Csipkerózsika

Ez a Grimm-testvérek (Jacob és Wilhelm) egyik legismertebb alkotása, mely 1812-ben látott napvilágot „Gyermek és családi mesék” című gyűjteményükben.
Az ő elbeszélésük szerint a gyermektelen királynőnek egy béka jövendöli meg a közelgő gyermekáldást.
A kislány megszületése után az országban lévő 13 javasasszonyból csak 12-őt hívnak meg, mivel csak annyi arany terítékük van. De befut a legöregebb, és legzsémbesebb is, aki megátkozza a kislányt: 15. életévében meg fogja szúrni magát, és belehal.
A 12. javasasszony ezt az átkot kompenzálni tudja 100 éves álommá.
A kislány 15. születésnapján aztán, – minden biztonsági intézkedés ellenére -, megtörténik a baj, és álomba merül az egész kastély.
És 100 év múltán arra lovagolt egy királyfi, és a szóbeszédre adva, belátogat a tüskés indák által körbefont várba. Megtalálta Csipkerózsikát, csókjával felébresztette, feleségül veszi, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

De nem ők írták meg legelőször ezt a történetet, hanem, Charles Perrault francia meseíró. Viszont ő sem az eredeti szerző, ő is csak lejegyezte a már korábban, szájhagyomány útján terjedő történetet (1697-ben Alvó szépség címmel).

Az ő meséje szerint élt egy király és egy királynő, akiknek hosszú várakozás után végül csak sikerült egy gyereknek életet adni. Ezt persze, meg kellett ünnepelniük. A gyermek keresztelőjére meghívták az országukban lévő 7 tündért, akik minden jót jósolnak neki. De megjelenik egy nyolcadik is, akiről megfeledkeztek, de nem is jut neki drágakővel kirakott étkészlet, s haragjában azt jósolja, hogy a kislány 16 éves korában meg fogja szúrni az ujját egy orsóval, amibe bele fog halni. A 7. tündér, hatalmánál fogva ezt a jóslatot 100 év álomra változtatja.
A király ugyan megsemmisítteti országában lévő összes orsót, de a váruk egyik elfelejtett zugában élt egy öregasszony, aki nem tudott az előírásról, és a nála játszó kislányt baleset éri.
Éppen 100 év múlva vetődik arra egy királyfi, amikor felébredt a kislány. Egymásba szerettek, és összeházasodtak. Két gyermekük született: Auróra nevű kislány és Nap nevű fiúcska. A királyfi csak akkor meri szülei palotájába vinni a családját, amikor apja meghal, neki pedig háborúba kell mennie. Anyja, aki emberevő ogre, úgy a gyermekeket, mint az anyjukat meg akarja enni, de a szakács mindháromszor bárányokat tálal fel.
Véletlenül azonban kiderül az igazság, s ekkor a királynő egy hatalmas hordónyi férgekkel akarja elpusztítani menyét gyerekeivel együtt.
Ekkor tér vissza a csatából a kis királyfi. Anyja félelmében bele ugrik a hordóba és elpusztul.

De még ennél is korábban (a 17. szd.-ban) írta le Giambattista Basile az ősváltozatot. Ezek szerint, egy nagyúrnak születik egy lánya (Tália), s neki jövendölik meg, hogy egy len szálka lesz a végzete. S bár minden lent elégetnek, egy fonónőnél csak marad egy kevés, ami a kislány ujjába fúródik, amitől elájul. Apja elhagyja a palotát, a lányát ott hagyja.
Egyszer arra téved egy másik király, bemegy a palotába, és amikor meglátja a lányt, magáévá teszi.
Kilenc hónap múlva Tália ikreket szül (Nap és Hold), s álmában, tündérek segítségével táplálja gyermekeit. Az egyik gyerek véletlenül anyja ujját kezdi szopni, és kiszívja a len szálat. Ettől felébred az anyja.
A király újbóli látogatásakor magával viszi Táliát az ikrekkel. A gond csak az, hogy már nős, és a felesége féltékeny a jövevényekre. Utasítja a szakácsot, hogy főzze meg a gyerekeket, az anyjukat pedig vesse máglyára.
A szakács nem hajtja végre a barbár parancsot, és végül a királynő végzi máglyán.

Ha ez a három változat nem elég Önöknek, az Aarne-Thompson-féle folklórbesorolásban újabb 410, Csipkerózsika-típusú mesét találhatnak. De teljesen fölösleges ennek utána nézni, hiszen az én mesém az igazi!

