Zsírbomba

Zsírbomba

– Idefigyelj Mariskám! Havas lett a mikulás csizmája! Egy hét múlva levágjuk a disznót! – lép be a konyhába Pista bácsi.
– Vedd le a csatakos cipődet, eredj kezet mosni, kész a reggeli! – szólítja fel az öreget a felesége, anélkül, hogy abbahagyná a teakészítést.
Sok cukorral és citromlével issza a férje. Két csészével készít neki, mert szalonnás rántotta a reggeli, arra meg csúszik az ital.
– Jól van, Pista, semmi akadálya. Megvan hozzá minden, ami kell. Csak a dézsákat kell átmosnom. Ja, igen, még össze kell írnom, kiknek küldünk kóstolót.
– Senkinek! – vágja rá az öreg. – Négy éve nem jönnek le a disznóölésre, akkor minek strapáljuk magunkat!
– Ne beszélj, Apjuk, van azoknak elég dolguk!
Leül a férjével szemben és örömmel konstatálja, hogy Pistának az étvágya mit sem romlott házasságuk ötvenkét éve alatt. Igaz, még most is sokat dolgozik, jószágokat nevel, műveli a nagy kertet, s még télen is talál magának munkát, ahelyett, hogy pihenne.
Sajnos, igaza van abban, amit mondott. Egy szem fiuk a tíz évvel ezelőtti válását követően az ország másik végébe költözött és hazajövetele során mindig más nőt hozott magával. Úgy az ötödik alkalommal megrótta az apja a fiát, hogy ideje lenne megállapodnia. Azóta csak telefonál, havonta egyszer. Az unokájuk Pesten maradt az anyjával, mégis rendszeresen látogatta őket, egészen addig, míg be nem kötötte Lindácska fejét. A fiatalasszony hosszú műkörmökkel, seprűnyi műszempilláival. az arcán vastag vakolattal jár, kel a világban. Hiába mentegeti Pistuka a feleségét, hogy milyen okos reklámszakember, és milyen sokat keres. Mit ér, ha nem vezet háztartást? Öt évvel ezelőtt jöttek el utoljára, így karácsony előtt, a disznótorra. Kisfiuk, Kevinke, akkor volt féléves. Reggel hatkor leszúrták a disznót és megkezdődött a munka. Nem győzte kiszolgálni a hidegben kinn az udvaron dolgozó férfiakat, kávéval, forralt borral, pogácsával, ki mit kért, ráadásul az öreg rendre nem találta az alsókonyhában az éppen szükséges készségeket, hiába készítette oda neki az előző napon. Lecsós vért készített reggelire, és valamiért beszaladt a házba, ahol a kisgyerek sírása fogadta. Megijedt, hogy baj történt. Szerencsére mindössze tisztába kellett tenni és megetetni, mert Lindácska úgy aludt, mint a bunda. Nem volt ez gond, ámde a keze már nem állt rá erre az újfajta pelenkázásra, meg a tápszert is el kellett készítenie, ami időbe telt. Legalább fél órába. No, erre aztán kiakadt Apjuk.
– Mit csinálsz, Mariska? – jött utána a férje. – Mindjárt reggeliznénk, te meg itt babusgatok a dédunokádat? Van annak anyja, miért nem ő foglalkozik vele?
Szó szót követett. Felébredt Lindácska a hangos beszélgetésre, kipattant az ágyból, kivette a gyereket a dédike kezéből és közölte, hogy utoljára vannak itt, ahol nem látják őket szívesen.
Attól kezdve Pistuka egyedül jött meglátogatni a nagyszüleit, rendszerint egy napra és máris ment haza. Rendszerint mentegetőzött, miért nem tudta magával hozni Kevinkét, de ők pontosan tudták az okát. Lindácska nem engedte.
Négy éve rendszerint küldi nekik a disznótorost, gyorspostával, ha ma feladja, másnap már kézbesítik. Bármit mond is az öreg, úgyis elküldi nekik a csomagot.
Kilenc nap múlva Mariska néni elkezdi összeállítani a pestiek csomagját. Kolbász, kétféle hurka, abált szalonna, tepertő. disznósajt. A hűtőben lenne még toros káposzta és orjaleves, amiket nagyon szeret Pistuka, ámde azokat nem lehet zsírpapírba gondosan becsomagolva elküldeni, mint a többi finomságot.
