A terv, avagy megölni Mr. Dawsont

A terv, avagy megölni Mr. Dawsont

– Te is tisztában vagy vele, hogy nagyon nehéz helyzetben vagy – sóhajtotta színpadiasan Claire Dawson, miközben ibolyakék szemét végig jártatta a szegényes helyiségen.
– Amire kér, azért jó esetben is kaphatok vagy húsz évet. Értse meg, nem tehetem – rázta meg a fejét Kathleen Kingston, de olyan hevesen, hogy dús, lófarokba fogott sötétbarna haja az arcába csapott.
– Ugyan már, nem szándékos emberölésért ülnél. Ráadásul ezzel az angyali ábrázattal megveheted a bírót és az esküdteket is – mondta, majd kézfejével futólag megsimogatta a mellette ülő lány arcát.
– Hetek óta győzköd, de meg kell értenie, képtelen lennék rá, hogy megöljek valakit – felelte borzongva Kathleen.
– Látod? Épp ezért nem kell aggódnod. Senki sem fogja azt gondolni, hogy egy ilyen őszinte és érzékeny lány képes lenne előre eltervezni egy gyilkosságot – mutatott rá a nyilvánvalóra Mrs. Dawson. – 15 évnél többet nem kaphatsz. 35 évesen még bőven új életet kezdhetsz – győzködte tovább.
– Priusszal a hátam mögött? – replikázott Kathleen.
– A börtönben tanulhatsz is.
– De az ilyeneket, mint én, kicsinálják odabenn.
– Pénzzel mindent meg lehet oldani – felelte vállát megvonva a nő.
– És Maggie?
– Mondtam már, hogy gondoskodni fogok róla. Új nevet kap, és kinéztem neki egy jónevű bentlakásos iskolát is.
– És valóban megérne Önnek az áldozatom annyit, hogy életünk végéig támogasson minket? – A lány zöld szemében kétkedés bujkált.
– Inkább téged és a húgod, mint valami kisstílű bűnözőt – válaszolta az asszony.
Kathleen habozása és folytonos akadékoskodása idegesítette Claire-t, azt azonban el kellett ismernie, hogy bár bizonyos dolgokban a lány még meglehetősen tapasztalatlan és naiv, az esze a helyén, és ezért igen okos meglátásai vannak. Nem véletlenül választotta őt.
Elsőre talán valóban úgy tűnhet, hogy gazdaságosabb lenne felbérelni egy bérgyilkost a férje megölésére, ám abban az esetben még akkor is ő maga lenne az elsőszámú gyanúsított, ha nem közvetlenül bízná meg a merénylőt. Ráadásul minél több személyen keresztül történik egy megbízás, annál nagyobb az esély, hogy valaki hibázik, vagy elszólja magát. Nem szeretné kitenni magát sem annak, hogy gyanúsított legyen, sem annak, hogy zsarolják.
Kathleen Kingston azonban csak egy védtelen, kiszolgáltatott lány, akinek egyetlen élő hozzátartozója a kishúga. Maggie-vel sakkban tudja tartani őt a későbbiekben is.
– És nem gondolja, hogy furcsa lesz, ha anyagilag támogat majd minket?
– Épp ellenkezőleg! Az emberek egyenesen szentté avatnak majd – válaszolta egy magabiztos félmosoly kíséretében.
– Látom, tényleg mindenre gondolt – szólt Kathleen fejét csóválva.
Claire nem felelt.
