Marika néni karácsonya és szilvesztere
Írta: Tilk Katalin
A karácsony Marika néninél már majd’ húsz éve a túlélésről szól. Ismerőse, rokona nincs, csak távoli. A közelibbek csak viszonylag voltak közel hozzá. Bár, nem. Még úgy is több tíz kilométer választotta el őket.
Szóval jó társaságban, egyedül, ill. az épp aktuális kutyájával teltek, telnek ezek a napok. Majdnem azt írtam, hogy a kutyával karácsonyozik, szilveszterezik, de nem. Nagyon nem. Tévét sem néz ilyenkor, mert annak bőgés a vége. Családi filmek.
Kimozdulni már a temetőbe se merészkedik. Már túl hosszú az út. Oda még csak-csak, de vissza is kell még jönni!
Kertezéssel sem lehet ilyentájt lefoglalni magát, mert meglehetősen hűvös van kint.
Marad a bent és a takarítás, főzés. Na, azt meg aztán pont nem! Csak a legszükségesebbet.
Se ünnepi dekor, se nagy főzés, sütés. Csak egy kis meglepi a kutyának/gyereknek. Igaz, a tavalyi kötélből font játékát egy hét alatt apró miszlikre szedte, sőt nagy részét meg is ette. De hátha mostanra már megkomolyodott. Egy felnőtt, nagy kutya már nem eszi meg a plüssjátékát. De.
Úgyhogy más elfoglaltsága mostanában csak az internet. Házépítős, házfelújítós filmecskék arról, hogy a világ akármelyik csücskében egy elhivatott, többnyire erős fiatal egy igazán elhanyagolt romos házból csoda palotát épít. Marika néni imádta ezeket a videókat. Aztán meglódul a képzelete és ő is kigondol a házán egy felújítást, modernizálást.
Eddig a képzeletének szárnyalását a földhözragadt realitásérzéke meg tudta fékezni, de most, karácsony előtt sajnos nem.
Rendelt egy komódot.
Hetekig tartó komódvadászat, méricskélés, tervezgetés előzte meg a rendelést. Egy hangyányi bizonytalanság után. A figyelmét ugyanis megragadta egy szó. Egy baljóslatú szó: lapra szerelt. Marika néni skorpió csillagjegyű lévén, élesen átlátott, megérzett dolgokat. Akárhányadik ösztöne súgta neki: Mari, ebből még baj lehet! De elhessegette ezt a gondolatot, bátor, mondhatni vakmerő lett és rendelt. Visszaigazolták. 5 hét múlva szállítják. De jó! Addig van idő felkészülni, megcsinálni a helyet, meg erőt gyűjteni a szereléshez. Meg a gondolkodáshoz. De mi a csodának nem rakják össze? Igaz, levegőt nem szállítanak. Üres szekrényt, fiókokat. Csak a helyet foglalja összeszerelve. Ennyi pénzért az új tulajdonos is kreatívkodhat kicsikét.
Karácsony előtt telefon. A két ünnep között mégis tudják szállítani. Juhé! Van miért várni, van miért túlélni –minél gyorsabban – a karácsonyt. De ha Marika néni akkor tudta volna azt, amit most tud, akkor nem sietteti az idő múlását, hanem jól kihasználja. Alszik, pihen, relaxál, vagy tornával erősíti az izmait és literszámra issza a nyugtató teát.
Egy ronda késő délután megérkezett a teherautó. Rossz ómen. A sofőr nyögdécselve vett le egy nagyobb lapos dobozt, meg még aztán egy kisebbet is.
-Nehéz? –kérdezte Marika néni. De látszott a válasz, kérdezni se kellett volna. Igen. Szerencsére a sofőrnek még volt annyi ereje, hogy a nyitott kapun belülre tette le a csomagot, a kerítésnek támasztva. Fizetés, elköszönés, kapuzárás.
Mikor már Marika néni maradt és a csomag, következett a bevitel. Felemelni nem bírta, elborítani butaság, mert utána még nehezebb derékból felemelni és húzni. Talicskába tenni képtelenség. Kitalálta Marika néni, hogy lábakat képzel a csomag alá. Hol a jobb, hol a oldali sarkán, szépen belépegetett a csomag. Fél óra alatt.
Mivel Marika néni rámpát csináltatott pár évvel ezelőtt- hogy a halottszállítóknak könnyebb legyen majd a dolguk- így a lakásba is viszonylag könnyen bejutott a pakk.
A szobában rögtön elkezdte kicsomagolni. Jó alaposan be volt bugyolálva. Hamar kezébe akadt egy papírka. A használati útmutató. A világ valamennyi nyelvén. Szemüvegben kiderült, hogy 4 sorocska arról magyarul, hogy hogy célszerű tisztítani. A 20 db kisebb nagyobb fadarabot, meg egy zacskónyi szöget, csavart és fatiplit?
