Családi titok

Családi titok

A titok melyet nagymamám betegen mesélt el anyukámnak és három testvérének nagyon megrázta őket. A család összetartását- pedig még jobban megerősítette.- Nem akarok úgy elmenni ebből a világból, hogy ne tudjátok az igazat.- mondta és mélyet sóhajtott, -kérlek benneteket, hogy ne ítéljétek el apátok viselkedését, hiszen én megbocsájtottam neki. Ő volt életem első és utolsó szerelme. Ez a titok haláláig kettőnk titka volt. Hosszú évek óta egyedül cipelem, itt az ideje, hogy elmeséljem nektek. Nagyon fiatalon ismerkedtünk meg. Én egy szegény család hatodik gyermeke voltam. Ő pedig egy nagyon gazdag család sarja. Mindkét család részéről ellenezték a kapcsolatunkat. Ráadásul a korkülönbség is tíz év volt köztünk.
Mint tudjátok mérnök volt, s én csak egy szép parasztlány kevés iskolával. Nagy szerelem volt a mienk. A szüleink tiltása ellenére is összeházasodtunk. Nagyszüleinél laktunk, egy különálló szoba konyhában, ők nagyon szerették egyszem fiú unokájukat. Dolgoztunk spóroltunk saját házra, mert apátok büszke ember volt és be akarta bizonyítani a szüleinek, hogy meg tudunk állni a saját lábunkon. Közösen műveltük a hatalmas kertet ahol megtermeltünk szinte mindent, amire szükségünk volt. Állatokat tartottunk, sokat dolgoztunk. Boldogok voltunk mikor megtudtuk, hogy egy angyalka minket választott szüleinek. Hamarosan megszülettél te Katóka. Mindkét családban te voltál az első unoka. Az én családom és apátok nagyszülei nagyon szerettek. Utána gyors egymásután jöttetek a világra. Sári után Juliska is minket választott szüleinek. Hatodik házassági évfordulónkra már három gyermekes család voltunk. Akkor látogattak meg bennünket egy vasárnap délután apátok szülei és közölték velünk, hogy akárhány gyermekünk is lesz, ne számítsunk még véletlenül sem arra, hogy egy szegény parasztlánynak bármit is adnak a vagyonból. A húgáé Boriskáé lesz minden. Az én büszke férjem megköszönte a látogatást és közölte velük, hogy nem tart igényt semmire, mert ő el tudja látni a családját. Persze nem volt az olyan egyszerű, mint hittük. Bíztunk egymásban, hittünk szerelmünk erejében. Nehéz volt három kicsivel. Szerencsénkre a szüleim, testvéreim és dédiék besegítettek. Katóka öt, Sári három, Juliska két éves volt, amikor apátokat kiküldetésre küldték egy vidéki gyárba.- Vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt, apátok próbált vigasztalni. Csak egy hónap és újra itthon leszek!- gondolj arra, hogy sokkal több pénzt tudunk félre tenni a házra! Nehéz szívvel engedtem útjára.
Belegondolni is rossz volt, egy hónapig egyedül a három kicsivel. Tudtam, hogy nagyon kell a pénz a saját házra. Nehezen telt az idő, de végre megérkezett! Csodás estéket éltünk meg, zene volt nekünk vidám kacagásotok. Sok pénzt hozott a kiküldetésből. Ami egyre gyakoribbá vált. Hol egy, hol két hét és egyre sűrűbben egy egész hónap. A munkahelye is jól járt és mi szépen gyarapodtunk. Több mint egy évig ment ez igy. Már egy kis házra valót sikerült félre tenni. Nagyon szenvedtem a hiányától. Ráadásul kezdet furcsán viselkedni. A szerelmi életünk is teljesen megváltozott. Azt hittem, hogy valami kórság bujkál benne. Egyszer nem érkezett haza a megbeszélt időben, a gyárból jött egy munkatársa és közölte velem, hogy telefonált, közbe jött valami még maradnia kell. Ne idegeskedjek, hamarosan jönni fog. Egész éjjel nem aludtam, valaminek történnie kellett, hogy ennyire megváltozott. Csak arra tudtam gondolni, hogy beteg és nem meri elmondani. Ami történt arra a legrosszabb rémálmaimban sem mertem volna gondolni. Úgy jött haza, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Egy meggyötört megfáradt ember borult sírva a nyakamba. Szeretettel ölelt magához miközben potyogtak a könnyei megállíthatatlanul férfiember létére. Alig vártam, hogy elaludjatok, és végre megtudjam mi történt. Mélyen a szemembe nézett azzal a csodálatos kék szemével.