Körülbelül egy éve tervezi már, hogy végez a férjével. Ő 39, Peter pedig 50 éves. Tíz éve házasodtak össze. Bár a férjére összességében nem lehet panasza, a mellette és a vele való létre viszont ráunt. A baj az, hogy házassági szerződést kötöttek. Ha elválnak, ő nem kap semmit. Annak ellenére sem, hogy az együtt töltött évek alatt ő maga is hozzájárult egy-egy sikeres üzlet megkötéséhez, illetve egyéb hasznos tanácsokat is adott. Claire korábban nem gondolta volna, hogy jó üzleti érzékkel rendelkezik. Igaz, házasságkötése előtt nem is volt lehetősége kipróbálni magát ilyen területeken. Kathleenhez hasonlóan, ő is szegény családból származik, még leérettségizni is alig tudott. Később pedig vándorolt, egyik helyről a másikra. Egy nap a jó szerencse az útjába sodorta Petert, aki épp nehéz időszakon ment keresztül, ezért meglehetősen könnyű volt közel kerülnie hozzá. Azonban Claire a házasságuk alatt mindig is úgy érezte, a férfinak csak az számít, hogy fiatal, szép és csinos, így jól mutat mellette a társasági összejöveteleken. Az, hogy tanulékony és fogékony is az üzleti dolgokra, csak egy plusz volt. A férje ugyan látszólag büszke volt rá, Claire azonban úgy látta, hogy valójában nem szereti, ha csinos kis felesége olyasmibe üti az orrát, ami nem az ő dolga. Ez különösen azért bántotta, mert tisztában volt vele, hogy Peter az ő tanácsait követve több jövedelmező üzletet is kötött. Az asszony nagyobb elismerésre és megbecsülésre vágyott.
– Sohasem szerette a férjét? – A lány váratlan kérdése kizökkentette Claire-t a gondolataiból.
– Tessék? – kellett egy pár pillanat, mire a nő tudatáig eljutott a kérdés. – Nos, Peter nem rossz ember, és mindig jól bánt velem – tért ki az egyenes válasz elől. Egy pillanatra elhallgatott, majd így folytatta:
– Akkor vegyük át újra a vallomásod. Kiszolgáltatott helyzetedben nem láttál más kiutat, mint azt, hogy egy olyan helyről lopj, amit úgy ismersz, mint a tenyeredet. A Dawson családnál dolgoztál egy évig, így jól tudtad, hol vannak az el nem zárt értékek, illetve a holtterek, amiket a kamerák nem vesznek. Azzal az ürüggyel mentél a birtokra, hogy elhozz valamit, amit ott hagytál. Nem sokkal az esti őrváltás előtt érkeztél, mert így a szolgálatba lépő őr nem tudott az ottlétedről. Megtervezted a gondtalan bejutást, és azt, hogy annyi időt tölthess a házban, amennyi csak szükséges, mivel tudtad, hol vannak a kamerák, igyekeztél mindig holttérben mozogni, hogy az őrnek ne tűnjön fel semmi gyanús. Persze tisztában voltál vele, hogy előbb vagy utóbb a kamerafelvételek alaposabb elemzése, valamint a szemtanúk elmondása alapján rád terelődik majd a lopás gyanúja, de azt tervezted, hogy addigra már messze leszel. Te és a húgod egy másik államba akartatok repülni, ehhez még új igazolványokat is szereztél. Bár mindent előre megterveztél, azzal nem számoltál, hogy Mr. Dawson rajtakap. Elindult feléd, te megijedtél, és védekezésül felkaptad az első kezed ügyébe eső tárgyat. Azonban miután megszúrtad, nem menekültél el, hanem kétségbeesetten segítségért kiáltottál. Nem akartad bántani, csak pillanatnyi pánik volt.
Nos, nagyjából ennyi. Nyilván a kihallgatások során rengeteg kérdést kapsz még, de bízom benne, hogy nem kavarodsz majd bele a vallomásaidba, hanem mindig következetes leszel.
