Ébredés – 3. történet

Fájdalmas csalódás

Barbara az irodájában ülve küszködik cégének adatai rendezésével, amikor apja kopogása zavarja meg. –Szia Barbara. Zavarhatlak? –Te sosem zavarsz apa, mi újság? Anya hogy van? –Jól. Épp most hagytam kint a repülőtéren, a barátnőjével elutaznak a hétvégére. – Nagyon jól teszi. Bár nekem is lenne annyi időm legalább, hogy egy szombatot otthon töltsek. – Sok a munkád? Mit csinálsz most éppen? –Az idei elszámolásokat nézem át, de valahogy semmi sem stimmel az én számításaimhoz képest. Egyszerűen nem egyeznek az adatok. Sokkal több pénz hiányzik, mint amennyi fel van tüntetve az adatlapokon. Már a pénzügyosztályt is megkértem, hogy nézzen utána a kiadásainknak. –Ki a felelős ezeknek az adatoknak a kezeléséért? –Valéria. –A barátnőd? –Igen, de valamit nagyon rosszul csinál, de remélem csak véletlenül. –Ő most hol van? – Berlinbe utazott egy leendő befektetőnkkel tárgyalni. –Ezek után nem gondolod, hogy nem a megfelelő embert küldted oda? Mi van, ha most is mesterkedik valamiben? –Ugyan már, apa! Valéria a legjobb barátnőm, együtt nőttünk fel. Sose tolna ki velem. Biztosan mindenre van valami magyarázat. Majd ha visszajött, akkor megbeszélem vele. Addig pedig félre is teszem ezt a dolgot. –Jól van, te tudod. Annyit akartam még mondani, hogy az olasz megrendelőink visszamondták a szállítást és az építkezést is, más céggel csináltatják. –Ez meg hogy lehet? Nagyon jó árat ajánlottunk nekik és a kivitelezés is minőségi. Mi volt a problémájuk? –Kedvezőbb ajánlatot kaptak, olcsóbban és gyorsabban megkapják, amit kérnek. –Ez furcsa. Már a harmadik megrendelőnk lépett vissza két hónap alatt. Nem tudnál utána nézni ennek a másik cégnek? Annak, amelyik lenyúlja az ügyfeleinket. –Megpróbálom, bár nem lesz könnyű, mert semmilyen információval nem rendelkezünk róluk. De majd keresek valami használható nyomot. – Az jó lesz. Szeretném tudni, ki dolgozik ilyen olcsón. Komoly riválisnak tűnik.
Néhány nap múlva Valéria elégedett arccal lép be munkahelyére. Egyenesen Barbara irodájába siet, hogy beszámoljon neki a berlini befektetőkkel folytatott tárgyalásról. –Jó reg-gelt Barbara! Visszajöttem. –Látom és milyen volt? Hogy ment? –Sehogy. Egyszerűen nem tudtam megegyezni velük. Lehetetlen dűlőre jutni ezekkel a németekkel. –Na de mégis mi volt a baj? Miért nem jött létre az egyezség? –Az árral nem voltak kibékülve. Azt mondták magas. Próbáltam csökkenteni, valamivel kedvezőbb ajánlattal előállni, de úgy is sokallták. Több órás egyezkedés után úgy döntöttem, hagyom őket. Keressenek maguknak olcsóbb kivitelezőt. –Értem. Nos ha így van, akkor nincs mit tennünk, más kapcsolatokat kell keresnünk. Mindenesetre köszönöm a munkádat és a tájékoztatást. Most pedig megkérnélek, hogy hagyj magamra, mert rengeteg dolgom van még. –Rendben van, megyek és megnézem, hogy állnak a tervezési részlegen.
Barbara kissé ingerülten a titkárnője számát tárcsázta. –Rita, előkeresnéd nekem a berlini ügyfelek elérhetőségét? Mr Kranz telefonszáma lenne a legfontosabb. –Rendben, mindjárt viszem. Egy pillanat még, az édesapja szeretne bemenni önhöz. Tudja fogadni? –Hogyne tudnám, rá mindig van időm. –Szia apa, már vártalak. Csukd be az ajtót légy szíves! Kiderí-tettél valamit a konkurens cégről? –Sok mindent, de szerintem most jobb lesz, ha inkább visszaülsz. –Miért, mi van? Ugye nem mondod, hogy Valeria…? –Még nem állítok semmit biztosan, de egyre jobban gyanítom, hogy bizony az ő keze van a dologban. Utánanéztem és az állítólagos rivális cég nem létezik. Minden egy személy irányítása alatt zajlik. Itt vannak a jelentések a pénzügyi osztályról. Valaki felvette a kivitelezésekre szánt pénzt, azokat az összegeket, melyeket tényleg építkezésekre fordítottunk és azokat is, amelyekre állítólag nem kötöttünk szerződést, mert a befektetőnek nem felelt meg az ár. –Nem jött létre a szerződés, de a pénzt felhasználták? –Pontosan. Átutalták egy magánszámlára, amiből jóval alacsonyabb áron finanszírozták a befektetők által eredetileg tőlünk megrendelt munkálatokat. –Jó, de miből gondolod, hogy Valeria volt? –Szerintem nyilvánvaló. Nyomoztam egy kicsit és észrevettem, hogy mindig azok a befektetők léptek vissza, akikkel a barátnőd tárgyalt. A mos-tani útja hogy sikerült? –Sehogy. Azt mondta, hogy nem tudtak megegyezni. –Nahát. Szerin-tem fel kéne hívnunk őket. –Igen, már kértem is Ritát, hogy hozza be a telefonszámot. Itt is van. Ez Mr Kranz száma? –Igen, az idősebb Kranz, akivel a minap tárgyaltunk Berlinben.
