Nyaralunk: Hetedik történet

Voltál szervízben a kocsival?
Igen.
Minden rendben?
Igen.
A kocsi papírjaival is?
Igen.
Vettél tartalék hűtőládát?
Nem.
Margit kérdően néz a férjére, Pistára, hogy miért nem, de a válasz csak egy vállrándítás, mintha azt mondaná, hogy \’nem mondtad\’. Margit folytatja tovább a kérdéseit:
A gyerekeknek én pakoljak be?
Igen.
Hazahoztátok Tercsi óvodai papucsát?
Igen.
Az alig négyéves Tercsi és a már a második osztáyt elvégzett bátyja, Feri ekkor toppannak be a nappaliba.
Apu, mit csináltok?
Barkochbázunk anyáddal.
Az micsoda? – kérdi Tercsi.
A barkochba egy játék. A barkochbában csak olyan kérdéseket lehet feltenni, amikre vagy igennel vagy nemmel lehet csak válaszolni.
A gyerekek egy pillanatra elhallgatnak, majd Feri megkérdezi:
Mi is játszhatunk?
Igen.
Messze van a tenger?
Igen.
Tercsi is kérdezni akar:
Mi miért nem repülővel együnk? Az Ildikóék repülni fognak – meséli.
Ez nem jó kérdés a barkochbában – szólal meg most az anyjuk – mert nem igen vagy nem a felelet rá.
Feri máris mutatni akarja, hogy ő megértette:
Repülővel megyünk?
Nem.
Kocsival?
Igen.
Feri büszkén néz a többiekre, de Tercsi csak annyit mond:
Ezt már úgyis tudtuk.
A kislány hallgat egy darabig, aztán mégis kérdez még:
A nyaralás az utazás?
Igen.
Idehaza is lehetne nyaralni?
Apja és anyja egymásra néznek, aztán bólintanak:
Igen.
Látszik Tercsin, hogy majdnem megkérdezte, hogy akkor miért nem idehaza nyaralnak, de aztán rájött, hogy arra nem lehet se igent, se nemet mondani. Ezért inkább mást kérdez:
Elvihetem magammal a macimat?
Igen.
Vannak a szobában már olyan játékok, melyeket a nyaraláshoz készítettek elő: labda, vízipisztoly, kártya, de a maci nincs köztük.
Tercsi kiszalad, majd visszajön a macijával.
Befejeztétek? — kérdi a szüleit.
Azok egymásra néznek, majd látván, hogy a gyerek kérdezni akar, elnevetik magukat:
Igen.
De Feri nem hagyja a húgát szóhoz jutni, csodálkozva kérdezi:
Mikor? Én nem vettem észre! Mikor van vége a barkochbának?
Apja magyarázni kezdi:
Igazából a barkochba egy olyan játék, mint amikor eldugunk valamit, és valaki másnak meg kell találni. Csak ebben nem egy tárgyat \’dugunk el\’ , hanem egy szót. Mondjuk azt a szót, hogy alma. És akkor minden olyan kérdésre igent mondunk, ami jellemző az almára: hogy a színe piros, a formája kerek, gyümölcs, és így tovább. Értitek?
A gyerekek bizonytalanul bólintanak, aztán Feri büszkén kijelenti:
Én már kitaláltam, hogy az előbb ti mire gondoltatok!
A szülei kérdőn néznek rá, mire Feri rávágja:
Nyaralunk!

****

barkochba sorozat

“Nyaralunk: Hetedik történet” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Róza – mami!

    Örülök, hogy olvastad és tetszett, köszönöm szépen a hozzászólást.

    Szeretettel:
    Márta

  2. Kedves Márta!

    Nagyon is tetszett az írásod….
    Minden más mellékes!

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

  3. Kedves Rita, Endre és Kata!

    Ugy vettem észre a hozzászólások között, hogy már nem szokás a Tollforgatónál sem megvárni a hónap végét. Ezért már most szeretném megköszönni a hozzászólásotokat, örülök, hogy tetszett.
    Azt hiszem, sok családban több a feszültség az útra készülés közben, mint a játék, pedig jó lenne, ha nem így lenne.

    Szeretettel:
    Márta

  4. Kedves Tollforgató!

    Nagyon ötletes lett a történeted, szeretettel gratulálok hozzá! Az elején féltem, hogy mi sül ki a párbeszédből, de szerencsére úgy látom, hogy Margit és Pista a "humoruknál vannak", és nem összeveszni akartak, hanem csak szeretetteljes családként készültek a nyaralásra.

    Szeretettel gratulálok:
    Kata

Szólj hozzá!