Mivel a hálószobában nincs kamera, így a halottkémnek kell megállapítania, hogy pontosan mi is történt. Csak egyetlen, halálos sebet ejthetsz. Peter erős férfi, ha nem végzel vele azonnal, akkor az egész tervnek annyi. Ráadásul minél több vágott vagy szúrt seb van egy vétlen áldozaton, annál inkább felmerül a szándékosság. Itt azonban csakis pillanatnyi ijedtségről lehet szó. Ám az estén azonban valójában nem te, hanem a férjem lesz meglepődve, hogy a hálóban talál. Egyetlen szúrás egy váratlan pillanatban, és már vége is. Tudom, hogy jó a memóriád, és elsőre is megjegyeztél mindent, de azért nem árt ismételni – magyarázta.
– Szándékosan bánt velem rosszul az utóbbi hónapokban, ugye? – Kathleen fejében szép lassan kezdett összeállni a kép. Úgy egy évig dolgozott a Dawson család New York-i rezidenciáján, mint amolyan mindenes. Tizenöt éves volt, amikor elveszítette az édesanyját, ezután ott kellett hagynia az iskolát, hogy gondoskodhasson húgáról és vezesse a háztartást. Édesapja rengeteget dolgozott, ám még így is alig tudtak megélni. Egy éve azonban ő is meghalt. Szerencsére Kathleen a Dawson családnál nem csak állást kapott, de a húgával ellakhatott az egyik kis kerti lakban is. Kezdetben minden rendben is ment. Jó természete lévén gyorsan megszerettette magát a birtokon dolgozókkal, és a munkájára sem volt panasz. Eleinte a munkaadóit csak ritkán látta, mivel Mr. Dawson nagyon bizalmatlan volt mindenkivel, így pár hónapig csak a külső épületekben és a kertben dolgozhatott. Amikor már tényleges bizalmat szavaztak neki, akkor kezdhetett a főépületben. Kezdetben ott is minden rendben ment, szép csendben és nagy szorgalommal végezte a munkáját egészen addig, amíg ki nem rúgták.
– Nézd, én mindig is kedveltelek – fogta meg a kezét Claire. – Az egykori önmagamra emlékeztetsz. Rengeteget küszködtem, amíg találkoztam Peterrel. De én csak magamért feleltem. Neked viszont ott a húgod. És igen, amikor már tudtam, hogy téged választalak, muszáj volt folytonos elégedetlenséget mutatnom irányodban.
– De elvenni valaki életét…
Claire már nagyon unta a lány folytonos győzködését. Igaz, van B terve is, de mivel már beavatta Kathleent, így jó lenne, ha ő hajtaná végre a gyilkosságot. Nem bízik ugyanis abban a kísérleti gyógyszerben, ami a szív természetes leállását idézi elő. Peter nem csak befolyásos és gazdag, de hatalmas életbiztosítást is kötött, ráadásul makkegészséges és rendszeresen sportol is. Akár túlélné, akár nem, rengeteg vizsgálatnak vetnék alá. És bár tudomása szerint azt a gyógyszert nem lehet kimutatni, de mivel még csak kísérleti stádiumban van, nem kockáztathat. Ráadásul, ha ezt választaná, közvetítőket is be kellene vonnia, amíg eljut hozzá az a pirula. Túl nagy a kockázat arra, hogy valaki beszél, vagy elkezdi zsarolni a későbbiekben.
Az asszony elengedte a lány kezét, felállt, és az ablakhoz sétált. Az elé táruló látványtól a gyomra görcsbe ugrott, rég eltemetett, nemkívánatos emlékek rohanták meg. Szemét lehunyta, mintha azzal szabadulhatna a múlt ártó szellemeitől. Hideg borzongás futott végig rajta. Szemét újra kinyitotta, majd Kathleen felé fordult.
– Tényleg itt akarsz élni egész életedben? Itt akarod felnevelni a húgodat? – mutatott körbe a szobán. – Olyan akarsz lenni, mint ők? – bökött fejével az ablak felé. – Fogalmad sincs, milyen kegyetlen lehet ez a világ az olyan magányos és kiszolgáltatott lányok számára, mint te és a húgod. Mi lesz majd, ha nem tudod fizetni a lakbért? Azt akarod, hogy valami bűnöző vagy drogos lotyójaként köss ki? – Claire egyre jobban belelovalta magát a mondandójába, a végére már szinte kiabált.
