Télvarázs: Ötödik történet: A karácsony más nap, mint a többi

Fodor Gyöngyi – A karácsony más nap, mint a többi
Mindenki izgatottan várja a karácsonyt, s azt gondolja, vagy reméli, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Egy nap igazán boldognak lenni.
De reggel, amikor felébredsz, rájössz, hogy ez csak egy újabb nap. A tévé bekapcsolva, az asztal reggelihez terítve, az apád vagy az anyád a kanapén ül, nevet, miközben ősrégi filmeket néz. A különbség csak a puszik, az ölelés, a karácsonyi köszöntések, és az ajándékok kicsomagolása közben elnyelt diós beigli.
Ma, amikor végrehajtom a szokásos ünnepi rituálét, amelyet minden évben megismételek, üresnek érzem magamat. Mintha a szívem és a gyomrom helyén két hatalmas, áthidalhatatlan szakadék lenne. Ezen a napon, amikor boldognak lenni kötelező, istenkáromlás a szomorúság.
Úgy érzem, valami hiányzik.
Az jut eszembe, hogy ez nem az a boldog nap, mint amilyennek mindenki hiszi, és elgondolkodtat, hogy sokan próbálnak boldogok lenni, amikor a valóságban nem azok. És elgondolkodtat az is, hogy talán nem csak én érzem magamban ezt a nagy ürességet. Talán azért, mert mindig is úgy gondoltam a karácsonyra, mint egy olyan alkalomra, amelyet szeretteimmel tölthetek. Igen, úgy gondolom, hogy ez az üresség pontosan ennek köszönhető. Talán hiányzik valaki, akit szerethetek. Valakit, akire ráönthetem minden gyengédségemet és szeretetemet, aki csókokkal, öleléssel halmoz el, és odafigyel rám, meghallgat. Valaki, aki rejtőzködés nélkül néz a szemébe, mert pontosan ugyanúgy gondolkodunk. Valaki, aki igazán szeret engem. Hogy azért szeret, aki vagyok. A szívemért. Olyannak, amilyen vagyok. Nem soványabbnak, nem fiatalabbnak, nem szőkébbnek. És én is szeretném őt is ugyanúgy szeretni és megérteni.
Kinézek az ablakon. Mégsem tudnám leírni, mit lát a szemem, mert nekem úgy tűnik, hogy egyáltalán nem figyelem a tájat, ami körülvesz. Elveszek a múlt gondolataiban és emlékeiben. És közben mosolygok is.
Valóban igaz, hogy a karácsony más nap, mint a többi… Talán sokak számára ez az év legboldogtalanabb napja.

“Télvarázs: Ötödik történet: A karácsony más nap, mint a többi” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi, igazad van. Vannak akik nem várják a karácsonyi ünnepeket. Egyedül vannak, távol a család stb…
    Tudom milyen érzés, több karácsonyom volt ilyen férjem halála után…
    Hiába volt mellettem a családom, Őt nem pótolta senki és semmi…
    Őszintén kívánom, érezd magad jól itthon, a családod körében.
    Szeretettel: Kata

  2. Kedves Éva, itt is megy a Reszkessetek betörők..😁 Én karácsonykor Bpesten leszek a lányomnál, pár nap előtte pár nap utána is, most ott lesz a családi találkozó, de idmetek olyanokat, akiknek nincs hová nincs kihez “hazamenni”. Egyikük direkt karacsonyi munkát vállal, hogy ne legyen otthon egyedul. Fgy

  3. Kedves Gyöngyikém! Sok embert, jól írod, meglehet már csak az emlékei tesznek boldoggá. De ha a szépre gondolunk mindannyian így vagyunk ezzel. Ha a Karácsonyra gondolok nem az jut eszembe, hogy Atya, világ! már megint nézzük a TV-ben a Reszkessetek betörők! filmet (Itt Mo.-on mindig ez megy) hanem a gyermekkori boldog pillanatok, vagy amikor a gyerekeim kicsik voltak, és úgy tudtak örülni az ünnepnek. Szeretettel ölellek: Éva

Szólj hozzá!