Becsöngettek. Az általános iskola 3. osztályos kislányai betódultak az osztályba.
Szerették a kézimunka órát már csak azért is, mert nem kellett rá készülni, és nem lehetett megbukni sem belőle. A mai napra a hímzés alapismeretei voltak tervbe véve. Minden kislánynak megvolt a saját hímző kerete, s az előző évfolyam „nagylányait” irigykedve nézték, milyen szép, virágokkal díszített zsebkendőket, és terítőket készítettek. A legszebbeket megcsodálhatták a folyosón elhelyezett üvegvitrinekben.
Aztán, megérkezett a tanító néni.
– Nos, gyerekek, mindenkinek megvan a hímző-kerete, és legalább öt, különböző színű hímző fonala?
A kérdésére egyértelmű igenlés volt a válasz.
– Akkor már csak azt döntsük el, vajon mit hímezzünk? Virágokat? Vagy napocskát, holdat, és csillagokat? Kinek mi a meglátása? Kezdjük innen, az első padsorból! Klárika?
De mielőtt bárki is véleményt nyilváníthatott volna, nyílt az ajtó, és az igazgatónő lépett be.
– Osztály vigyázz! – vezényelt az osztályfőnöknő.
– Foglaljatok helyet! – mondta a belépő, és magához intette a tanárnőt. Kiléptek a folyosóra, ott szólalt meg újra: – Gond van Ildikém!
– Éspedig?
– Ugye, ebben az osztályban tanul Csipke Rozália…
– Igen. Jó tanuló, semmi gondom vele. Szorgalmasan tanul, és négyes tanuló. Mi a baj vele?
– Ő pont ma 10 éves.
– Isten éltesse! Kicsöngetés előtt elénekeljük neki a Happy …
– Nem erről van szó!
– Kíváncsivá tettél Marikám. Szóval?
– A napi horoszkópban olvastam, hogy a ma 10 évesek, balesetük esetén 100 éves alvászatba merülnek. Úgy, mint anno Csipkerózsika…
– Na ne már! A 21. században élünk Marikám! Ki hisz manapság a mesékben? Ez most egy Rejtett Kamera, vagy valami más, átverős show?
– Becsületszavamra, komolyan beszélek!
– Ugyan már! Vaklárma az egész!
– És, ha tényleg történik valami?
– Pontosan mire gondolsz?
– Azt én nem tudnám meghatározni, de én láttam már éjjeli őrt nappal meghalni! De karón is varjút! Minek kihívni a sorsot magunk ellen, ha nem muszáj? Ezt mondd meg nekem!
– Őszintén szólva én abszolút nem hiszek ebben a mesében! Feltételezed, hogy bármi komolyabb történhetne ma?
– Honnan tudjam? De ne játsszunk a tűzzel! Bármikor megszúrhatná magát a kislány, hiszen tűvel dolgoztok! Ez életveszélyes lehet!
– Egy tű? Na, ne viccelj! Jó! Mondjuk, megszúrja magát… Lefertőtlenítjük, bekötjük, és paszta! Ettől még nem fog száz évre elaludni!
– Ez az alvászat csak egy lehetőség a sok tragédia közül. Lehet, hogy elmérgesedik a szúrás, aztán levágják az ujjbegyét.
– Ne ijesztgess Marikám!
– Vagy AIDS-et kap, vagy ebolát, vagy …
– Állj! Nem akarok ilyen butaságot hallani! Ez úgy, ahogy van, egy nagy sületlenség! Ilyen nem fordulhat elő!
– Mondod te, de ismered egyáltalán a legújabb EU-s előírásokat?
– Ugye, most szívatsz! Fogadni mernék, hogy ezt a marhaságot most találtad ki!
– Jó, fölöslegesen nem vitatkozom! De ha elveszíted a munkahelyedet, ne jöjj hozzám sírni, mert nem fog érdekelni! Én időben szóltam, de ha te fafejű vagy, vess magadra!
– Most komolyan beszélsz? Azért, mert a tanítási tervnek megfelelően akarom levezetni az órát, ezért akarnál kirúgni? Ugye, ezt te sem gondoltad komolyan! Amúgy felhívnám szíves figyelmedet, létezik még szakszervezet az országban, amelyik kiállna mellettem, de a családon belül is van ügyvéd, tehát engem nem lehet megfenyegetni!
– Csitulj már el! Tudod, mi van az EU-s előírásokban?
– Honnan tudjam? Annyit tudok, amennyit a napi tv-ben látok, tehát: semmit!
– Akkor, jobb, ha tőlem tudod, mint egy vadidegentől: már egy hónapja tilos az iskolába behozni mindenfajta vágó, és szúró eszközt! Nemcsak bicskát, és zsilettpengét, de ollót, és tűt se!
Felfogtad végre? Ha valami gáz lesz, repülhetünk mind a ketten! Szerinted, megéri a kockázatot? Muszáj ma mindenáron tűvel dolgoznotok? Ennyit ér a munkahelyed biztonsága?
Vagy annyira biztos vagy abban, hogy két kézzel kapkodnak manapság a tanárok után? Különösen a kézimunka tanárnők után?
De, ha te nem látod be, hogy nagy a balesetveszély, akkor, mint felettesed, utasítalak, hogy ma ne használjatok semmiféle veszélyes szerszámot! Értve vagyok?
– Renden. De akkor mit adjak le ma?
– Az a te dolgod, Ildikém! Használd a fejedet, okos nő vagy! Szervusz!

A tanítónő elgondolkodva lépett be a tanterembe.
– Gyerekek! A mai feladatunk megváltozott. Hetes! Ossz ki mindenkinek három darab A/4-es rajzlapot! Ma papírokat fogunk hajtogatni.
Csákot, kishajót, és sótartót…