Az asszony idegessége a lányra is átragadt, a rémisztő jövőkép lefestése pedig csak olaj volt a tűzre. Kathleen felpattant.
– De hiszen épp Ön miatt vagyunk most ilyen nehéz helyzetben – vágta az asszonyhoz.
– És mégis kinek köszönheted, hogy egyáltalán alkalmaztunk a birtokon? Petert csak az érdekli, hogy egy jelölt feddhetetlen legyen, de én mondom ki az utolsó szót minden alkalmazottakkal kapcsolatos ügyben. Ha nem mentem volna bele, el sem kezdhettél volna dolgozni a birtokon.
– Kérem, gondolja át, amit tőlem kér – váltott könyörgőre Kathleen, s tett egy lépést az asszony felé. – Jó élete van a férje mellett. De ha el akar válni, Mr. Dawson biztosan akkor is gondoskodna Önről.
– Mondtam már, hogy házassági szerződésünk van.
– De azt megtarthatja, amit eddig tőle kapott.
– Ne légy nevetséges – szisszent fel Claire. – Jó, ha pár százezer dollárt kapnék értük. Hozzászoktam a jóléthez – magyarázta.
– Ismételten kérem, felejtsük el az egészet – esdekelt tovább. – Hát tényleg nincs Önben egy cseppnyi szerelem sem a férje iránt?
Az asszony nagyot sóhajtott. Ez a lány lassan az idegeire megy az állandó akadékoskodásával.
– Kislány vagy még, de ha egy kicsit tapasztaltabb leszel, majd megérted. Nem az a lényeg, hogy én szeretem-e a férjem, hanem az, ő szeret-e engem. Az ő társadalmi helyzetében lévő férfiak mindig fiatal, szép és csinos feleséget akarnak. Én pedig már sem fiatalabb, sem szebb nem leszek. Ráadásul gyerekünk sincs.
– Mr. Dawson nagyon szereti Önt, ebben biztos vagyok – Kathleen utolsó esélye az volt, ha az asszony érzelmeire hat. Bár Claire Dawson mindig rendkívül hűvös és kimért volt mindenkivel szemben, a lány azonban a náluk töltött idő alatt rájött, hogy a külvilágnak mutatott kép alatt létezik egy sokkal érzékenyebb, sebezhetőbb és együttérzőbb nő is. Ugyanígy lehetősége volt kiismerni Mr. Dawsont is. A férfi is meglehetősen távolságtartó volt, sőt talán még a feleségénél is érzéketlenebbnek hatott, ám Kathleen biztos volt benne, hogy ez csak a múltban történt tragédia hatása. És noha mások előtt még a feleségével is kimérten viselkedett, ám a lány többször is szemtanúja volt, amikor a férfi sötétbarna szeme méla tekintettel időzött Mrs. Dawson egy-egy fotóján.
Claire, mint aki tudomást sem vett Kathleen utolsó mondatáról, fogta a táskáját, és elindult a kijárat felé.
– Akkor, ahogy megegyeztünk. Ha megteszed, örökre az adósod leszek. Ha nem, és helyette ezt választod – mutatott körbe a szobán –, az is a te döntésed – fejezte be végül, majd kilépett az ajtón.
*
– Azt hittem már elmentél. – Claire úgy megijedt férje váratlan megjelenésétől, hogy majdnem elejtette, amit a kezében tartott.
– Lemondtam a mai jógaórát.
– Mit csinálsz azzal? – bökött fejével a tőr felé Peter.
Claire kerülte a férje tekintetét, úgy tett, mint aki a kezében lévő tárgyat vizslatja. Egy idő után azonban már nem bírta tovább, és felnézett. Abban a pillanatban, ahogy találkozott a tekintetük, rájött, hogy Peter mindent tud.
