Együtt: Második történet: A fekete esküvő

Kriszta beszállt a taxiba, és nem nézett vissza. Győző ott állt még pár percig, nézte, ahogy a kocsi balra fordul. Szíve kezdett egyre erősebben dobogni. Nem tudta, most a szomorúság okozta a lüktető érzést, vagy a szívinfarktus közelít felé. Pár perc után elindult, arra amerre a taxi, majd a kereszteződésnél balra fordult. A szeme az utat nézte, gondolatai pedig Kriszta szép arcát idézte fel. Pér lépés után, egy ismerős hangot hallott:
– Győző! – majd visszajött a csend.
Lépteit lassította, de nem akart megállni. El kellett döntenie, mivel senkit nem látott, hogy ezt most képzelte, vagy igaz?
– Győző!
– Igen? – válaszolta hirtelen, minden gondolkodás nélkül.
Választ nem kapott. Szétnézett. Sehol senki. Felvette fülhallgatóját, bekapcsolta az MP3 – at, és tovább ment.

Másnap az egész estét otthon töltötte. Nem volt kedve semmihez, inkább lefeküdt, elővette éjjeli szekrényéről a King könyvet, és hozzákezdett olvasni. Tizedik oldal után rájött, most a horror királyától nem jó olvasni. Nem tud odafigyelni, mert Kriszta jár a fejében. Az egész életét vele szerette volna leélni, de elutasította. A legjobban az fájt neki, hogy semmilyen indokot nem adott neki. Letette a könyvet, lekapcsolta a villanyt, amikor megszólalt a telefon.
– Győző! Bocsánat, hogy ilyen későn telefonálok, de Krisztával egy kis baleset történt – Győző ennyit hallott, de a többit már nem értette.
– Hol van? – kérdezte idegesen, a könnyeit visszatartva.
Mihelyt megkapta a választ, elköszönt, és a szekrényhez szaladt. Olyan gyorsan kinyitotta a szekrény ajtaját, hogy hozzácsapódott a könyvespolchoz. De Győzőt ez sem állította meg. Kivette a szépen vasalt ruháját, felöltözött, és elindult a Kórházba. Egész úton Kriszta járt a fejében. Ugyan mi történhetett vele? Ekkor jutott még egy kérdés eszébe. Miért őt hívta Kriszta anyja, mikor szakítottak? Biztos nem tud róla.
A Kórház előtt alig talált helyet. Úgy látszik a parkoló este is tele van, ugyanúgy, mint nappal. De szerencséjére mégis sikerült találnia egyet. Parkolás után futva indult a Kórház felé.

A harmadik emeleten, amikor benyitott az ajtón, látta, hogy csak egy beteg fekszik ott. De hát be van kötve a szeme! Megállt az ajtóban, nem ment tovább.
– Győző! Gyere be! – hallotta Kriszta hangját. – Éreztem az illatodat.
– Jól vagy? Mi történt?
– Gyere, ülj ide mellém, és elmesélem – közben a jobb kezével az ágy szélére mutatott. – Tegnap, amikor a szakításunk után mentem haza, az út felénél meggondoltam magam. Inkább sétálni akartam. Szóltam a sofőrnek, álljon meg. Kifizettem az egész utat, mert így tartottam helyesnek. Kiszálltam a kocsiból, pár lépés után próbáltam átenni a zebrán. Gondolataim annyira összekavarodtak, hogy nem vettem észre, hogy rosszabbul látok. Amikor a zebra végére értem, már csak homályosan láttam. Előkaptam a hátsó zsebemből a telefonom, és megkértem a velem szembe jövő idegent, hogy keresse ki anyu telefonszámát, és hívja fel. Utána olyan gyorsan peregtek a percek, hogy csak arra emlékszem, az idegen, aki segített nekem, addig ott maradt velem, amíg a mentő el nem vitt. Itt ébredtem fel, egy órával ezelőtt, és megkértem anyut, hívjon fel Téged. Nem szeretnék úgy elválni Tőled, hogy a szakításom okát nem mondom el – hangja kezdett egyre halkabb lenni.
– Kriszta!
– Kérlek Győző! Hallgass meg, majd utána elmondod, amit szeretnél! Az elejével kezdtem. Tudtam róla, hogy elveszítem a látásom. Az orvosok nem tehetnek semmit, erre nincsen gyógyír. Fiatal vagyok, de a sors rám tette a kezét. Ezért szakítottam, mert nem akarok a terhedre lenni.

