Negyedik történet: Májusi eső: Ess, eső!

Nem tudom, mióta vagyok fent.
Talán nem is aludtam egy szemet sem, mégis megpróbálom magammal elhitetni, hogy valamennyit szunnyadtam, mert aludni kell. Aludni mindenkinek kell. Igényli a szervezet. Kell a megújuláshoz.
Minden és mindenki megteszi ezt.
Elhal az öreg, új élet serken belőle.
Helyette.
A régit váltja az új, minden örök körforgásban van.
Csak én foszladozok hónapok óta ugyanabban a megváltozhatatlan sötét veremben. A körmöm az aljáig fekete, mégsem tudtam kikecmeregni belőle.
Olyan, mint egy sír, de ez rosszabb.
Élve hagy.
Ott ülök az alján most is.
Nem is ülök, fetrengek.
Vagy mit tudom én!
Nincs erőm tovább próbálkozni. Nem hiszek benne, hogy kikerülök innen valaha. Lehet, nem is akarom igazán, mert nekem lehet nem is az kell.
A szabadulás.
Hanem, hogy ostorozzam magam. Hogy fájjon, minden pillanat.
Bűnös vagyok.
S csakis én vagyok az.
Néha beleképzelem a lefekvésbe a halált.
Hogy eljön értem.
Jégbe vési utolsó leheletem, és megszabadít.
De nem jön.
Kínoz.
Szadista.
Nem tudok aludni.
Sosem tudok.
Nincs hová bújni nappal, nincs hová bújni éjszaka.
Nem tudok aludni.
Esik az eső.
Hallgatom a cseppek ereszen való ütemtelen dobolását.
Egy egészséges, alvó ember nem hallaná ezt meg az éjszaka közepén.
A fülembe hasít az összes lehulló csepp zöreje.
Fáj a fejem, lüktet az agyam.
S igen, vádol minden lehulló esőcsepp. Szögeket ütnek a koporsómba, melybe élve temettek el.
Soha nem fogy el a levegőm.
Mindent én rontottam el.
Minek vagyok még?
Az eresz csattog. Egyre jobban esik. Már olyan, mintha lassan leszakítaná az egészet, és vinné magával a csatornát, a tetőt, a házat is talán.
S velük együtt engem is. Hát vigye!
Hát vigyen!
Ess, eső! Zuhogj! Ömölj! Ne add alább, légy mohó! Vigyél magaddal mindent, ami nem erre a világra való! Vidd olyan messzire, amilyen messze csak tudod! Hogy a jóérzésű ember ne tudjon benne megbotlani.
Szemét az egész. Rothadásnak való.
Moss hát alá mindent a pokol fenekére!
Moss el engem is! Legyen így! Ezt akarom, miért nem érted?
Miért nem érti senki sem?
Nem tudok aludni.
Mindent én rontottam el.
Eső! Zuhogj! Csak benned bízhatom!
Légy a halálom, légy a megmentőm!
Rád bízom magam, csak foglalkozz velem!