Tévedés a 8o év ?

Összes megtekintés: 765 

A szomszéd Szabó Erzsike néni 80 éves. Jöttek a rokonok, köszöntötték, színházba vitték, a vendéglőben fújta ki a gyertyákat a tortán. Még táncolt is az unokájával.
Aztán, megint csend lett. Egyik délután bekopogtam én is, egy szerény mezei virágcsokorral, frissen szedett szamócával.
Ragyogott. Még tele volt a szüli napos élményeivel. Megmutatta az ajándékokat, a repülőjegyet, amellyel Velencébe viszik őt a nyáron, oda ahova mindig vágyott.
Közben sürgött- forgott, teát főzött, süteményt készített az asztalra. Végre leült ő is. Teázás közben, elmerengett. Figyeltem, a még most is különlegesen szép arcát, (nem egy festőművészt késztetett alkotásra), szépen megfésült és kontyba csavart őszhaját, szemeit, amelyekben még most is felvillannak a szikrák.
Mesélni kezdett. „ 1968 jutott eszembe, házasságunk 13-ik éve. Az igazgatói állást betöltő, mindig elfoglalt férjem, hírtelen megváltozott. Több időt töltött itthon, virágcsokrokkal lepett meg, segített a házimunkában, színházba vitt, mint házasságunk első éveiben. Jól esett figyelmessége, de nem tudtam, mire véljem. Egyik reggel, a megszólaló telefont, ő vette fel, aki már rég munkában kellett volna, legyen. Röviden, furcsán válaszolgatott, hátat fordított nekem, hol igent, hol nemet mondott. Aztán leült, gondolkodott, majd elcsukló hangon közölte – mára felhívattak minket a Megyei korházba. Meglepődtem. Beteg és én, nem vettem észre. A szívem elszorult. Megöleltem – milyen baj van édesem? – kérdeztem. – Készüljünk – csak ennyit mondott.
A korház felé vezető úton, próbáltam az utóbbi napokat felidézni. Hallgattunk. Nem tudtam megszólalni. Lelkiismeret furdalásom volt, önzőnek, érzéktelennek éreztem magam, hogy nem vettem észre rajta, a betegség jeleit.
Az igazgató szobájába tessékeltek be. Családunk barátja volt az igazgató. Nemsokára megérkezett a nőgyógyász főorvossal, aki szintén a barátunk volt. Csodálkoztam, mit keres itt a nőgyógyász, de…, mint barát, könyveltem el magamban.
Rosszul esett a kimért, hivatalos hang, a távolság tartó viselkedésük. Nagy baj lehet. A mai napig nem tudom milyen érzés fogott el. Aztán dr. Szalay nőgyógyász főorvos, kinyitotta irattartóját, s lassan, nagyon lassan beszélni kezdett.
– Sajnos, kellemetlen, nagyon kellemetlen hírt kell, közöljek veletek drága barátaim. Az elvégzett szűrővizsgálat alapján, Erzsikém, az eredmények, előrehaladott rákos sejtburjánzást mutattak ki.
Néztem az összeszorított ajkakkal, sápadtan ülő férjemet.
– Jenő, milyen szűrővizsgálaton voltál, és én miért nem tudok róla?
A három férfi, elképedve összenézett, hírtelen légüres tér keletkezett, kimeresztett szemekkel, tátogó szájjal néztek rám, mint, akit most látnak először.
A rémült csendet, az igazgató komoly szavai törték meg.
– Erzsike drága, kérlek, figyelj rám! A te, nőgyógyászati szűrővizsgálatod eredményéről van szó.
– Nem! Utasítottam el a mondottakat. Én, nem vagyok beteg! Elém tette a végeredményt. Nem akartam látni, nem tudtam elfogadni a mondottakat. Előttem összefutottak a betűk.
Férjem magához ölelt, nyugtatgatott. Lassan megcsendesedtem, s végig hallgattam az Orvosi konzílium javaslatát.
Annyit jegyeztem meg, hogy holnaputánra, előjegyeztek műtétre.
Otthon, csak ültem, a fotelben, egyenes derékkal, összekulcsolt kezekkel, kiüresedett fejjel. Nem jutottak el a mondottak a tudatomig. Nem tudtam elfogadni a betegséget. Egy dolog vigasztalt – nem Jenő a beteg.
Másnap befektettek, elvégezték az elemzéseket. Felgyorsultak az események. Közölték, hogy méhemet kiveszik a biztonság kedvéért. Beleegyeztem, aláírtam. Korán reggel elsőnek vittek a műtőbe, férjem megpuszilt, fülembe súgta – szeretlek és várlak.
A műtéti előkészületekre valamennyire emlékszem, de utána már az intenzív osztályon ébredtem, Nehezek voltak a következő órák, napok, de gyorsan gyógyultam. Egy hét múlva, már otthon voltam. Férjem, szabadságra jött, mindenben segített.
Vártuk a szövettani eredményt. Negatív volt. Megnyugodtunk.
Egy félév múlva, temették Szabó Erzsébetet. Azt a nőt, akinek a szűrővizsgálati eredményei, az én dossziémba kerültek

2013-11-21

“Tévedés a 8o év ?” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Rita!
    Ez a történet a valóságban megtörtént. A hozzászólásokhoz fűzött válaszaimban megismerheted mélyebben a történteket. Ez tulajdonképpen a "barátok" segítése és az alkalmazottak terheltsége okozhatta. Azért írtam meg, mert sokáig a hatása alatt voltam.
    Sok minden megfordult nekem is a fejemben, de átéreztem Erzsike néni bánatát is, hiszen nemcsak, aki meghalt, de ő is áldozat volt, nem lehetett több gyereke.
    Szeretettel,(f)
    Etel

  2. Drága Viola!
    Sajnos történnek ilyen súlyos tévedések, amik halállal végződnek. Itt ugyanaz a név, ugyanazon a szűrővizsgálaton, összecserélődtek az eredmények.
    megtörtént esemény.
    Áldott, meghitt Karácsonyi és Újévi ünnepeket!
    Szeretettel, Etel

  3. Kedves Etel!

    Tetszik a történeted, mert egy boldog életről szól. A végkifejlet pedig mindig szomorú, különösen nehéz lehetett az utolsó félév. Mindannyiunknak el kell menni egyszer.

    Szeretettel: Viola (f)

  4. Igen, mert megtörtént esemény alapján íródott ez a történet.
    Régóta bennem van ez a történet és tulajdonképpen a Tollforgatóba a Különleges ajándék címe adta az ötletet, végül idekerült.
    Örvendek, hogy tetszik írásom és köszönöm, hogy olvastál.
    Üdv. Etel

  5. Rémes história és ördögien van megszerkesztve. Jó írás-
    Kérdésem: Van-e funkciója annak, hogy a történetet egy négy évtizeddel korábi időszakba helyezted?

Szólj hozzá!