-Bocsáss meg nekem kérlek! Nagyot vétettem ellened a szerelmünk a családunk ellen! Mondjad már Jani!-mi történt? Tudod kedvesem az első kiküldetéskor megismerkedtem a gyárban Franciskával, a titkárnővel. Nagyon csinos fiatal és csábító volt. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, munka után esténként sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy árvaházban nevelkedett. A szülei kétéves korában meghaltak a nagyszülei pedig nem vállalták. Nincs neki senkije azon a nénin kívül, aki kedvesen befogadta az egyik szobájába egy kis segítségért és kevéske pénzért. A titkárnői állást is ő szerezte neki. Igyekszik megfelelni, közben tanul. Szeretne szép családi életet élni és meg tudni mit jelent a szeretni és szeretve lenni.- Én meséltem neki magunkról a szerelmünkről, a csodálatos gyerekeinkről, a családomról, akik kitagadtak, a bizonyítási vágyról, hogy meg tudom a családomnak teremteni az otthont és mindazt, amire szükségük lesz. Egy munkatárs szülinapi buliján, kicsit többet ittunk a kelleténél és hazakisértem. Bár ne tettem volna! Az alkohol a vágy a csábítás minden összejött és nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni. Megtörtént az, aminek nem szabadott volna. Kínzott a lelkiismeret, Franciska meg szárnyalt a boldogságtól, mert mint kiderült szerelmes volt belém. Hiába mondtam neki, hogy szeretlek titeket és a világ semennyi kincséért sem hagynálak el benneteket! Pillanatnyi eltévelygés volt részemről, nem hitt nekem. Úgy éreztem, hogy rám szakadt az ég, mikor közölte velem, hogy állapotos. Nem tudtam mitévő legyek? Ő mindenképpen meg akarta tartani a gyermeket, semmi módon nem lehetett erről lebeszélni. Képzeld el a vergődésemet!- nem tudtam mikor és hogyan mondjam el neked? Hiszen meggyaláztam a szerelmünket! A terhességet jól viselte és biztos volt abban, hogy lemondok rólatok. Megbeszéltem vele, hogy az apaságot vállalom és gondoskodni fogok a gyermekünkről, de nem fogok elválni tőled! Kínlódások voltak a kiküldetés napjai, állandóan zaklatott fenyegetett, hogy meg keres téged és mindent elmond. Rettegtem már a találkozások gondolatától is. Elmentem vele a vizsgálatokra ahol mindig minden rendben volt. Szülés napján ott voltam a kórházban. Egy gyönyörű kisfiúnak adott életet, aki a János nevet kapta utánam. Képzeld el milyen nehéz volt utána hazajönni hozzátok? Kínok kínját éltem meg mikor a gyerekekkel játszottunk, nem mertem a szemedbe nézni, szégyelltem mindazt, amit elkövettem ellenetek. Fogalmam se volt arról, hogy mi lesz ezután? Franciska üldözött, zsarolt, mindent bevetett, hogy döntésre kényszerítsen. Egyik este határozottan elmondtam neki, hogy nem félek, vállalom, amit tettem és elmondom neked. A gyermek az enyém!-, de feleségül sohasem veszem, mert van feleségem, akit szeretek! Másnap indultam volna haza, délután elmentem megnézni Janikát és felajánlottam, hogy vigyázok, rá menjen el vásárolni vagy sétálni, kapcsolódjon ki egy kicsit egyedül, vagy a házi nénivel. Azt mondta, hogy inkább egyedül lenne. Felmegy a kilátó toronyba az a kedvenc helye, rég nem járt ott mivel pocakosan nem merte be vállalni a sok lépcsőt, amik elég rozogák, vigyázva kell lépkedni. Nagyon jól elvoltunk Janikával, csodás kis srác a szívem mélyén boldog voltam, hogy a lányok után fiam született. Este megfürdettem megettem és azon gondolkodtam, mi lesz, hogy fogom ezt elrendezni, mert igy nem mehet tovább sem a titkolózás sem Franciska fenyegetései. Késő éjjel volt már, és nem jött haza. Egyre idegesebb lettem és biztos voltam abban, hogy bosszantani akar. Éjfél után a rendőrség kopogott az ajtón, szegény házi néni azt sem tudta hol van. A rendőrök közölték, hogy halálos baleset történt. Franciska valószínűleg rosszul lépet és lezuhant a kilátó lépcsőjén. Uramisten! Mi lesz a picivel! Kiáltott fel! Én is kiabáltam,- nem hiszem el, hogy meghalt! Másnap intézni kellett a hivatalos dolgokat és a