-Köszönöm, csak ennyit szerettem volna. Ha szükségem lesz rád majd szólok. Apa! Itt van az úr száma. Te jól ismered ezt az embert, megtennéd, hogy felhívod? –Persze, add csak ide! A telefont is kérem, mert az enyém az irodámban maradt. Na lássuk, már ki is csöng. –Hallo, Peter Kranz? –Igen, kivel beszélek? –Szervusz barátom, Josef vagyok. Nem szeretnélek fel-tartani sokáig, csak kérdezni szeretnék valamit. –Te sosem zavarsz. Mondd csak, miben segíthetek? – Annyit szeretnék csak megtudni, hogy miért nem sikerült megegyezni a Berlinbe küldött emberünkkel? Mi volt a pontos oka, hogy nem írtátok alá a szerződést?
-Hogy érted azt, hogy nem írtuk alá? Minden részletet tökéletesen átbeszéltünk, az árajánlat is remek volt, semmi okom nem volt arra, hogy ne írjam alá. Talán nem láttad a szerződést?
-Nem. Én úgy tudtam, hogy nem írtátok alá, de bizonyára csak valami félreértésről van szó. Annyit kérnék még, hogy faxon küldd át nekem a szerződésed másolatát! Nagyon fontos lenne. –Rendben, előkerítem és küldöm is. Mindjárt megy. –Nagyon köszönöm és elnézést a kellemetlenségért!
Miután Josef letette a telefont, komoly arccal nézett a lánya szemébe. –Miért vágsz ilyen képet, apa? –Te nem hallottad, hogy miről beszéltem az imént? –Nem oda figyeltem, ne hara-gudj, de mondd már mi van? –Kislányom, aláírták a szerződést! Valeria átvert minket. Ide nézz, már meg is jött a fax. Az aláírt szerződés másolata. Elképesztő! –Tényleg, ezt nem hiszem el! Itt van Kranz aláírása, itt pedig Valeriáé. A cég neve és a bankszámlaszám viszont nem egyezik. Hasonlít, de még sem egyforma. Hogy volt képes erre? Mióta csinálhatja ezt velünk? –Hány üzletünk is hiúsult meg? –Nem tudom, de sok. Te jó ég! Micsoda hálátlan dög! A legjobb barátnők voltunk, kiemelt fizetést és a legmagasabb beosztást kapta, még sem volt elég neki! Meglopott, hazudott, átvert! – Örülök, hogy még időben ráébredtél arra, hogy miféle kígyót melengetsz a kebleden! –Ráébredtem, de ez az ébredés fájdalmas és hatalmas csalódottsággal tölti be a lelkemet. –Most mit fogsz tenni? – Hogy mit? Azonnal kirúgom és akkora pert zúdítok a nyakába, hogy amíg él megemlegeti! Vissza fog fizetni mindent az utolsó fillérig, ellenkező esetben hosszú éveket börtönben tölt majd. Megtennéd, hogy az irodámba küldöd azt a personát? –Persze, azonnal szólok neki. Hol találom? – A tervezői részlegre ment.
Rövid időn belül meg is érkezett Valeria, aki rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi történt Barbara? –Megkérdezhetem, hogy ez mi? Azt hitted sose jövünk rá? –Mire?
-Itt van, nézd! A berliniekkel kötött szerződés! Mondd csak, mióta lopsz engem? –Ez nem az aminek látszik, hadd magyarázzam meg! – Ezen nincs mit megmagyarázni! Minden általad okozott kárért fizetni fogsz! Jó ha megjegyzed amit most mondok. Soha többé be ne tedd a lábad ide, hallani sem akarok rólad! Ezt az ügyet pedig perre viszem. Te mocskos kis bűnöző, te csaló! Hogy volt pofád mindehhez? –Barbara, ne haragudj, vissza akartam adni. –Persze, aztán mégis miből? A tőlem lopott pénzből? Felejtsük el egymást! Egy órát adok, hogy összeszedd a holmidat és eltűnj innen! A bíróságon találkozunk. Takarodj!
Miután kitessékelte álnok barátnőjét, Barbara magára zárta az ajtót, majd némán visszaült a karosszékébe. Annak ellenére, hogy legszívesebben ordítani tudott volna és hogy a lelkét iszonyatos érzések marcangolták, mégis szótlan és higgadt maradt. Nem ezt várta volna attól a személytől, akit évekig testvérként szeretett, akiért tűzbe tette volna mindkét kezét. Nem is az fájt neki igazán, hogy meglopták, hanem az, hogy aki ezt tette, az a hozzá egyik legközelebb álló személy volt. Határozott mozdulattal emelte fel a telefont, hogy bejelentse barátnője tettét, majd ezek után úgy döntött, hogy kiveszi azt a hőn áhított néhány szabadnapot…

“Ébredés – 3. történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves tollforgató…
    Történeted tetszett s életszerű,mert sokszor azokban csalódunk legnagyobbat kikben legjobban megbízunk…s a felismerés fájdalmas. Tímea(f)

Szólj hozzá!