– Várj csak asszony! Még ne zárd le a csomagot! Mindjárt jövök!
Pista bácsi térül, fordul, s előhoz az alsókonyhából egy rénszarvas figurát, ami a kezében tartott dobozkában gyerekeknek való finomságokat tartalmaz.
– Ezt is tedd bele Kevinkének! De jól csomagold be, ne legyen disznótoros szaga! Miska komámmal hozattam a multiból. Tegnap a feleségével elmentek bevásárolni a városba és megkértem, vegyen Kevinnek ajándékot. Szólj, ha telepakoltad a dobozt, majd segítek lezárni. Meg fel is adom.

xxxxx

A zuglói néhány éve épült ikerház előtt egy pillanatra megáll Duska néni. Muszáj kifújnia magát, mielőtt bemegy az épületbe. Szép és nagy ez a ház. A kétszintes lakás megvan vagy kétszázötven négyzetméter. Modern, szellős, felszerelve mindennel, ami a mai kornak megfelelő. Mégsem vállalta a takarítást, amikor Lindácska felkereste, hogy vállalná-e Kevinke felügyeletét, amikor nekik a férjével elfoglaltságuk van? Mi több, jól megfizetné, ha ellátná a bejárónői feladatokat is. Mit képzel magáról ez a divatbáb fiatalasszony? Kevin felügyeletét is csupán azért vállalta, mert az ötéves kisfiú nagyon szereti őt, és nyugdíjazása óta annyira hiányolta, hogy az óvodában – ahol dadusként dolgozott és ahonnan akarata ellenére váratlanul nyugdíjazták – szinte meg sem szólalt. Otthon is magába zárkózott, ami szerencsére feltűnt az édesapjának, akinek sikerült kisfiából előcsalogatni szótlansága okát, s megkérte feleségét, keresse meg Duska nénit.
Dezsőke, a férje, nem örült a felkérésnek. Ám amikor megtudta, hogy Kevinről van szó, beleegyezett. Nem felejtette el, hogy a kisfiú a feleségét jelölte meg az óvodában, mint azt, akit a világon a legjobban szeret.
– Édes szívem, csak egy évre vállalhatod. Utána engem kell babusgatnod!
Persze, mert akkor lesz ő is nyugdíjas, s nehezen viselné az otthoni egyedüllétet.
Ily módon reggel fél nyolcra eljön Kevinért, elmennek az óvodába, délután négyre pedig érte megy és este hatig vele marad. Ma azonban egy órával korábban érkezett, mert Bözsike, a bejárónő, megkérte erre, miután neki családi elfoglaltsága miatt három órakor el kell mennie.
– Jó napot, Duska néni! – nyitja a bejárati ajtót. – Tessék csak bejönni! Kisült az almás lepény, s mindjárt készítek hozzá friss kávét!
A konyhai elszívó ellenére a hatalmas méretű amerikai konyhás nappali levegőjében érződik a forró sütemény fahéjas illata, melyhez rövidesen társul a fekete kávéé is.
– Nem haragszik, ha elmegyek? Jut eszembe, a futárszolgálat jelezte, hogy öt óra körül csomagot kézbesítenek, addigra vissza kell érniük az óvodából.
– Jól van, Bözsike, menjen csak a dolgára. Pár perc múlva elindulok Kevinért.
Odakinn nagy pelyhekben szaporán hull a hó. Mintha frissebb lenne a levegő is. Duska néni nem megy vissza két saroknyit, hogy felszálljon a villamosra, inkább gyalogol. Két megállónyi távolság nem okozhat gondot neki. Valójában előre szeret menni, nem visszafelé. A mellékutcákon rövidebb az út, ráadásul azokban kisebb az autós és a gyalogos forgalom. Lába alatt ropog a hó. Ha továbbra is így esik, akkor egy óra múlva levihetné Kevint a közeli térre, és építhetnének egy hóembert. Csakhogy várni kell a futárt.
Nagyon megőrül Kevin, hogy hamarabb jöttek érte. Átöleli az asszonyt és úgy szorítja, mintha soha többé nem akarná elengedni.
– Duska néni, csibészkedünk, ha hazaérünk? Elszámolunk ötvenig és tanulunk egy új betűt is?
