Schumacher sí-bukása
Francia Alpok, 2013. Azt hiszem karácsony előtt történt, hogy Schumachert egy másodpercre elhagyták a híres reflexei, vagy egy pillanatra nem figyelt eléggé és egy sziklára futott. Lehet, hogy a fej kamerája is zavarta, a többit már tudjuk. Mentés, kórház. Most novemberi hírt olvasok a neten, felesége, a gyógyuláshoz szükséges családi hírzárlatot fenntartva, interjút adott, beszámolva S. állapotának bár nagyon lassú, de azért remélhetjük, folyamatos javulásáról. Látni, azóta nem láthattuk őt, de gondolom, sokan küldenek Neki szeretet-energiákat..
Ami a baleset technikai részét illeti, sok éve olvasva a különböző értékeléseket, egy, a mai napig nem említett részlet erősödik bennem azóta is, – most kibeszélem magamból:
Méribel, a rengeteg Francia síterep felső harmadába tartozik, jó szállások, liftek, sokféle pálya, a teteje a Saulire, asszem 2500 méteres. Emlékezetből írok, de nagyon éles és pontos emlékeim vannak, a lábam is emlékezik még, sok éven át síztem ott, volt két „telepített” kéthetem Schumi esésének évében is, a tavaszi szezonban. Azokon a pályákon csúsztam.
Közepesen síelek, nagyon sokan jobbak nálam, Őt csak videókon láttam, gyorsabb volt mint én és jobban ment neki, de a pályákat én is elég részletesen ismerem. A Saulire nevü csúcsról két oldalon indulnak le, mindkettőt külön lift látja el, ha lenézel, jobboldalon egy piros, ez a Chauris, baloldalon kicsit lentebbről indul a Biche, ez kék, csoporttal inkább ezen siel-tem, jó kényelmesen, talán százszor is, a kék ugyanis enyhébb, hosszabb pályán és alacsonyabbról indul, aztán lassú jobbkanyarral becsatlakozik a csúcs másik oldaláról egyenesen lejövő Chauris oldalába, innentől a Biche menet közben, balra kinyílik, és szép, széles, közepesen tanulós része jön. Tovább, egy ratrak szélességü széles, ferde út vezet, és beköt a fentről lezúduló, erős-piros Chaurisba. A kék pálya tehát a Biche bal kanyarjával folytatódik, egyenesen véget ér. A kitáblázás teljesen, megszokottan korrekt, hosszú boton egy kék tányér, pálya névvel, és számmal. Szépen, sorban, a pálya szélén. Ha nem kanyarodsz le balra, hanem tovább csúszol, az már nem a kék pálya, csak egy út, hogy a pályák között legyen kapcsolat, meg a ratrak is ott megy át, letértél a pályáról… Legjobb esetben zöld pálya, egy jó széles, simára vasalt út, balra a nagy panoráma, és nemsoká belefutsz a jobbról érkező Chauristba. Innen tovább nincs más választásod, balra fordulsz rajta és irány, lefelé. Tán 100 méter után, amikor az ember már belekóstol a keményebb lejtőbe, megforrósodtak a combizmai és lazázna egy kicsit, irígyen láthatja balról, a Biche szép, széles, enyhe lejtőjét, és visszavágyik oda. A Bichen meg lehet állni, fínom, napozós kocsmája is van, az ember választhat, vagy erőből lesíel egy húzásra, vagy kockáztat és átcsúszik oda. Pláne, hogy látja, sokan mentek már előtte, friss nyomok vannak a hóban. Dél felé, szinte minden nap uj átcsúszások látszanak. Kora tavasszal többször mentem át én is, néhány koppanás biztosan volt, a hóból kiálló pici kővégeken, de nem szálltam el, egyszer sem… Viszont, a baj nem sokkal a nyitás után, karácsony napjaiban, a szezonban megszokottnál kevesebb havon történt, nem pakolta még körül a szél a két pályát elválasztó, szekrény méretü sziklákat hóval, amik szezonban vagy egyáltalán nem látszottak ki a hóból, vagy csak a csúcsuk sötétlett ki a több méteres hóréteg alól. De ha valaki át akart menni lendületből, és szerencsés volt, max. kikerült egy pár követ, de átcsúszhatott. Megnéztem a baleset idején készült videókat, és a kevés hó ellenére tucatnyi átcsúszást lehetett látni, a komoly esésre utaló kráter-nyomok nélkül. Kilógott ugyan pár szikla, és látni lehetett, hogy van még a hó alatt is belőlük, de kőmentes nyomok vezettek át. Nem vitás, pályáról letérni tilos, a normál lesiklókat is megzavarhatja, ha nem tudják őket balról kerülni, mert az leszorítja őket a