Az idén már nem játszom el

Jó néhány évig eljátszottam az általam poénosnak vélt viccel egy közeli boltban. Többé nem teszem. Néha bejött, de az utolsó balul sült el.
Rájöttem, tudni kell, mikor, kivel, és hol lehet poénkodni, és nem kell egy vak, vagyis helyesbítek, egy nem látó embernek mindenáron felhívni magára a figyelmet.
Ugyanis vak nem vagyok, csak nem látok. Óriási különbség.

Minden évben, Január 2.-án átszaladtam a közeli ABC-be, hogy a hosszú ünnepek alatt kifogyott dolgokat pótoljam, s némileg felbosszantsam magam, hogy a jó édesanyjukat…, már megint javítottak az árakon. Aggódom, mert egyszer még sérvet kapnak az emeléstől.
Hogy oldjuk a feszültséget, és poénosra vesszük a figurát… ráteszek a kosár tetejére egy csomag WC papírt. Most éppen nem kellene, dehát a vicc, és az ilyesmi mindig kell otthon.
Hosszú a sor a pénztár előtt, előttem is, mögöttem is. Végre sorra kerülök.

A hölgy kissé fáradtnak tűnve, halkan mondta a végösszeget.
Én álzavaromban kutattam a zsebeimben…
– Hű, a fene egye meg, otthon felejtettem…
A sorban állók, és a pénztáros is azt gondolta, a vén hülye már megint otthon hagyta a bukszáját.
– Nem baj, majd át tetszik hozni a pénzt – próbált segíteni a hölgy, mert nem halad a türelmetlen sor.
– Nem a pénzt felejtettem otthon, az itt van… – mutatom.
– Akkor mit? – zsörtölődik.
– Az igazolást…
– Miféle igazolást?
Hátul már többen nevetnek, somolyognak.
– Hát nem hallotta? Az új év elsejétől csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett.

A sor végén kibuggyant a röhögés, és a pénztárosok is nevetni szoktak, s ezzel a dolog el volt intézve. Ez az év is vidáman kezdődik…
De ez a hölgy nem értette. Zavartan nézett maga elé, és sírva fakadt. Ki tudja mi jutott hírtelen az eszébe, a jövőre nézve.
Alig tudtam megmagyarázni, de akkor már baj van, ha már magyarázkodni kell. Szégyenkezve bocsánatot kértem, és leforrázva kijöttem ki a boltból. Nem mindegy, hogy az emberen nevetnek, vagy ha kinevetik. Pláne hogyha sírnak a rosszul sikerült viccén.
No, ez az év rosszul kezdődött, de aztán úgy is maradt. Bocsánat. Igazán nem rajtam múlott.
Egyebet nem mondhatok.

2012 12 13 Luca napján

Megjegyzés: – Magamat kigúnyolom, ha kell…