Emlékmorzsák: Harmadik történet: A lelki béke ereje

LELKI BÉKE ÉRTÉKE

Sára könnyekkel a szemében, fáradtan érkezett haza. És már nem először. Vigasztalhatatlan volt. Az ismétlődő és egyre súlyosabb lelki bántalmak nem szűntek meg, inkább szaporodtak. nem igazán értette, hogy miért bántják lelkileg, miért csúfolják ki, miért nevezik bozgornak.
Nem is értette igazán ennek a szónak, ennek a jelzőnek a jelentését. Azt tudta, hogy ezt a szót gúnyosan, megbántás céljával használták és használják a magyarok ellen.
Magyarnak születni büszkeség és Sára tudta, hogy ő magyarnak született, még akkor is ha nem Magyarországon. Minden embernek kell legyen egy hazája, ahol megszületett, ő pedig Erdélyben, a Parciumban született.
Sárának két hazája is lett, egy haza, ami szülőföldje és egy másik, egy választott hazája, amelyik befogadta.
Már elbírhatatlan volt az a nyomás, ami nem csak Sárára, hanem egész családjára nehezedett rá, sőt már veszély fenyegette a családot kitartása, magyarsága miatt.
Nem volt az egyáltalán könnyű. Sötét nappalok után fehér éjszakák következtek. Nem volt a családnak lelki nyugalma, az a nyugalom, amelyben biztos volt a jövő.
Nem volt könnyű döntés. De dönteni kellett, meg kellett tenni. És Sára megtette. A lelki béke helyreállítása érdekében esküt tett az egész család. Először a szülők, majd Sára következett. Közösen fogadták eskü megtételével, hogy hasznos, törvényt tisztelő állampolgárai lesznek az Anyaországnak, de nem felejtik el szülőhazájukat sem.
Mégis a lelki békéjüket Isten házában találták meg. A templom épületében, egy szobában kaptak nyugvóhelyet a megoldásig. A pap és a hívek mindenben segítették a családot, visszatérés a szülőhazába nem gondolkoztak, ott forradalom tört ki.
Ma már nyugodt körülmények között mondhatja Sára, hogy neki ne lenne hazája?
Neki kettő is van, ha kell.