Szappanfolyó – TIZENEGYEDIK TÖRTÉNET

Erzsi könnyű szívvel, dúdolgatva ballagott hazafelé. Minden szépnek tűnt minden, az ősz, a fák lombja, a napsütés, sőt, még az iskola is ilyenkor év elején, olyan jó volt! A hosszú nyári szünet után már várták az újra-iskolába-járást, a találkozást a többiekkel, és ez a kezdeti lelkesedés még néhány hét elteltével sem múlt el teljesen.
Nem kaptak ma sok házi feladatot, remélte, hogy hamar végez, s akkor a nagymama biztos leengedi a játszótérre. Ebéd után rögtön neki is látott, nem kellett biztatni. A matekpéldákkal hamar végzett, a szorzótábla ismétlésekhez adtak feladatokat, s az neki már tavaly is jól ment. Az olvasmányt is hamar elolvasta, egy kirándulásról szólt, ami tetszett neki. Végül már csak egy megoldandó feladat maradt: az olvasófüzetében megadott szavakkal kellett összetett szavakat képezni, és azokat oda beírni, úgy, hogy minden szót csak egyszer lehetett felhasználni.
Ezek voltak a megadott szavak: alma, fa, folyó, kő, láda, majom, malom, szappan, szeretet, virág. Az első kettőből rögtön le is írta az első összetett szót: almafa. Utána jött a virágláda, majd a malomkő. Most már csak négy szava maradt: folyó, majom, szappan és szeretet. Eszébe jutott az előző karácsony, amikor megtakarított zsebpénzéből mindenkinek vett valami apróságot, s a kishúgának egy kis szappan figurát, egy majmocskát. Ó, igen! Szappanmajom. Ezt is leírta. Most már csak két szava maradt: folyó és szeretet. Eltöprengett. Nyáron, a faluban, egy öreg-öreg ember mesélt neki egyszer. A templom előtti kis téren üldögélt az öreg, s mikor ő félszegen leült a pad másik végére, akkor kezdett beszélni hozzá. Imádkozzál, kislány, mindig imádkozzál! A Jóisten odafigyel mindenkire, aki szól hozzá. Aki a szeretet szavával szól hozzá. A szeretet olyan, mint egy folyó, nagy-nagy folyó, amely mindenhová elér.
Szeretetfolyó. Ez lett az utolsó szó. Gyorsan leírta, aztán már szaladt is ki a napsütésre játszani.
Másnap az iskolában a magyar órán a tanító néni felírta a táblára a szavakat: alma, fa, folyó, kő, láda, majom, malom, szappan, szeretet, virág, és egymás után szólított fel egy-egy gyereket, hogy mondjanak egy összetett szót. Virágláda, almafa, malomkő — ez mind gyorsan ment, s a hozzájuk tartozó szavakat természetesen áthúzták a táblán. Ezután Petit szólította a tanító néni, hogy mondjon a maradékból egy összetett szót, aki rávágta: majomszeretet! Majomszeretet, ki tudja megmagyarázni, hogy ez mit jelent? Peti tudta, s rögtön mondta is: amelyik anyuka nagyon kényeztetve szeret, az a majomszeretet.
Erzsit szólították, hogy akkor mondja meg ő az utolsó összetett szót. A füzetébe nézett, majd a táblára, s kinyögte: szappanfolyó. A többiek kuncogni kezdtek, mi az, hogy szappanfolyó? Erzsi rögtön magyarázkodni próbált: én másképp írtam otthon… A többiek meg kórusban kiabálták: folyószappan!
Igen, a folyószappan. A műanyag üvegben lévő kézmosó szer. Látott már ilyet, de ők nem használták otthon. Pirulva ült le, mialatt a tanító néni áthúzta a két utolsó szót is, és más feladatra váltott át.

Mennyivel szebb a szeretetfolyó! — gondolta magában Erzsi. – Miért majomszeretetre gondolnak inkább?

“Szappanfolyó – TIZENEGYEDIK TÖRTÉNET” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa és Miklós,
    köszönöm a figyelmeteket, és örülök, hogy tetszett.
    Márta
    🙂

  2. Egyéni, ötletes és valóság felé tartó megközelítést választottál "mesédhez", hogy a szappanfolyó szót használd. 🙂 Arra gondoltam, a maradék 4 szónál megállsz és pár sor múlva már el is készül a várt havi meglepi, de tettél bele egy csavart a nehezebb út felé és velünk mondattad ki, kérdéssel befejezve írásod lényegét.
    Gratulálok!
    Barátsággal;
    Miklós

  3. Tetszett, de túl keveset írtál az adott témáról…azt, azonban jól, érdekesen oldottad meg.

Szólj hozzá!