Szivárvány – Negyedik történet

Azóta, hogy az ember a földre szegezett tekintetét az égre emelte, megannyi csodát látott. Félt a természetben tapasztalt jelenségektől, így a viharokkal járó villámoktól, az azokat követő égzengéstől. Menekült a lezúduló eső elől és csak a zápor csendesülésekor tért vissza a felfrissült természet kínálta forrásokhoz. A fák közül a tisztásra érve látta meg azt a tüneményt, ami ámulatba ejtette és a szívébe megnyugvást hozott. Érezte, hogy ettől már nem kell félnie, sőt az istenek üzenetét olvasta ki belőle. A szivárvány színei bámulatba ejtették, és a horizonton átívelő formájában a földanya és a mindenség közti összekötő hidat vélte felfedezni.

A természetet uraló erők között azonban csak ritkán fordul elő az olyan összhang, ami láthatóvá teszi ezt a különös fényjelenséget. Megjelenésekor mégis felvetődik, hogy vajon milyen üzenet hordozója lehet?
Később a gondolkodás és a tudományok fejlődése által fény derült ennek az égi jelenségnek a mivoltára. Hiába azonban a magyarázat, az ember mégis megtartotta a szivárványt, mint egy misztikus, tovatűnő és szorosan a lelkéhez kötődő égi csodát.

Több évvel ezelőtt a szivárvány a sorsszerűség színeiben mutatkozott meg.

Egy fiatal pár házassága napján heves zápor söpört végig a falun. Épp hogy beértek a templomba. Az esketés után a lakodalmas nép és az új házasok útnak indultak a lányos házhoz. A ház a falu végén volt ugyan, mégis gyalogosan tették meg az utat. Az eső áztatta határ fölött egy csodálatosan szép nagy ívű szivárvány köszöntötte az ifjú párt és a násznépet. Mindenki elcsodálkozott rajta. Voltak, akik szerencsét hozónak, mások rossz ómennek vélték az égi jelenséget. A többség a lakodalomra, a vigasságra vágyott és hamar el is felejtette a szivárvány látványát. Nem így a fiatalok, akik még nem tudták, de megérezték, hogy a pompázatos fényjelenség szerepet játszik majd közös életükben.

Már nagyon várták a gyermekáldást. Egy év után meg is született a kisfiúk. A gyermek több héttel késve érkezett és komplikációk is felléptek a születésekor. Az anya álmában egy színpompás szivárványt látott, és melegség töltötte be a lelkét. Reggel elmesélte az álmát férjének, aki bizakodásra bátorította hitvesét. Küzdelmes napok, hetek és hónapok következtek mindnyájuk számára. Mérhetetlen szülői szeretet és gondoskodás vette körül a gyermeket. Egy nyári zápor után az égbolton megjelenő szivárvány újabb látványa a pár hitét tovább növelte. Örültek, és ismét remény költözött a szívükbe, annak reménye, hogy a gyermekük hamarosan meggyógyul. Nem akartak még gondolni sem arra, hogy ez a szép égi csoda számukra egy fájó üzenet közvetítője is lehet.

Hónapok múltán az anya azt álmodta, hogy a szivárvány az ablakukat az égbolttal köti össze. Lelkének ez a transzcendens pillanata megértette vele, hogy gyermeke csak igen rövid időre és csak körülnézni jött a földi világba, és hamarosan útnak indul a szivárványos hídon át.