Holnap: Tizenharmadik történet: Holnap, avagy elmélkedés az idő múlásáról

Alig kezdődik el a nap és arra észlelünk, hogy már este hat óra van. Alighogy eljön a hétfő, azt vesszük észre, hogy már újra péntek van. És ez a hónap már el is telt… és a másik is… és immár ismét ünnepeljük az új évet. És már negyven, ötven, hatvan év is eltelt, szembe kell néznünk szüleink, barátaink elvesztésével, gyerekeink felnőtté válásával… És egy napon rádöbbenünk, hogy az élet úgy robogott el mellettünk, mint egy száguldó vonat, amiről mi lemaradtunk. Rádöbbenünk, hogy már túl késő visszatérni, hogy nem tudjuk megélni az elmulasztott vágyainkat, átengedni magunkat az akkor elfojtott, most viszont mélyről feltörő érzéseinknek. Hiszen az a vonat csak egyenesen, céltudatosan száguld velünk. Az idő kicsúszik a kezünk közül, nem tudjuk megragadni a múló időt, hacsak nem szerezzük meg az irányítást felette.
2021-ben is elérkezett a továbbtanulásra való jelentkezés ideje a végzős diákok számára. Gábor, a jó tanuló, 12. C osztályba járó tanuló segítségért fordult az osztályfőnökéhez, aki az irodalom tanára is volt egyben.
– Szeretnék tanácsot kérni Öntől, kedves tanár úr – kezdte határozottan.
– Mondd Gábor fiam, miben segíthetek? – kérdezte kíváncsian az idős, hatvanas évei elején járó, deres hajú férfi, akinek fiatalos mosolya mögül elő-előtűntek a letűnt idő tagadhatatlan jelei.
– Arra gondoltam, hogy az idén még nem adom be a jelentkezésemet sehová. Dolgozom pár évet és utána majd jelentkezem programozónak.
– Tudod, Gábor az „egyszer majd” nem jó ötlet. Ezt a kifejezést törölni kell a szótáradból. A „majd azután megcsinálom…” a „majd azután átgondolom… vagy eldöntöm…” csak halogatás, csak kifogás, csak a megkerülése annak, hogy ne kelljen most döntened.
– Igen, igaza van tanár úr, de nekem most annyira kellene egy kis pénzt keresnem, mielőtt újra tanulni kezdek.
– Annyi lehetőség van már a tanulás mellett is dolgozni, te olyan szorgalmas vagy! Azt tanácsolom, jelentkezz most! Azután kialakul minden, meglátod. Mert tudod, ha nagyon akarsz valamit, akkor azt most kell elkezdeni. A körülmények olyan gyorsan változhatnak. Az ember oly sok mindent későbbre halaszt, mintha ez az „azután” a miénk lenne, mintha biztos lenne. Nem akarjuk megérteni, hogy a kávé „azután” mindig kihűl, mint ahogyan a vágyaink is, hogy az ígéretek „azután” nem válnak valóra, a most után megtörik a bája az elképzeléseinknek, a magunknak tett ígéretek elfelejtődnek.
– De nekem még annyi időm van! – jegyezte meg Gábor indulatosan.
– Igen, te még fiatal vagy, nem tudhatod, hogy milyen gyorsan elszállnak az évek. Később esetleg megnősülsz, gyerekeid lesznek… és meggondolod a továbbtanulást. Utána meg bánkódsz majd, hogy miért nem tetted meg most ezt a lépést. Később a szüleid megöregszenek, megbetegednek, a nappal oly gyorsan fordul át éjszakába… és életed vonata egyre csak száguld a végtelenbe… megállíthatatlanul. Sosincs olyan, hogy minden körülmény megfelelő lenne ahhoz, amit el akarunk érni. Úgy kell megragadni apránként a lehetőségeket, ahogyan a sors csepegteti felénk azokat. Ez neked most egy ilyen lehetőség. Érted Gábor?
– Igen, értem – válaszolta elgondolkodva Gábor. – Mindig is csodáltam azt, ahogyan a tanár úr magyaráz. Megszerettette velem az irodalmat. Köszönöm.
– Az irodalom ott lesz neked mindig mentsvárnak. Meríthetsz belőle erőt, meggyőződést, vigaszt és még gyönyörködtet is. Bármi is történik veled, a könyvek mindenben segítenek neked. Hidd el, én már megtapasztaltam ezt. De most a lényeg te vagy, a te további életed. Van egy út előtted, el kell döntened, hogy elindulsz rajta vagy nem. Én azt tanácsolom, ne hagyd ezt későbbre. Mert a későbbre várva elszalaszthatod a legszebb pillanatokat, a legjobb tapasztalatokat, az igaz barátságokat. A nap ma van, a pillanat most van.
– Hm… átgondolom a tanár úr tanácsát. Mindig is sokat jelentett nekem a véleménye. És nagy tapasztalata lehet már a tanítványai életének alakulásában és a magánéletben is.
– A tapasztalatokat meg kell szerezni, és ehhez bizony idő kell. Valamikor én is azt gondoltam, rengeteg időm van. Meg azt is gondoltam, hogy a lelki szenvedések, csalódások barátban, szerelemben, munkában, pótolhatják évek tapasztalatait. Meg még azt is, hogy mások tévedéseit elkerülhetem… „Non ita est.” De „nem így van”, ahogy a latin mondja. Azt is tudom, hogy a fiatalok nem hallgatnak az idősebbek intéseire. Te megkérdeztél, én válaszoltam. A döntés a te kezedben van. Mindent a saját bőrünkön kell megtapasztalni és akkor az lesz a mi saját hibánk vagy tévelygésünk. És abból tanulunk. Tudom, hogy ettől nem tudlak megóvni. A latin azt is mondja, hogy „Hic et nunc!” vagyis „itt és most!” Ennél jobb tanácsot nem tudok neked adni fiam.
– Köszönöm tanár úr. Holnap beadom a jelentkezésemet.
– Add be még ma! – tanácsolta neki a tanár.
– Rendben. Akkor ma. Holnap találkozunk.
Gábor hazament az iskolából és kitöltötte a jelentkezési lapját, majd elküldte. Sosem bánta, hogy megfogadta idős tanára tanácsát. Próbálta megragadni az időt. Kézbe venni az irányítást. Határozott irányba vezetni azt a bizonyos mozdonyt. A tanár úr is hazament az órái után és azon töprengett, vajon Gábor megfogadja-e a tanácsát. Majd holnap kiderül… Milyen fontos szó a „holnap”, ugyanolyan fontos, mint a „ma”, hiszen amit ma teszel, azzal alakítod a holnapot. Majd holnap…

Szólj hozzá!