Kevin nagyon érdeklődő, okos kisfiú. Szeretne mielőbb minél többet tudni, ahhoz pedig meg kell tanulnia írni és olvasni, meg számolni is. Nem akar ezzel az iskolakezdésig várni. Szeretett Duska nénije pedig benne van minden csibészségben. Még abban is, hogy tanítsa számolni és olvasni. Hiába vannak könyvei, ha a szüleinek nincs idejük neki mesét olvasni, mert sokat dolgoznak. Duska néninek van ideje rá. Hazamennek az óvodából, átöltözik, addig Duska néni készít neki uzsonnát, megeszi, utána az ölébe ülteti és olvas neki. Elmondja, melyik betű mit jelent. És hozott neki babszemeket, azzal tanulnak számolni. Húszig összead és kivon. Fejben is. Ritkán használja a babszemeket. Anyáék néha a barátaikkal betűkirakós játékot játszanak. Aki veszít, annak annyi korty ital kell meginnia, ahány betűje maradt. És anya gyakran veszít. De hová dugták el a betűjátékot? Majd megkeresi, és akkor azzal is játszhatnak.
Villamossal mennek hazáig. Otthon ég a villany a házban. Akkor most nem tudnak játszani? Vajon ki ért haza?
– Jó hogy megjöttetek! – fogadja őket az édesanyja. – Itt járt a futár, csomagot hozott a dédmamádtól! Biztosan disznótoros van benne! Pfuj! Igazi zsírbomba! Duska néni, kitettem a garázsba! Elviheti, ha szereti a disznóságokat!
Az idős asszony elsápad. Nyel egy nagyot.
– Jó napot, Lindácska! Tudja, kedves, a disznóságokat nem szeretem! De a disznótorost elfogadom! Csak azért, nehogy kidobja. Valószínűleg jó szándékkal küldték a vidéki rokonaik.
– Mindegy nekem! Akkor is zsírbomba! Úgy vigye el, hogy ne lássa meg a férjem.
Duska néni leveti Kevinről a kabátját, s int neki a szemével, menjen a szobájába átöltözni. Utána maga is megszabadul a nagykabáttól és a csizmájától. Az előszobában az ő házi papucsának is kijelölt helye van.
Lindácska telefonál.
– Mi az, hogy nem tudsz hazajönni? Nekem hatra vissza kell mennem egy fogadásra. Éppen csak átöltözök! Most indultok vidékre? Kit érdekel, hogy leállt a gyár? Neked ehhez semmi közöd! Nekem ne mondd, hogy termelési igazgató helyettesként te fogod kijavítani a gépsort! Mi lesz Kevinnel, ha az öregasszony nem tud vele maradni?! Nem vihetem magammal a fogadásra! Ne emlékeztess arra, hogy anya vagyok! Tudom én! De dolgozom is! Az én munkám is van olyan fontos, mint a tiéd! Jól van, ne kiabálj velem! Valahogyan megoldom a helyzetet! A pénz mindenkinek jól jön!
Időközben Kevin immár otthoni ruhában szalad lefelé az emeletről. Megáll az anyja előtt, felnéz rá:
– Miért kiabálsz, anya?
– Ideges vagyok, kisfiam! Ne haragudj, de vissza kell mennem dolgozni. Majd Duska néni veled marad. Éjfélre itthon leszek.
– Apa mikor jön haza?
– Holnap. Most indultak vidékre a kollégáival. Duska néni, ugye itt marad Kevinnel? Dupla órabért fizetek!
Az asszony a kisfiúra néz:
– Kérlek, menj vissza a szobádba és öltözz át utcai ruhába. Elmegyünk hozzám.
– De jó lesz! – iramodik Kevin boldog mosollyal az arcán a lépcső felé.
Lindácska valósággal remeg dühében. Fojtott hangon odaszól Duska néninek:
– Hogyan képzeli, hogy elviszi a fiamat? Mondja, magának nem számít a pénz? Vagy tripla díjat akar? Csak szóljon! Megfizetem!
Duska néni dadusként találkozott jó néhány dacos lurkóval, akit sikerült szép szóval jobb belátásra bírnia. Felnőttel még eddig nem próbálkozott, de annak is eljött az ideje. Rápillant az emeletre vezető lépcsőre. A kisfiú már felért a szobájába.
