a látogatókat, akik már csak illemből is rákérdeztek, mit csinált a házban. Ő illemtudóan válaszolt, miszerint is a maminak segített a konyhában. Ez adta az ötletet, hogy rákérdezzek tőle az eddig tanultakra: – Aztán mondd Picinyem, mik a legfontosabb szabályok a konyhában?
Ő mosolyogva válaszolt: – Az első, hogy kezet mossunk! Piszkos praclival nem nyúlhatunk a hammához!
– Így igaz, ezt jól megtanultad! Ezek után mi a második legfontosabb dolog? Emlékszel még rá?
– Igen papa! Kézmosás után én kapok egy pálcikás fagyit, te meg pattintasz magadnak egy sört!
Na, kérem: ennyi tudással felvértezve ebből a kicsiből még nagy séf lehet!…