Egy nap a másik után…

Egy nap a másik után…

A kora reggel távoli zajai lassan beszivárogtak a tudatába és széttörték az alvást az ébrenléttől elválasztó burkolat falát.
Hat óra múlt. Kezdődik a nap. A távirányító után nyúlt és bekapcsolta a tévét. Feltápászkodott az ágyról és kiment a toalettre. Aztán kezet mosott és felkészítette a kávét. De előtte még kikapott a mélyhűtő legalsó fiókjából egy zsömlét, had engedjen ki, amíg a kávé fő. A kis kotyogós főzőt használta a tűzhelyen, az elektromost egy ideje pihentette.
Kinyitotta a hátsó teraszra nyíló ajtót. Délelőtt ide süt be a nap. Felhúzta a redőnyöket és kitárta a bejárati ajtó zsalugáteres szárnyait. A belső üveges ajtó egyetlen kulccsal nyílt, a külsőt alul-felül két kis tolózár is erősítette. Rögzítette a gumikorongos kampókat, így a szél már nem csaphatja be. Az eső ellen éjszakára összerakott ülőpárnákat visszahelyezte a kerti garnitúra műanyagszékeibe.
A hűtőből kivette a szalámit, margarint, kockasajtot, zöldpaprikát és paradicsomot. Levágott három karika szalámit és egyenlő csíkokra vágta. A paprikát és paradicsomot apró darabokra kockázta. A zsömlét felszeletelte és megkente margarinnal. Az egészet egy nagy tálcára tette. Mindig ugyanúgy és mindig ugyanannyit.
Kiöntötte a kávét, belepottyantva egy szem édesítőszert, és megmosakodott a fürdőszobában. Ráállt a mérlegre, felöltözött, megmérte a vércukrát, fogta a hajkeféjét és kiült a teraszra fésülködni. A kávé eközben megfelelő hőmérsékletűre hűlt, pont ahogy szerette. Felhörpintette és megcsinálta az ágyát. Megetette Morzsit, aki már áhítattal várta a finom húsfalatokat. Friss vizet öntött a másik tálkába és az ennivalójára három csepp gyógyszert csöppentett. Ezt még kapnia kell a múltkori betegség után a kutyának.
Behozta az elkészített kaját és féloldalra dőlve, mint a rómaiak, megreggelizett. Utána fogat mosott és a sminkkészletével kivonult az első teraszra. Szerette ezt a tevékenységet. Soha nem lépett ki az utcára smink nélkül. Egyszerűen így érezte jól magát. Az arc-, szem- és szájfestés hozzátartozott a mindennapokhoz. Nem mintha e nélkül nem érezte volna magát elég szépnek. Régi ismerősének mondata jutott az eszébe: „Zsannának nagyon jól áll a szemfestés, de ő elég szép ahhoz, hogy smink nélkül is az legyen.”
Azért az idő halad, komfortzónájához szüksége volt a kozmetikumokra, nélkülük hiányérzete támadt. Visszapakolta a pipere cuccokat és bekapcsolta a laptopot.
Belekukkantott a hírcsatornákba és megnézte az irodalmi portál legújabb verseit, prózáit. Végzett a reggeli tennivalókkal, mit fog csinálni egész nap? Persze, főz valamit, felporszívózza a szobát és végigsöpri a házat a teraszokkal és kint az utakat. Aztán…? Választhat: tévét néz, az interneten bámészkodik, rejtvényt fejt, vagy olvas.
Egy idő után minden unalmassá válik. A délután már kellemesebb. Várja a napi három sorozatát. Kettő lemegy egymás után, a harmadik előtt van egy órás szünet. Akkor megsétáltatja Morzsit, aki – hiába a kertes ház – ugyanúgy elvárja a napi kétszeri sétát, mint otthon a tömblakásban.
A késő délutáni napfényben még leheveredik a teraszon és a kék eget bámulja. Gyerekkorában jó mulatság volt hanyatt feküdni a fűben és nézni a vonuló felhőket. Örömmel fedezett fel bennük különböző alakzatokat. Tegnap egy óriási felhőtömb ugrásra kész kutyát ábrázolt. Két, egymást keresztező kondenzcsík jelezte a menetrend szerinti repülőgépek útját. Hová jutott az emberiség? Az ember fent a végtelen égben repül, és leszállt egy idegen égitesten.
A harmadik sorozat után még kiül a nyugágyba kezében egy könyvvel. Nyaralóhoz képest sok itt a könyv. Krimik, kaland- és történelmi regények s egyebek. Az elmúlt években több krimit elolvasott, de mára ez sem vonzza.
Az utóbbi időben rákapott a „magas” irodalomra. Már elolvasta Llorenc Villalonga Mallorcai udvarház,Theodore Dreiser Carrie drágám, Jorge Amado Holt tenger és Az éjszaka pásztorai, Edward Lewis Wallant A zálogos című világhírű könyveit. Jelenleg Thomas Mann Válogatott elbeszélései vannak soron. Jólesik most ezekbe a könyvekbe elmerülni.
Ma egy kicsit több a tennivalója. Rolandék Olaszországból hazafelé bejönnek délután és itt maradnak holnapig. Hurrá!!! Már megfőzte a húslevest a csirkeaprólék egy részéből, a többiből pörit csinált. Roland nem szereti a csirkepörköltet, csak ha zúzából készül, és rántva sem kell neki, csupán sütve eszi meg.
A sertéshús más tészta. A combot kirántja, mire megérkeznek. Ez legalább elfoglalja egy kicsit. Előző nap friss földet rakott a cserepes virágokra, szépek lettek. Minden muskátli virágzik.
A fű már megint nagy, a rengeteg szeder beteríti a fa alját, milyen kár érte!
Vajon lesz-e kedve Rolandnak füvet nyírni, vagy túlságosan elfáradt a nyaralásban? Holnap elmennek és marad minden a régiben. Egyik nap a másik után, mindig ugyanúgy!