Megfogadom, hogy hátralévő életemben sem leszek csalárd, hazug, tolvaj, képmutató. Hogy nem iszom bort, ha vizet prédikálok. Hogy „sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat”.* Hogy először az értelmemmel tapogatom le a környező világot, és nem a vak hit vezet.
Jóanyám, ha még élne, megkérdezné:
– És akkor hogy fogsz boldogulni ebben a kutyavilágban, édes fiam?
– Boldogulni? Boldogulni valószínűleg nem fogok, de boldog leszek a magam módján. Mert a gyermekeim, unokáim szemébe nézve nem kell lesütnöm a fejem.
