Álnudistaként a manapság igencsak közkedvelt Északkétházi-tavaknál teszteltük a nudistákat, lestük a pőre csajokat – persze fürdőgatyában – egy elbarkácsolt dereglyéből. Sanyi, a haver egy színházi látcsövet csent el otthonról, és láss csodát, valóban egy vízi színházban érezhettük magunkat. Közeledvén a naturista telephez, már jó előre beforgattuk az evezőket a csónakba. Amikor azután én is lebuktam az aljára, hogy észrevétlen maradjak, ijedtemben majd’ bedőltem a vízbe. Egy láthatólag flúgos alak feküdt lent. Éppen fel akart állni, még időben figyelmeztettük:
– Bújjon már le, ember! Még meglátnak.
– Épp azt akarom, urak – felelte sértődötten.
Csakis egy nyári karneválról, vagy valami táncosbálról pottyanhatott ide ez a fehér parókás, fura ruhás idegen, aki oly szörnyű tájszólással beszélt, amilyet én még nem hallottam, persze ettől még kétségtelenül létezhetett.
– Ki a csodabogár lennél? – előzött meg a kérdéssel Sanyi.
A férfi feltérdelt, a vízi jármű egyre csak imbolygott a túlsúly alatt.
– Casanova, Giacomo Casanova lovag – mutatkozott be nem kis becsvággyal, ügyet sem véve a környezetéről.
Sanyi vívódott a lehetőségeivel, majd a fülembe súgta, hogy biztosan meghibbant az ürge, hagyjunk rá mindent. Én azonban ellenvéleménnyel rukkoltam ki:
– Hogy került ide a 21. századba? – tártam szét a kezem.
Kissé meghökkent, de azért válaszolt:
– Menekülőben vagyok. Megszöktem az Ólombörtönből, ahova a bohém fiatalságomat irigylő korrupt velencei bírák zártak. A szökés annyira legyengített, hogy ledőltem egy barlang mélyén pihenni, és Isten kegyelméből itt ébredtem. Bocsánat, de Isten nevét csak azért vettem a számra, hogy így pótoljam az űrt, mely a teljesség fényében ragyogott.
– És mi lesz most?
– A mát akarom a hölgyek karjaiban tölteni. Engem nem izgat a jövő. Ilyen barna bőrű, testes asszonyok nálunk alig vannak, mint errefelé Ki vagyok éhezve a testi szerelemre. Mert a szerelem az, ami széppé teszi a testet s lelket. Ha a léha embernek az égvilágon semmi dolga, és olyan a természete, mint az enyém, nem nézheti naphosszat büntetlenül ezeket a gyönyörű, formás asszonyokat, nőket anélkül, hogy beléjük ne bolondulna. Messziről jöttem, megszöktetném a legszebbik itteni kisasszonyt. De még az is előfordulhat, hogy előtte kipróbálok néhány aranyra sült dámát ott a parton. Mások, mint a drága Henriettem.
Végtelenül irreálisnak tűntek az események. Kuksoltunk egy kis tó közepén, a közelben nudista csapatok várták, hogy a hátsónkba eresszenek egy sorozatot a sóspuskákból. Közibünk vetődött egy kielégítetlen, a nimfomániás asszonyok, a kívánatos szüzek, az elhagyott és kidobott szeretők legendás példaképe, és itt forgatja a kormánylapátot a közös cél érdekében. Mozdulataiban, szellemében itáliai szenvedély lüktetett. Vad ösztöne alighanem szerelmi képességei fölé emelte, és ott hordozta mintegy terítékként igazán természetes módon.
– A legszebb dámák itt várnak rám – somolygott felénk.
Sanyi kissé feszengve ugyan, de kifaggatta újdonsült társunkat:
– Kedves Dzsákómó, vagy minek is hívnak! Mondj már valami szerelmi bájital receptet, hadd tudja meg a barátosnőm, mi is a magyarok istene!
Az itáliai nem nagyon akarta megérteni a kérést, gyanakodva bár, de kötélnek állt:
– Ilyen ifjaknak mi szükségük lehet a korhadó öregség receptúrájára?
– Azzal csak ne törődj, bízzad ide, cimbora!
– Jó, akkor elmondom a tinktúrát: velencei szósszal kevert szicíliai narancslével kenegessed ama bizonyost, majd szórjad meg illatos fahéjjal. Ettől kiapadhatatlan szerelmi forrás buzog majd benned – közölte a férfiasság nem túl bonyolult titkát.
Casanova el volt ragadtatva saját nagylelkűségétől, hogy a világ legnemesebb, aranyszívű nőcsábásza adhat egy kis koncot az őt követni szándékozóknak.
Még sokáig a tó közepén tévelyegtünk, onnan figyeltük a friss fejleményeket: a mozgalmas Jancsó-film adaptáció forgatásán a nudisták ellen kivezényelt félmeztelen rendőrök körbevették a strand területét, ki szárazon, ki vízen, majd jól megruházták a nem mezíteleneket. A középkori kosztümös film rendezője pedig csak üvöltött és üvöltött mindenkivel és mindenkihez a megafonján keresztül. Mert a Casanova-zónából nincs menekvés… maximum csak a homokos vízpartra egy rövid hassüttetés erejéig.
