Az emberiség elrablása avagy egy nyomasztó álom

Összes megtekintés: 150 

Az emberiség elrablása? Lehetséges ez? Annyi elrablásról hallottunk már a mitológiákban, Európa elrablása, Perszephone elrablása, a szabin nők elrablása és még folytatni lehetne a sort, de az egész emberiség elrablása? Hová, merre, miként?
Furcsa álmom volt az éjjel. Álltam egy pályaudvaron és nem tudtam hová menjek. A csoport, akihez tartoztam, elvesztett engem. Vagy én veszítettem el őket. Mindegy? Nem tudom. Gondolt-e közülük arra valaki, hogy keressen engem?
Egy darabig olyan ideiglenes dolognak tűnt az egész. Mintha ezen a Földön nem lehetne elveszni. Az embereknek vannak papírjaik, vannak céljaik, tudják, hogy hová akarnak menni és mit akarnak csinálni. Mindig így volt velem. Hogyan történhetett, hogy ott, abban az álomban nem?
Rábíztam magam a többiekre. Ők tudták a címet, hogy hová megyünk, ők tudták a neveket: a városokét, a szállodákét, a vendéglátó intézetét.
S hirtelen mintha szétfoszlott volna minden. Mintha kimosódott volna belőlem életem valamennyi emléke, valamennyi kötődése. Nem tartoztam senkihez és nem volt az enyém semmi, a puszta gondolataimon kívül, hogy üresség van, és semmi más nincs. A külvilág tökéletesen idegen.
Nagyon nyomasztó érzés volt.
És akkor egyszeriben úgy éreztem, hogy minden emberrel ez történt. Hasonlóan, mint velem. Egyedül maradt, mert megfosztották mindenkitől és legvégül önmagától is. Elraboltak engem és elraboltak minden embert.
Már nincsenek körülöttem emberek, csak bábuk. Tudják vajon, hogy valaha emberek voltak? Vagy végül ez a tudat is kivész belőlük?
Kinek jó ez? Minek ez a bábu világ?

Mielőtt felébredtem volna, még egy régi sci-fi filmből merült fel egy rész bennem. Olyanokról, akik egy elpusztított világban meg akarták őrizni az ember voltukat. Elmenekültek a dzsungelbe és mindegyik megtanult kívülről egy könyvet.
Később írtam egy tankát.

Robotok hatalma

Gépek veszik át
Az emberek fölötti
Irányítást, rossz
És zsákutca ez, csupa
Rabszolga léthez vezet.

Lehetséges, hogy egy rég volt világ figyelmeztetéseként jött elő mindez ilyen intenzíven bennem? Régi korok minket jóindulattal figyelő árnyai szeretnének figyelmeztetni bennünket: vigyázzatok! A pusztulás felé taszító erők hatnak a világotokon! Mesterséges intelligencia vagy másféle létformákhoz kötődő sötét és rosszakaratú intelligenciák az ember vesztét akarják. Micsoda leegyszerűsítés ördögnek nevezni a gonoszt! A szarvacskás-patás festett ördög képek kinek segítenek manapság abban, hogy az emberek felismerjék milyen csapdák vannak körülöttük, milyen formákban leselkedik rájuk a rossz? Senkinek. Az emberekre és az egész emberiségre leselkedő veszélyek jó részét az ember maga teremtette. A gépi intelligenciát éppúgy, mint a genetikai manipulációk termékeit.
Ezek a gondolataim már nem az álomban, hanem ébren jönnek, de ettől még nem kevésbé nyomasztóak. Jobban érzem a magatehetetlenséget, mint Kipling Mauglija a vadonban.
De nagyon szeretem az életet. Nem adom fel. Szeretném megtalálni, meglátni a kivezető utat, rálelni a segítőkre, mint Maugli a dzsungelben. Mert nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akit rossz érzésekkel tölt el az, amerre a világunk fejlődik.

“Az emberiség elrablása avagy egy nyomasztó álom” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Ahány ház, annyi szokás, ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk a világot. Mindenkit a saját látásmódja befolyásol. (Mindenkit, aki maga szeret gondolkodni.)
    Köszönöm szépen a hozzászólást,
    szeretettel
    Márta

  2. Kedves Márta!

    Nem te vagy az egyetlen, de nem biztos, hogy mindannyian ugyanazt a módszert látnánk jónak, sőt, biztos, hogy nem. Amig két ember van, addig kétféle gondolkodás is létezik.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!