– Nézze, Lindácska! Nem dobálgathat engem, mint egy rongybabát! Hiszen elég öreg vagyok, és maga sem gyerek, annak ellenére, hogy hisztis elkényeztetett kislányként viselkedik. Kötöttünk egy megállapodást, amit betartok. Hat órakor befejeződik a munkaidőm. Nincs az a pénz, amiért felborítanám a férjemmel közös életünket, amelynek egyik mérföldköve az esti közös vacsora. Vigyázok Kevinre. Ingyen. De elviszem magamhoz. Megvacsoráztatom, megfürdetem, mesét is olvasok neki és reggel elviszem az óvodába. Nem fogadok el érte külön pénzt. Ez az én zsírbombám! Majd az élet magát is megtanítja mások személyének tiszteletben tartására. És a pénz igazi értékére!
Kevin fut le a lépcsőn.
– Duska néni, hozom a pizsamámat is! Meg Marcit, a mackómat! Tudod, ő mindig velem alszik!
– Jól van, kisfiam. Gyere, felhívjuk Dezső bácsit, jöjjön értünk kocsival. Anya meg had menjen átöltözni, nehogy elkéssen az esti munkájából.
– Anya, menj el nyugodtan. Én szeretek Duska nénivel lenni!
Odaszalad dadusához, megfogja a kezét, felnéz rá, úgy kérdezi:
– Mit jelent a zsírbomba?
– Elmondom vacsora után. Gyere, vegyük fel a kabátunkat, kimegyünk az utcára, ott várjuk meg Dezső bácsit.
– Szervusz, anya! Kimegyünk Dezső bácsit várni!
Örül a kisfiú, mert Dezső bácsinak is olyan dörmögő hangja van, mint a Mikulás bácsinak volt.
– Ülj be a kocsiba Kevin, a hátsó ülésre. Mindjárt jövök!
Duska néni visszamegy a garázsba és egy nagy csomaggal a kezében tér vissza.
– Tegyük a csomagtartóba.
– Mi ez a csomag? – kérdezi a férje, amire Kevin adja meg a választ:
– Zsírbomba! Azt mondta anya! De nem tudom, mit jelent!
Húsz perc múlva leparkolnak a belvárosi százéves polgári ház előtt. Duska néniék a harmadik emeleten laknak, lifttel mennek fel a körfolyosóra, aminek a végében van a háromszobás lakás bejárata.
Az előszobában narancs illatot érez a gyerek, amitől összefut szájában a nyál. Tényleg, most nem kapott uzsonnát, pedig megéhezett.
– Gyere Kevin, megmutatom neked a lakást, amíg Duska nénéd készít nekünk valami harapnivalót. Hozd a macidat is!
– Az nem maci, hanem Marci!
– Bocsánat, nem kérdeztem meg a nevét. Szóval, Marcival hármasban körbejárjuk a lakást. Még az is lehet, hogy találunk egy titkos fiókot, amiből elővarázsolhatunk egy szelet csokoládét, amit szigorúan csak az uzsonna után majszolhatsz el. Rendben?
Dezső bácsi megsimogatja a kisfiú fejét, majd kézen fogja és eltűnnek felesége szeme elől, aki egyenesen a konyhába megy, asztalra teszi a csomagot, utána elmegy kezet mosni, majd visszatérve
– Lássuk hát azt a zsírbombát! – felkiáltással bontogatni kezdi a küldeményt.
Látszik, hogy nagy gondossággal csomagolták be a finomságokat, ügyelve utaztatásuk alatt az épségük megtartására is, amely hibátlanul teljesült. A háziasszony orrába kúsznak a mennyei illatok. Atyaisten! Valóságos lakomához készülhetnek, mi több, Kevinnek külön ajándékot is küldtek. A hurkát, kolbászt beteszi sülni a sütőbe, az lesz a vacsora. Uzsonnára egy nagy tányért megpakol finomságokkal, tepertővel, disznósajttal, remegő abált szalonnával, a többit beteszi a hűtőszekrénybe.
A csomagolópapírról letépi azt a darabot, amin a feladó neve és címe van, azt elteszi a limlomos fiókba, a megmaradt részt összegyűri és a szemetesbe teszi. Elindul megkeresni az uzsonnára vágyókat, akiket a korábbi gyerekszobában talál, a sakktábla fölé görnyedve. Kevin issza Dezső bácsi szavait, aki elmagyarázza, melyik bábunak mi a neve, s hogyan lehet mozgatni.