temetést. Az őrület határán voltam, mit csináljak? Mi lesz a kisfiammal? A gyár hozzájárult a költségekhez és nagyon szép búcsúztatót szerveztünk neki. Nem értettem az égieket miért vették el egy pici gyermektől az édesanyját! Mivel az apaságot vállaltam a gyermek az én nevemet viseli nem volt akadály Janika elhelyezésével. A kórházban marad addig, míg érte nem megyek. Már három hónapos és egy tündéri baba! Mariska néni jár hozzá ő is nagyon szereti. Ezért kellett olyan sokáig távol lennem. Nagyon szeretlek, és soha sem hagynálak el benneteket! Kérlek,- bocsáss meg nekem! Egy életen át fog gyötörni a bűntudat ezért a félrelépésért! Kérlek, segíts! Találjunk megoldást! Nem hagyhatom, hogy a kisfiam is árvaházban nőjön fel, mint az édesanyja! -Képzeljétek el mit éreztem miután ezeket elmesélte? Nem tudtam, hogy gyűlöljem? Sajnáljam? Elküldjem vagy marasztaljam? Csak néztem az esdeklő szemeit a meggyötört és összetört embert, aki az én három gyermekem édesapja. Aki a szerelmünkért lemondott a családjáról, a vagyonáról és vállalta a küzdelmes életet. Magamhoz öleltem és azt mondtam, hogy találunk megoldást, mert a gyermek nem tehet semmiről, ne büntessük azzal, hogy szerető család nélkül árván nőjön fel. Hálásan nézett rám könnyekkel teli szemekkel. Egész éjjel gondolkodtam és találtam megoldást. Mivel a szakmában jó híre volt, több gyár is hívta munkatársnak. A legutóbbit a nagy távolság miatt utasította vissza. Az ország másik végében lévő kisváros most menedéket nyújthat nekünk, oda kell költöznünk a kisfiúval, a lányoknak majd valahogy megmagyarázzuk, hogy született egy öcsikéjük még elég kicsik ahhoz, hogy elfogadják kérdések nélkül. Ez részletkérdés. A család és a falu szája miatt kell elmenni minél messzebbre. Majd egy év múlva fogják meglátogatni őket négy gyerekkel. A gyár egy háromszobás komfortos lakást is igért az autó mellé. Reggel előálltam a tervemmel apátok elé, aki alig vonszolta magát. A szemében boldog csillogással kérdezte- itt hagynál mindent azért, hogy a kisfiút fel tudjuk nevelni? Nincs még egy ilyen asszony a földön, mint te! Olyan szorosan öleltük egymást, mint két eggyé nőtt fa. A család az első a gyerekeknek nem szabad szenvedni a szüleik által elkövetett hibákért! Nagyon gyorsan elrendeztünk mindent. A családom és a dédiék is megértették, hogy kihagyhatatlan lehetőséget kaptunk a sorstól. Amit kár lenne veszni, hagyni, mert apátok sokra viheti még. A készülődés napjai alatt sokat beszéltünk arról, hogy nemsokára testvéretek lesz.-Kórusban kértétek, hogy fiú legyen! Mint a szomszéd Áginak, aki azzal dicsekszik, ha Gyuri testvére nagyobb lesz meg fogja védeni ha, bántják.- Örömmel mondtuk nektek, hogy reméljük, fiútestvéretek lesz. Mindennap megkérdeztétek, hogy mikor jön az öcsike. A beköltözés gyorsan és simán ment, minden elő volt készítve. Csodás házat kaptunk nagy udvarral, kerttel, és udvari játékokkal. Mindenre gondoltak a gyárban. Lelkileg nehéz volt a családtól elválni és a régi életünket ott hagyni. Hála az égnek -hamar megszoktátok a nagy házat, élveztétek a külön szobát és a játszótársakat. Julcsi boldog volt, hogy ő is heverőn alszik, mert a kiságya kell a kistesónak, aki hamarosan megérkezik. A munkatársaknak azt mondtuk a kicsi fiunk beteg, két hét múlva mehetünk érte a kórházba. Az új ismerősők vigyáztak rátok és mi elindultunk, hogy haza hozzuk családunk új tagját, a pici fiúnkat. Téged drága Janikám! A dolgok hivatalos részét apád intézte Mint kiderült Franciska teljes neve Kovács Katalin Franciska az enyém meg Kovács Katalin. A Keresztlevélen már az én adataim szerepeltek. Hosszú volt az út, végig beszéltünk sok mindent. Akkor ígértette meg apátok velem, hogy nem fogjuk elmondani nem akart csalódást okozni nektek, akik annyira szerettétek és tiszteltétek. Legyen a mi titkunk, addig amig ő él. Amikor megláttalak édes kisfiam! – sírva öleltelek magamhoz, szívemet mérhetetlen szeretet érzése