Győző gondolatai olyan erősen kavarogtak a fejében, hogy egyszerűen nem tudott abban a pillanatban megszólalni.
– Tudom, nehéz ezt Neked megérteni, hisz olyan hirtelen jött.
– Semmi gond Kriszta. Örülök, hogy szóltál, és nem hagytál kérdések között. De, hetek óta tervezem, hogy megkérem a kezed. Három éve együtt vagyunk, kötődöm hozzád, és tudd a leánykérés még most is fennáll. Szeretlek! Egy kicsit nehezebb lesz, de kitartok melletted – fejezte be Győző, és megcsókolta Krisztát.

Csend lett, senki nem szólt egy szót sem. Győző, azon a napon nem ment haza, csak akkor, amikor Kriszta elhagyhatta a Kórházat. Őt is magával vitte otthonába. Mivel Kriszta igent mondott, elkezdték az esküvő szervezését.

Az esküvőben a legnehezebb a menyasszonyi ruha választása volt. Kriszta félt attól, hogy ő olyat választ, ami biztos nem fog neki jól állni. Eszébe jutott, amikor gyerekkorában milyen sok magazint megvett, és nézegette a ruhákat. Most csak egyetlen egy nehézségbe ütközik. Nem fogja látni saját magán a ruhát. Ezért úgy döntött, megkéri anyukáját, és Vera barátnőjét, segítsenek neki választani.
Másnap, már mindhárman ott ültek, a fehér esküvői ruhák között. Kis idő után jött egy kedves hölgy, aki levette a méreteket, és Krisztát egy próbafülke felé kísérte. Közben megkérdezte, milyen elképzelése van a ruháról.
Nem sokat mondott, de minden benne volt. Ott maradt egyedül a fülkében. Hiába égett a villany, ő nem látott semmit. Gondolatban elképzelte milyen lehet a próbafüle, majd meghallotta a hölgy cipőjének kopogó hangját, ami épp ő felé haladt, és egyre hangosabb lett. Három ruhát hozott, majd Krisztához szólt:
– Most ideállunk a ruhák elé, megfogom a kezét, ráteszem az első ruhára, és fentről lefelé, szépen végig simogatjuk. Így legalább megérzi, hogy melyik áll Önhöz közelebb.
A választás nem tartott sokáig, mert a második ruhánál tudta, hogy az kell neki. Amikor már Krisztán volt a ruha, és a cipzár is fel volt húzva, érezte, hogy számára ez a tökéletes. Boldogan indult megmutatni. Az anyukája felállt, odament hozzá, átölelte, s ennyit mondott:
– Tökéletes!
Két hét után elérkezett az esküvő napja. A Házasságkötő teremben találkoztak. Amikor Győző meglátta Krisztát, megfogta a kezét, és elindultak a szavai:
– Kriszta! Gyönyörű vagy! Az arcod is olyan szép, ahogy eddig volt. A ruhád nagyon jól áll. Neked ez egy fekete esküvő, de hidd el, számomra ez egy csodálatos nap – fejezte be mondatát, majd elkezdődött a szertartás.

“Együtt: Második történet: A fekete esküvő” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Éva, Rita, Kata, Pepa, és Vicus!
    Köszönöm, hogy elolvastátok írásom, és a hozzászólásotokat is! Szép estét kívánok!
    Puszi!
    Zseraldina

  2. Kedves Zseraldina! Ez a történet kevésbé az én világom, de a Tükörben c antológiában megjelent Az elnémult telefon c elbeszélésed nagyon tetszik, szívemből szólt .. köszönöm ! És gratulálok..(l)

  3. Ilyen példázat is mutathatja a régi bölcsességet: csak a lelkével lát tisztán az ember. (f)

  4. Kedves Tollforgató!

    De szépen megírtad azt, hogy ők ketten tényleg szeretik egymást! 🙂

    Szeretettel gratulálok:
    Kata (f)

  5. Megható, szép történet volt. Ritka az olyan férfi, aki látóként nem látóval köti össze az életét, de ha szereti, akkor ez nyilván így természetes.

    Szeretettel: Rita

  6. Kedves Tollforgató! Gratulálok kedves történetedhez! Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!