– Gyertek kezet mosni, meguzsonnáztok, utána folytathatjátok a sakkozást! – szólítja fel őket.
– Zsírbombát eszünk? – kapja fel fejét a gyerek.
– Azt hát, kisfiam! – nevet fel a háziasszony.
Megterít, felteszi forrni a teavizet, s azonnal asztalhoz ülnek, amint megérkeznek Kevinék a kézmosásból. A kisfiú Dezső bácsi mellé ül, rámutat a kínáló tányérra és odasúgja neki:
– Megmutatod nekem, melyik a zsírbomba?
– Mindegyik és egyik sem! – kapja a választ.- Sorra kóstoljuk őket, és majd te eldöntöd. Rendben?
Pár falat után Duska néni eléjük teszi a citromos teájukat, melyet Kevin óvatosan kortyolgat.
– Dezső bácsi, szerintem a piros szalonna a zsírbomba! A többi nagyon ízlik!
Uzsonna után Duska néni odaadja Kevinnek a csomagból származó rénszarvast, aminek nagyon örül a kisfiú. Magával viszi a gyerekszobába, Marci mackó mellé ülteti, ám továbbra is Dezső bácsi szavaira koncentrál, aki éppen a bástyáról mesél neki.
– Hanem Kevinkém, most tartunk egy kis szünetet. Megesszük a fiókban talált csokoládé kockát. Igaz amit Duska néni mondott rólad, hogy el tudsz számolni húszig? Igen? Akkor amíg kibontom a csokit, számold meg légíy szíves, hány gyalog bábu van a sakktáblán!
– A feketéket és a fehéreket is?
– Természetesen! Emlékezz csak, azt kérdeztem, hány gyalog bábu van a táblán? Nem azt, hogy hány fehér vagy fekete.
Duska néni a konyhában tüsténkedik. Éppen a tepsit fordítja meg a sütőben, amikor megcsörren a telefonja.
– Halló, Duska vagyok! Jó estét Pattantyús úr! …Igen, itt van Kevin. A férjemmel sakkoznak. Szívesen vigyázunk rá! Aranyos, szófogadó, cserfes kisfiú! … Pillanat, azonnal adom.
Beviszi a telefont Kevinnek:
– Édesapád keres!
– Szia, apa! .. Jól vagyok! Képzeld, dédike küldött zsírbomba csomagot, amit anya Duska néninek adott és már uzsonnáztunk is belőle, de én csak tepertőt és sajtot ettem, a szalonna bomba nem ízlett! Kaptam a csomagban dédikétől rénszarvast, odaültettem Marci mellé, hogy barátkozzanak. Te mondtad, hogy az óvodában barátkozzak a gyerekekkel, akkor pedig nekik is barátkozni kell egymással! Képzeld el, Dezső bácsi megtanít sakkozni! Már tudom a bábuk nevét! Meg azt is, merre tudnak menni a kockákon! Bocsánat, a sakktáblán! Tudod arra gondoltam, hogy ideköltözök Duska néniékhez! Ti sokat dolgoztok és nincs időtök megtanítani sakkozni! Szia, apa! – nyomja ki a hívást a gyerek. – Dezső bácsi – fordul a házigazdához – leszel a nagypapám?
Meglepi Dezső bácsit a kisfiú kérdése. Bepárásodik a szeme és felindultságában hirtelen nem is tud válaszolni. Kevin odafut Duska nénihez, átöleli a derekát és elcsukló hangon suttogja:
– Miért nem akar Dezső bácsi a nagyapám lenni? Nem szeret?
– Dehogynem, szeretlek! – nyúl utána észbe kapva a férfi. – Büszke vagyok rá, hogy te leszel a negyedik unokám! Gyere kisfiam, üljünk vissza a sakktábla mellé és együtt megszámoljuk a gyalogokat! Engedd el Duska nénédet, hogy kivegye a sütőből az újabb zsírbombákat! Azok neked is fognak ízleni, mert eddig mindegyik unokám szerette a sült kolbászt és a hurkát!
Felkapja a gyereket és magához öleli.
– Mit gondolsz, Kevinkém, kérjünk hozzá csalamádét is?
Egyetértő válaszként bólint a kisfiú, majd szorosan átöleli Dezső bácsi nyakát és belefúrja fejét a vállgödrébe. Ott olyan jó meleg van.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx