Játszótér – Hetedik történet

Szombat, csúcsidő: a gyerek bent játszik a szobájában… a telefonjával, a számítógéppel, valamelyik kütyüjével. Vagy mindegyikkel egyszerre. Engem egyre vonz a negyedik emeleti ablak, s ami odakint történik. Szemem képzeletfénye villámként hatol át az üvegen, elűzi a város szürke ködfátylát.
Lent a játszótéri úton hatalmas autócsorda nyüszít
Schumacherek, Laudák szlalomoznak
A tempó hektikus, a vezetés zaklatott
Vad előzések, arrogáns tülkölések
Irgalmatlan bőgések, garantált szitkozódások
A sebességkorlátozás csak a birkákra vonatkozik, a marhákra, disznókra nem
Gyanús közeg bújik az út menti árokban, kezében a sátán találmánya, a radar
Odébb csőtörés, mellékutca lezárva, forgalmi dugó alakul
Dugó a bürokrácia útvesztőiben, papírhegyek, engedélyezés?… ah, hetek, hónapok, jó napot…
A játszótéren ifjúlegényanyák, daliás dadák, kalapos banditák, nyakkendős ügynökök, csókra áhítozó nagymamák rohannak
Csak néhány felszarvazott palimadár és kisemmizett bankár tesped a padokon
Munkások gyűlnek, mint kukac az almafán henyélnek, dugó a palackban… dugó a palack mellett
Botrányos jelenetek, kivezényelt zsaruosztagok okoznak némi zűrzavart
Beragad a mentő, benne új gyermek születik, izgága szegény, gigája víziszonnyal telt
Csillapodjanak! Nyugalom! Csak semmi pánik!
Ingerült káromkodások, méregdrága tojások zápora a bérházak ablakaiból
Tanóra a megrekedt iskolai buszban: hogyan illik beszélni?
Kívülről belebeszélnek
Kiderül: a mulasztásegyéni akció. A városvezetés a régit, a régi a csövet, a vízvezeték az időjárást, az időjárás a jó istent, ő pedig a városvezetést hibáztatja. Jaj, de Isteni ez a kör. Az illetékes vízügyi államtitkár éppen Timbuktuban tanulmányozza a sivatagi tevék vízellátási fortélyait. A tömegközlekedés, csakúgy, mint a tömeg, megbénul. Pótló vízibuszok érkeznek, kissé nedvesek. A vízügyi dolgozók szakszervezete panaszt nyújt be azok ellen, akik 200 évvel ezelőtt ilyen hanyag munkát végeztek. Körözési parancs ellenük. Közben mindenfelé spriccel a lé. A nyugdíjasok grátisz viszik nagy kannákban, végre fürödhetnek egyet. Lassan strand alakul, szökőkút-pályázat íródik, bár a nyertes már a meghirdetés pillanatában egzisztál. A mostoha uszodakörülményeket ellensúlyozandó, rövidtávú úszóversenyt terveznek. Fülest kapott vállalkozók adják bérbe antik csónakjaikat, pofonokat szerzett hajléktalanok a lyukas cipőiket. A felek – a víz és az ellene harcolók – kelletlenül, de megegyeznek döntetlenben: beláthatatlan időszakra felfüggesztik a buzgólkodások folytatását, míg ideérnek az olasz mérnökök Velencéből, egy új lagúnaváros kialakításának céljából. Első komolynak vehető távoli nyilatkozatuk szerint, semmilyen vízvezeték nem található sem az út alatt, sem annak környezetében!
Minden marad a régiben
A játszótér hamar újjáéled, haladéktalanul jobban teljesít…
Folytatódik a loholás, a száguldás
Az állatsereglet egymásnak feszül
Idegbeteg rombolás az autóúton
Mindenfelé elhullott fémtestek hevernek
A mohó lelkekben vágyzabálás, vonzalomhabzsolás indul
Pusztul a maradék empátia, agonizál a szeretet, telhetetlen már az önzetlenség…
A kifogástalan víkend után háborítatlan a pihenés: csend üli a tájat
Békák ügetnek az út szélén lefelé zúgó koszos vízáradatban
A játszótér vérzivataros morzsáit galambok csippentik
Reggelig bezárta kapuit, mi emberek kint rekedtünk mind…
Itthon a gyerek kidugja sápadt, nyirkos arcát a szobaajtón. Kapva kapok a kivételes alkalmon, merészen belevágok:
– Kicsi zombikám, menjünk ki a térre – gyalog!
– Micsoda? Na, de anyúúú! Gyalog? Fúúújjj!