– Most mi a szándékod velem? Elválsz, feljelentesz, vagy esetleg mindkettő? – kérdezte lemondón.
– Egyik sem – lépett hozzá közelebb a férfi.
Claire úgy érezte, mintha lassan elszállna belőle minden erő, a tőr kicsúszott a kezéből, majd leesve tompán puffant a szőnyegpadlón. Egyszerre szédülni kezdett, és talán el is ájult volna, ha Peter nem nyúl utána és tartja meg karcsú derekánál fogva.
– Tíz éve alatt egy gyilkossági kísérlet azért még megbocsátható. Feltéve, ha nem lesz több. – Claire legnagyobb megdöbbenésére a férje szája sarkában mosoly bujkált. Hogy lehet az, hogy nem dühös?
– Mióta tudod?
– Biztosan csak két napja – felelte, majd odavezette nejét az ágy végénél lévő padhoz, s segített neki leülni, ezután ő maga az ablakhoz sétált, és kibámult az éjszakába.
– Kathleen mondta el? – érdeklődött Claire.
– Az a kislány nagyon oda van érted, szabályos védőbeszédet tartott – közölte immár az asszony felé fordulva Peter.
– Érted is – vetette oda válaszul.
– Csak nem vagy féltékeny? – kérdezte vidámsággal a hangjában. A nő azonban nem osztozott a jókedvében.
– Az a kis áruló borított mindent – húzta el a száját Claire.
– Tudom, hogy kedveled – somolygott a férfi.
– Mennyit kért?
– Semennyit. Csak azt akarja, hogy szerezzek neki egy biztos állást.
– Vissza is vennéd a birtokra?
– Akár – felelte vállát megvonva a férfi. – Igazság szerint jobban szeretném, ha először tanulna, és csak azután dolgozna újra nekünk, de ezúttal valami magasabb, bizalmi pozícióban.
„Nekünk.” – Claire-t nagyon érdekelte, mit is takar ez pontosan.
– És velem mi lesz? – kérdezte, majd felállt, és tett pár bizonytalan lépést a férfi felé.
Peter szinte azonnal mellette termett, és a karjaiba zárta.
– Miért nem vagy dühös? – suttogta Claire.
– Azért, mert végül lemondtad a tervet. Igaz, hogy az utolsó pillanatban…
– Amúgy sem tette volna meg, hisz elmondta neked.
– Tudom, de nekem sokkal fontosabb az a számtalan üzenet és hívás, amit az elmúlt órában Kathleen felé intéztél… Ráadásul itt találtalak. Csak nem féltél, hogy valóban megteszi? – szorította magához még jobban az asszonyt. Claire nem szólt semmit, karjait szorosan férje izmos teste köré fonta, fejét mellkasára hajtotta, s hallgatta szíve dobogását.
Egy idő után a férfi kibontakozott az ölelésből, két kezébe fogta Claire arcát, és mélyen a szemébe nézett.
– Mivel tehetnélek boldogabbá? Mit szeretnél? Még több pénzt, vagy a hatalom az, ami vonz? A tiéd mindenem – felelte meg sem várva a másik válaszát.
– Nem fogok hazudni, fontos számomra a pénz, és az is, hogy elismerjenek – felelte őszintén a nő. – Ezek mellett már csak egyetlen dologra vágyom – folytatta.
– Mi az? – kérdezte szinte türelmetlenül Peter.
– A szerelmed – suttogta rövid habozás után Claire. A nő bizonytalansága és bátortalansága a férfi lelke mélyéig hatolt. Újra azt a lányt látta maga előtt, akit sok évvel ezelőtt megismert. Azt a lányt, aki segített neki kilábalni mély depressziójából, és akinek pedig ő segített bekerülni egy olyan világba, amelyről korábban a másik csak álmodozhatott.
– Az már rég a tiéd – vágta rá habozás nélkül Peter, majd felesége ajkaira tapadt.

Szólj hozzá!