Felfordul a világ

Trudi és Abdullah csak állami esküvőt tartottak, és az sem járt túl nagy ünnepléssel. Mind a ketten idevándoroltnak számítottak Bécsben. Trudi egy kis felső-ausztriai faluban volt gyerek, Abdullah pedig Jordániában. A szüleik ott éltek továbbra is, ahol egykor ő maguk. Ők Bécsben találkoztak össze, egy kávéházban, ahol Trudi dolgozott, Abdullah pedig egyszer betévedt.
Abdullah még a nagy menekülthullám előtt jött, egy távoli nagybácsija hívta, mert segítségre volt szüksége a pizzériájában. Ugyan nem voltak olaszok, de a déli jellegük miatt ez egyetlen vendégüknek sem tűnt fel az évek folyamán. Abdullahnak szerencséje volt, mert rokoni segítséggel hamar elintézték neki az engedélyt, hogy dolgozhatott. A rokoni tanács nélkül is megértette, hogyha maradni akar, arra a leggyorsabb mód, ha megnősül, és ez ellen neki sem volt semmi kifogása. Ilyen-olyan futó kapcsolata akadt több is, és egy pillanatra sem gondolt arra, hogy ez majd másképp lesz, ha megnősül. Odahaza az apjának három felesége volt, és ezt egészen természetesnek tartotta otthon mindenki.
Trudiba sem volt jobban szerelmes, mint bármelyik másik barátnőjébe, de jól megvoltak együtt. Egyikük sem járt templomba – illetve Abdullah a mecsetbe – és mind a ketten értékelni tudták, hogy a rokonaik messze voltak. A függetlenség varázsa, amire gyerekkorukban ábrándozva gondoltak, még jó ideig eltartott.
Az esküvőre ugyan eljöttek Bécsbe Trudi szülei és Abdullah apja, de a viszonyuk a fiatal házasoknak a szüleikkel nem változott meg. Három éven belül két kisfiúk született, és Abdullahnak nemcsak az állampolgárságot sikerült megkapnia, de egy szép háromszobás lakást is kaptak a második gyerek érkezésekor.
Májusban volt Abdullah születésnapja, a harmincadik. Alig féléve laktak az új helyen, ahol a földszinti lakás előtt még egy kis kertjük is volt, aminek Trudi a gyerekek miatt különösen örült.
Két nappal Abdullah születésnapja előtt dél körül váratlan vendégük érkezett. Abdullah nem volt otthon, dolgozott késő estig, a csöngetésre Trudi ment ajtót nyitni. Egy ismeretlen fiatal nő állt az ajtóban, előtte babakocsiban egy néhány hónapos kisgyerek.
Abdullahot keressük – mondta a fiatalasszony.
Nincs itthon – felelte Trudi. – Rokonok?
Bizonytalanul kérdezte, mert tudta, hogy Abdullah a nagybácsijánál dolgozik, és arra gondolt, hátha annak a lányával beszél.
Úgy is lehet mondani – válaszolta a nő. – Bemehetnénk? Engem Karinnak hívnak.
Trudi maga sem tudta miért, de rossz érzéssel engedte be őket: Tessék.
Aztán némi szünet után ő is megmondta a nevét: Trudi.
Karin kiemelte a babát a kocsiból, aki nem ébredt fel, szépen, nyugodtan aludt.
Kisfiú? – érdeklődött Trudi.
Nem, kislány. Fatima. Az ősszel született.
Trudi ízlelgette magában a nevet, a Fatima olyan arabosan hangzott. Biztosan komolyabban muszlimok, mint Abdullah, gondolta, bár fejkendőt nem látott Karinon.
Gyertek be – invitálta őket a nappaliba. – Az én második kisfiam, Márk is az ősszel született.
Ezt a gyerekszoba előtt elhaladva jegyezte meg, amelyikben bent aludt Márk, aki nemrég ebédelt, és ez volt a szokott déli alvása.
A nagyobbik kisfiú, Johann a kertben játszott, mielőtt csöngettek. Most kicsit tartózkodva, de kíváncsian álldogált a nappaliban.
Johann – mutatta be a gyereket Trudi a vendégeknek, aztán a kisfiúhoz fordult:
Gyere, kezet mosunk, mindjárt adok neked valamit enni.
Mert ő maga és Johann nem ebédeltek még, és Trudi éppen azon törte a fejét, hogy mit csináljon közben az ismeretlen nővel, amíg ő Johannt ebédelteti. Egyébként is zavarban volt, nem tudta mit kezdjen velük, Abdullah sohasem mesélt még róluk. Itt akarnak ülni vajon egész délután az ő nyakán? Legszívesebben rögtön felhívta volna Abdullahot, de tudta, hogy az nem szereti, ha munka közben zavarja, és ő maga sem találta még ki, milyen ürüggyel hagyja magára a vendéget, míg elvonul valahová telefonálni.

Kínosan telt el az egész délután, de ezt utólag mégis úgy lehetne nevezni, hogy ez volt a vihar előtti csend. Mikor este Abdullah megérkezett, csókkal üdvözölte mind a két nőt, aztán azt mondta:
Örülök, hogy összeismerkedtetek. Karinéké lesz a kicsi szoba. A nagyobbik háló Trudié és a két fiamé. A macska kuckója itt marad a nagy szobában. Holnap elhozom Karin és Fatima holmiját.
Trudival megfordult a világ és elájult.

“Felfordul a világ” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!
    Örülök, hogy olvastad, és köszönöm szépen a hozzászólást. 🙂
    Kicsit pihentettem ezt az írást, mikor megírtam, mert töprengtem még azon, próbáljam-e kifejteni, elvinni valamilyen "megoldás" felé. (Trudi szempontjából értve.)
    Aztán úgy döntöttem, maradjon így, döntse el maga minden Olvasó.
    Szeretettel üdv
    Márta

  2. Kedves Márta!
    Nagyon elgondolkodtató és tanulságos történetet olvastam tőled. Örömmel olvastam az írás első részét, lám ez az Abdullah milyen rendes, és elfogadta az európai szokást, dolgozik, úgy tűnik, minden rendben a házasságban. Utána jött a döbbenet, hogy természetesnek vette, neki egy másik felesége is lehet.
    Sok szeretettel gratulálok történetedhez! Magdi (f)

Szólj hozzá!