Marika néni kevert egy koffeinmentes kávét, orrára biggyesztette a szemüvegét és elkezdte az összeszerelési rajzokat tanulmányozni. Nehogymá’ kifogjon rajta. Annyi sok hülyeséget meg kellett tanulnia az évek során. Ha filozófiából, logikából, pszichológiából, sőt tudományos szocializmusból le tudott vizsgázni, akkor egy hatfiókos komód nem fog ki rajta.
Első nap este fél tízig barkácsolt. Nem is vette észre az idő múlását. Csak azt érezte, hogy ebben a szobában elég hűvös van. De addigra a fiókokat összerakta. Adrenalin szintje jótékonyan megemelkedett. Büszke volt magára, de egy csöppnyi kétség azért bujkált benne, mert mi van, ha a síneket a görgőkkel a másik irányból kellett volna rácsavarozni? De azért el tudott aludni. Reggel fél ötkor már kivetette az ágy. A komód két oldala a 12 sínnel kész lett. Igen ám, de külön-külön. És Marika néni tartotta össze. Így nem lehet a harmadik kezével a fiókokat helyre illeszteni. Meg mi tartja a fiókokat?
Meg kell pihenni és nyugi van, gondolkodjunk.
Gondolkodott. És észrevett a szerelési rajzon egy Szükséges kellékek című részt. Egy csavarhúzó, egy kalapács, egy ókori egyiptomi írnokok által használt íróvessző, (de erre nem esküdött volna meg) na és most jött a meglepi: kettő ember szükséges a tárgy összerakásához. Hogy hímnemű, vagy nőnemű, az a rajzból nem derült ki. De nem is az a lényeg. Kettő. Te jó isten, erről nem volt szó a termékleírásnál. Honnan vegyen ő most még egy valakit? Két ünnep között. Meg egyáltalán.
A nyomást nem bírta. Ki kellett menni a konyhába. Ha már ott volt, gyorsan főzött valamit ebédre. Evés után átolvasta a leveleit, de házépítős műsorra most nem kapcsolt. Kissé mérges volt. Magára, meg arra, aki kitalálta ezt a legózást, meg a mesterséges intelligenciára, aminek hála ő is beetetődött a komódokkal.
Levélolvasgatás közben jutott eszébe egy kedves kolléganője, talán lehet barátnőnek is mondani. Jótét lélek. Hátha elhozná az ő két kezét és így két ember, négy kézzel csak össze tudja rakni azt az átok „butrot”. Ekkor nem tudott a komódról szép szavakat mondani.
A barátnő jött is. Küszködtek, küszködtek. Mikor alul beállították a vízszintes fadarabokat, a felsők estek ki. Mikor fenn próbálkoztak, …. Ekkor megszólalt a telefon. Marika néni unokanagynénje telefonált, hogy átjön látogatóba. Hurrá! Még két kéz! Igaz, hogy ezek a kezek alagútszindrómával műtöttek és a műtét nem jól sikerült, azaz nincs sok erő bennük, de talán.
Sötétedésig egész jól alakult a helyzet. Állt a polc kinézetű komód, de inogva. Marika néni szerint a fal és a mellette másik oldalon levő szekrény majd megtámasztja, meg aztán oda középre kellene valami csavar. A barátnő és a nagynéni is tanácsolta, hogy középen kell a megerősítés, de ekkor már mind a hárman fáztak, fáradtak voltak.
Ekkor került a képbe egy férfiember. A barátnő férje. A férfiak agya másként lehet összerakva, mert semmi perc alatt rájönnek ilyen piti összeszerelésekre. Csak sajnos a férj otthon világraszóló megfázással az ágyat nyomta. Ha meggyógyul, eljön. Addig felfüggesztjük a szerelést. Marika néni kikísérte a vendég-segítőket és elkezdett fázni. Estére a hideg rázta, a torka fájt, láza lett. Megfázott. A szoba ugyanis nem volt túl meleg, a 15 fok kicsit kevés a huzamos ott tartózkodáshoz.
Harmadnap mézes tea, lázcsillapító és egy telefonhívás hozta vissza az életbe. A barátnő férje szakértett és jó tanácsot adott. De majd, ha meggyógyul, akkor el is jön és összerakjuk. –mondta.
Marika néni lerakta a telefont és ahelyett, hogy visszamászott volna az ágyba, a tanács alapján összerakta a komódot. HEURÉKA!
Most szilveszter délutánján a komód a helyén, benne élére állítva a fehérneműk, zoknik, trikók. Központi helyen a zsebkendők, mert Marika néni még mindig tüsszög, köhög, de elégedett és nagyon hálás az ismerőseinek és magának. Ezzel a maratoni összeszerelési hadművelettel nagyon kellemes karácsonya és szilvesztere lett és remélhetőleg gyors gyógyulása.
Tanulság: Jövőre valami kisebb, de jó bonyolult összeszerelésű dolgot fog rendelni az év végi időszakra és a konvektorokat feljebb fogja csavarni.