járta át. Nagy volt a boldogság mikor hazahoztunk. Imádtak a lányok, nagyon jó dolgod volt Janikám! A szüleimnek és a dédiéknek havonta levelet küldtem. Úgy tudták, hogy állapotos vagyok. Apátokból egy év alatt igazgató lett ezzel még jobb körülményeket tudtunk nektek biztosítani. Megvettük a gyártól a házat és építettünk hozzá nektek szobákat. De ezeket tudjátok erre emlékeztek. Persze anya hisz ott nőtünk fel! Janika egyéves volt, amikor elmentünk látogatóba a családunkhoz. Előtte vettünk egy kis buszt, hogy kényelmesen tudjunk utazni és nyaralni, menni. Apátok kíváncsi volt arra, hogy mit fognak szólni a szülei és testvére, ha megáll a kapujuk előtt. Nem ment be kihívta őket és szép sorban bemutatott benneteket. A mamátok végig nézett rajtatok és azt mondta hiába van ennyi porontyod megmondtuk, hogy innen semmit sem kapsz!— Óh anyám! Megvan nekünk mindenünk! Csak akartam, hogy lásd őket! Az apja csak bólogatta a fejét. A nagyiék és dédiék nem győztek szeretni benneteket, boldogok és büszkék voltak ránk és rátok. Dédiék igazgató urazták apátokat.— Mi mindig is tudtuk, hogy titeket a sors egymásnak teremtett! Gyönyörű gyerekek! Saját családiház, autó, jó állás. És négy gyerek mellett hamarosan meglesz Katókának is a tanitói oklevele! Csodálatos dolgokat csináltatok! Üljetek le, komoly beszédünk van veletek! Mint látjátok megöregedtünk, hamarosan véget ér a földi létünk. Végrendelkeztünk, mindent rátok hagyunk, ezt a házat, a kis pénzünket és azokat a földeket is, amit most a szüleid és a testvéredék használnak. Ne szóljatok semmit! Igy döntöttünk és kész! Boriskának ott lesz majd a szüleid hagyatéka, amiből kitagadtak. Bebizonyítottátok, hogy a szerelmetek erős kötelék ahhoz, hogy legyőzzétek az akadályokat. Jó helyre kerül majd életünk munkája. Tudtok majd dédunokáinknak segíteni a nagybetűs élet elkezdésében. Reméljük, hogy Janika is édesapa lesz majd és az ő fia tovább tudja vinni a nevünket! —A bejelentés váratlanul ért minket, kettős érzés volt bennünk. Az elmúlás gondolata és persze ott legbelül öröm és tisztelet. A látogatásunk után nem sokára átköltöztek az égiek világába. Azt mondták, hogy gombamérgezés volt az oka. A hagyatéki eljáráson nagyot nézet mindenki és nem is hagyták szó nélkül. Eladtunk mindent, ahogy kérték. A pénzüket megőriztük, és mind a négyen egyformán megkaptátok mikor házasságot kötöttetek. Utána csak a szülei temetésére mentünk el. Nagyon jó és szép életünk volt. Ti pedig annyi örömöt-napfényt hoztatok, hogy fürödtünk benne. Soha nem beszéltünk fiunk születéséről. Apátok haláláig szeretett, tisztelt és hálás volt.— Janikám!- az édesanyád sírjához minden évben a szülinapod környékén elmentünk, és megköszöntük neki a fiunkat. Leírtam hol találod meg, ha el szeretnél menni. Ezt mindenképpen el kellett mondanom, nem akartam magammal vinni a sírba. Jogotok van megtudni az igazságot. Szeretitek egymást és minket is annyira, hogy ez nem változtat meg semmit. —-Tudjátok!-sokszor elgondolkoztam azon, hogyha nem szerettem volna annyira és nem bocsátottam volna meg, mi lett volna velünk? A szerelem, a szeretet egy hihetetlen erő, amivel le tudsz dönteni hidakat és szárnyakat ad, hogy repülhess. Vagy éppen a mélybe taszít, sebez, fájdalmat okoz, mindkettőt megéltem.— Anyuék előszőr döbbenten hallgattak. Aztán jöttek a kérdések,— hogy bírtátok ezt igy végigcsinálni? Soha nem meséltetek nekünk az apai nagyszülök gonoszságáról? Boris néni haragjáról?— Nincs emléketek róluk nem akartuk, hogy ismeretlenül haragudjatok rájuk. —Jani csak hallgatott, aztán megölelte a kezeit csókolgatta. —Köszönöm édesanyám! Te vagy a világ legcsodálatosabb édesanyja! —Ti pedig a világ legjobb gyerekei vagytok! Annyi örömöt és fényt hoztatok az életünkbe hogy lubickoltunk benne apátokkal! —Megrázó volt végighallgatni édesanyjuk ötven éve őrzőt, titkát. Csodálták szüleiket, akik példát mutattak az igaz szerelem varázs erejéről