Évszakok: Harmadik történet (Tavaszi zsongás)

Tavasz felé egyre jobban vágyakozom ki a szabadba. Igaz, ez nem teljesen így van, hanem azt is mondhatnám, hogy én mindig kikívánkozok. Esőben, hóban, fagyban, napsütésben, egy a lényeg, hogy kint legyek, s elmehessek kiszellőztetni a fejem. Az se baj, hogy az utat úgy ismerem már, mint a tenyeremet, csak az öreg meggy bordó motorom bírja a strapát.
Hetekkel ezelőtt tele voltam örömmel, mikor a tél után már felszáradt a talaj, s be tudtam menni a fák országába. Leparkoltam a kis patakom mellé hallgatni a simogató lágy csobogását. Feltekintettem a magasztos kék égre, hirtelen elgondolkodtam, miért szeretem, s miért hajt a vágy állandóan az erdőbe. Pedig csak a képzeletem szárnyán tudok bemenni a fák közé. De akkor is itt vagyok otthon, az erdőben olyan érzés, mintha oda születtem volna. Ott még a levegő is dúsabb, majdhogynem “harapni lehetne”. Hiába is mondom ezt, erre vagy ráérez az ember, vagy nem.
Például édesanyámnak hányszor mondtam az ősszel, hogy jöjjön ki velem színes ruhájú fák közé, ahol még a madár is dalolva vígan száll ágról-ágra. Színes szőnyegen járhatott volna a fák között. Még a kedvemért sem jött ki egyszer sem, pedig milyen szép lett volna.
Legelső virág a tiszta zöld kapotnyak, amelyet felfedeztem az erdőben. A lágy szellőben már az ibolya illatát éreztem, de csalt szimatom, mert egyet sem láttam. Majd két hét múlva, amikor patakom naposabb partja kék és fehér ibolya virágba borul, és csodaszép lesz.
Hosszúhetény gyönyörű panorámájú fekvésű. A Hármas, s Zengő hegyei körülölelik. Rengeteg turista jár erre tavasz beköszöntével. Külön buszokkal is hozzák az embereket, hogy megcsodálhassák a bazsarózsát. Vagányságom ellenére, sosem merészkedem ismeretlen helyekre egyedül, mert nem ismerem az út viszontagságait, ezért kell felmérnem, hogy a motorom fent ne akadjon a gödörbe, mert akkor ott üdülhetnék míg édesanyám értem nem jön. Szeretem a kihívásokat, de félelmetes is tud lenni. Hála istenek nem sűrűn fordul elő velem, de két hónappal ezelőtt lemerült az aksim. A szomszéd kerítéséhez be tudtam fordulni a főútról, szerencsémre. Kínos volt, mert segíteni szerettek volna az emberek. Nem értették meg, hogy nagyon nehéz tolni, ha nincs kiengedve szabadon a futó. Kis idő múlva újra elindítottam a motort, lejtőn lefelé elgurultam a kapunkig. Időközben telefonáltam anyunak, aki kihozta a tolókocsimat, átültem s a kalandom sikeres véget ért.
Kirándulásképpen édesanyámmal elmegyünk a Kerékhegyre, hogy megtekinthessem merre kell mennem. Talán bazsarózsa nyílás idején elmotorozhatok gyönyörködni a bordó szimpla kisvirágban.

2019. Március 01.

Szólj hozzá!