Nagy Georgina Viktória-Jelmezbál az élet!
Azt mindig is tudtam, hogy amit látok, az nem mindig azt tükrüzi ami valójában is.Életkorom előrehaladtával pedig megbizonyosodom, hogy mindannyian egy véget nem érő jelmezbálban élünk.Az élet ajándéka a két szemünk világa, de változó, hogy csak nézünk, vagy látunk is velük.
Ápolói munkám során rengeteg emberrel találkozom nap, mint nap, és nem csak látom őket, de lehetőségem adódik vigasztalni, nyugtatni, meggyőzni, együtt nevetni velük.
Szépen felöltözött öltönybe bújt magas férfi cipője kopogására emeltem fel a fejem a számítógép képernyője elől, a férfi illata hamarabb elérte az orromat, mint ahogy ő az információs pultot. Mikor végre odaért, az édesanyja felől érdeklődött, majd a tőlem megtudakolt kórterem felé vette az irányt.Kérdéselágy volt, kellemes férfi hangon érdeklődött, arca igényes borotvált volt.Szeme ragyogott, jobb kezében piros és narancssárga virágok fejjel lefele várták, hogy egy vázában tündökölhessenek.Fehér vázával a kezembe indultam utána, s a résnyire nyitva hagyott ajtón kiszűrődött hangra lettem figyelmes.A selymes férfi hang átváltozott egy nagyon mély fenyegető hangra, amely arra kényszerítette az idős törékeny asszonyt hogy két nap múlva hibátlanul sétáljon, hisz eddig is fitt volt, mi lett most?A férfi idősek otthonával fenyegette az asszonyt, majd amikor az elkezdett keservesen sírni, fogta zakóját, és kiviharzott az ajtón.Nem látott engem,vagy nem akart látni.Csak néztem utána, de meg sem fordult.Kellemes illata vágtatott utána, mintha rabja lett volna gazdájának.Óvatosan benyitottam a kórterembe, úgy tettem mint aki nem hallott semmit.Az idős asszony is próbálta leplezni a sírását,majd a virágcsokorra nézett, amelyről lehullott pár szirom, vélhetően oda lett dobva az asztalra, annak következményeképpen.Beletettem őket a vázába, a szirmokat összegyűjtöttem, egy kis kosárka tálba, és asztali díszt készítettem belőle.Az idős asszony csak annyit mondott, hogy a fia szörnyeteg.Idősotthonba szeretné küldeni, hogy ne maradjon a házban, mert a ház is kell neki.Jól keres, de hajtja a pénzt.Minden reggel felöltözik, jól néz ki, jó az illata, de közben belülről rohad.Jelmezt öltött, de van hogy lekerül az a jelmez, és a hozzá való állarc is lehullik.
A hétvégén ellátogattunk az ismerőseinkhez ahol már kicsit nagyobb a kisfiú, mindig csodálatos képeket látok a közösségi oldalakon, boldog pár, minden tökéletes.A jelenlétünkben is erősen mutatták szerelmük erősségét, puszilgatták egymást, egymást a karjaikba zárták, aztán hirtelen kibújtak a mintacsalád jelmezből, és a szemünk láttára náspángolták el egymást, mindenféle Alkohol és más szerek befolyásoltsága nélkül.Egy pillanatnyi szóváltás…
Én pedig szinte minden nap jelmezt öltök, petrol színű felsőt, fehér nadrágot, türkiz színű papucsot.Ápolónak öltözöm.A jelmezhez jár egy mosolygós, állarc is.Ugyanazon a jelmezbálon vagyok amin nagyon sokan vagyunk.Lehet hasonló a jelmezünk, vagy akár ugyanolyan, de az állarcok különbözhetnek.Egész életünkben egy jelmezbálban létezünk, és gyakran megadatik, hogy megláthatjuk az igazi embert a jelmez alatt.
2024.02.25 Ober-Ramstadt