pályáról, de a szomszéd pályán álló, napozóteraszos, csábító síkocsma hívogatásának nehéz ellenállni, pláne, hogy már mentek is ott át, a lift alatti sziklás-tiloson. Ettől kezdve az egész szerencse dolga, a fejkamera képein látható sebesség valószinűleg a kockázathoz mérve, nagy volt. S. jobban sízett nálam az biztos, de beakadhatott a léc orra, és onnan, már nincs visszaút, a léc marad, az ember elrepül… Ilyent már adtam elő én is, Bulgáriában válltörésig jutottam, abszolút személyes hibámból. Asszem, nincs sielő, akivel sosem történt hasonló, vagy átlépték egy lábbal, vagy megúszták egy sima eséssel, ez egy a tízezerből eset lehetett. Schumi gyorsabban ment, szerencsétlenül bukott és ráadásul, nem hóba ért, hanem sziklára. Mondják, hogy a fejkamera is problámát okozhatott, csak találgatok. Neki csak a szerencséje segíthetett volna, de az akkor máshol járt. Az egész ott kezdődött, amikor nem fordult rá balra a kék Biche-re, pedig hívogató, széles, és jelölt is volt, hanem tovább ment az úton, a Piros felé, és onnan akart /abszolút szabálytalan módon/ visszatérni a lift túloldalán lévő másik pályára. Nem tudhatjuk, miért történt így. Azért ha megnézi valaki az esés idején készült képeket, és látja a sok átcsúszást, nem igaz, hogy nem kérdi meg, miért kockáztatnak ennyien átkelni a sziklás, lift alatti területen? Oké, lejöttek a plafonról a piroson egyenesen, biztosan hideg, tán fagyott pálya volt, és kemény is, nem kapott napot, megelégelhették és megkivántak egy napsütötte, lassú, széles pihenőset és átkívánkoztak oda… Biztos voltak ilyenek, – de azt hiszem, hogy a többség figyelmetlenségből csúszhatott tovább az összekötő útra, a balra lekanyar helyett. Ha Schumi jól síelő társakkal síelt, valószinűbb, hogy fentről jöhetett, talán túl kemény lehetett a reggeli hó és bevállalta az átcsúszást, – amit szégyenletes módon, én is nem egyszer előadtam. – És az átcsúszások száma bizonyítja, hogy nem voltam egyedül. Bár egyszer, Ő maga mondaná el, hogy történt igazából. A pályajelzések minden or-szágan egységesek, az Alpokban pedig amúgy is olyan tömegek sielnek, hogy nagyon figyelnek a tájékoztatásra. A pályavelágazásoknál széles, szöveges táblák küldik jobbra-balra az embert, az összes szükséges infóval, térkép sem ritka. Tudom, utólag nagyon könnyen okos az ember, de ha annál a balra lekanyarnál valami plusz jelzés lett volna, talán minden másképpen történik… És talán nem, nem tudom. A kötelező jelzések rendben voltak, nincs mit számonkérni. Csak a gondolat, a fejemben, tán, ha egy pályamester észreveszi, hogy jé, milyen sokan csúsznak át, – és vajon, miért ? Nem kéne ide valami piros szalag két karó között, ha már ilyen sok a szabálytalan átkelés van…?
Én eléggé hegyi kocsmázós ember vagyok, ha egy jó teraszos hely van a másik pályán, hát, nem nagyon szoktam kihagyni. És ugyanúgy, kicsúszott nyomon megyek át, mint bárki más. De más hó, más sebeség, és más szerencse. Cifra karók, kocsma-reklámtábla, tilos átsielni-tábla, ezek sok helyen vannak, és nincs mit reklamálni, lift alatt nem síelünk. Ha leejti valaki botját, telefonját a székben ülve, vagy nagyon ritkán lecsatol az egyik léce és egy lábbal csúszik ki a liftből, nagy szerencsével mennek le érte egy motoros szánnal de simán megvárhatja, amíg leáll a pálya. A pályák zárása után a lécen lejövő személyzet összeszedi a leesett fél kesztyűket, szemüveget, ezek ritkán kerülnek vissza a gazdájukhoz, amíg üzemel a lift, kétszeresen tilos alá kerülni… Itt csak szabálytalan, mezei átcsúszások voltak, gondolom azzal a logikával, hogy mindenki felel a saját épségéért, a lényeg, hogy a baleset nem sípályán történt. Nem tudom, azóta lett e valami jelzés, vagy lezárás, még azt sem tudom, hogy igazam van e, de Schumi nagy bukása ilyenkor, karácsony táján, gyakran eszembe jut, sajnálom, és még mindíg bízom benne, hogy látom felgyógyultan, hiába múlnak az évek, gondolok rá. Biztosan, nem egyedül.