Állj ki magadért

– Segítsek felállni? – kérdi gúnyosan.
– Hagyj békén! – dünnyögi a fiú.
– Miért nem kérsz a segítségemből? – a kérdéssel egy időben hatalmas mosoly feszíti ki az arcát.
– Mert rossz ember vagy! – válaszol az előbbinél erősebb hangszínben a fiú.
– Legalább a zsepit fogadd el! – kérleli.
– Nem kell tőled semmi! – kicsapja a kezéből a fiú.
– Hát rendben. De azt elmondod, miért gondolsz rossznak?
– Bántani akarod őket.
– Én csak annyit javasoltam, hogy állj ki magadért.
– Úgyhogy megütöm őket?
– Hát szép szóval, nem értél célt, nem igaz?
– De az fájna nekik is.
– Ez csak fegyelmezés, Gustav. – magyarázza. – Ezekkel a gazdag taknyokkal csak így lehet bánni.
– És, ha visszaütnek? Verekedjünk össze? Nem, Teddy. – Áll fel Gustav és le kotorja magáról a sarat. – Anyu mindig azt mondja, hogy ha ésszel és szavakkal nem megy, akkor az ütés csak ronthat rajta.
– Tényleg és anyud nem fenekelt el minket, amikor levertük a vázát?
– De mi akkor rosszat csináltunk. Azt a vázát, még az anyjától kapta, aki …
– Az ő anyjától és így tovább … blablabla. – szakítja félbe Teddy Gustavot. – De jól mondtad rosszat tettünk. És édesanyád mit csinált? Megfegyelmezett. Akkor ez miben más?
– Hogy én nem vagyok váza. Nem török el olyan könnyen.
– És nem fáj? Nem utálod, hogy az a gyökér McCoy minden egyes nap téged használ labdának? Vagy, hogy Pete, minden nap kutyaszarba nyomja a fejed?
– Ez sár volt.
– Igen, mert kivételesen a drága gondnok, összeszedte a kutyaszart az udvaron. És nem McCoyékkal focizott tesin. Lehet emiatt jött most meggyepálni Pete-vel, mert nem tudta, azt a flepnis Terence-t szétrúgni tesin. Na de komolyan. Állj ki magadért!
– És mit tegyek?
– Legközelebb, ha el akarnak lökni rakd meg a karját – Teddy jó erősen megmarkolja Gustav vékony alkarjait. – És rúgd ki a lábát, – Teddy elhúzza a lábát Gustav előtt. – és engedd el. Had üljön seggre.
– És ha felkel?
– Vágd arcon vagy rúgd tökön! A lényeg, hogy hidd el végre, hogy megérdemli.
– De ez fájni fog neki.
– Még jó, hogy fájni fog neki. De kell is ezeknek a kis dollár bébiknek. Pont, ezért ilyenek, mert soha semmi nem fájt nekik. – fakad ki magából Teddy. – Menő akarsz lenni? Tessék szívem itt egy Iphone 16, még csak most jött ki. De apa én pro maxot akartam és rózsaszínt, de ez csak közönséges 16 és fekete. – Ez fair Gus? Ezt akarod mondani. Fair, hogy Susan Jankinsnek többet ér a telefonja, mit anyád autója? Vagy, hogy Pete azon hisztizik uzsonna kor, hogy – brhu … brhu anya nem rakott el nekem gumicukrot. – Gumicukrot baszd meg? Ettél valaha gumicukrot? – Teddy azt hitte, hogy költői kérdést tett fel, de valójában Gustavnak volt szerencséje, megkóstolni. Máig emlékszik arra napra.
Keddi esős nap volt és épp a gondnoki szertárban várta a fél ötös buszt, amivel haza mehet, közben majszolt egy tonhalas szendvicset, amit a gondnok hagyott meg neki ebédről. Hónap közepe volt, az anyja munkanélküli volt és nem volt semmi megtakarításuk. Akkor került be ebbe a retkes, … khm … mármint ebbe a remek iskolába, ahol a diákok barátságosak, a tanárok gondoskodóak és minden szuper. De már első napján rá szálltak Kevin McCoyék. Mint legyek a tehénlepényt, zsongták körül. Idiótának, félkegyelműnek, flepnisnek hívták, leköpték és belerúgtak. Pete McEnro akkor, még csak egy nagy kupac pudinggal ismertette meg. Menzán voltak, és az egyik konyhásnő leejtett egy nagy lábos pudingot, amikor Gus odament, hogy segítsen feltakarítani. Letérdelt és szemét lapáttal merte vissza a zselatinszerű csoki pudingot a lábosba, amikor egy nyomást érzett a tarkóján és homloka engedve az erőnek belefejelt a pudingba. Mire kihúzta a fejét, orrát és száját puding maradványok tömítették el. Máig hallja a gyerekek kacagását és azt az önelégült Pete McEnro-t, ahogy mutogatva rá elkiáltja magát: “Nyald föl flepnis! Nyald föl flepnis!” Minden este beleborzong, és veríték lepi el a homlokát, amikor visszaemlékszik első napjára.
Így külön élvezet volt számára, hogy azon a keddi esős napon ott volt a gondnoki szertárban, a lépcső alatt és végig nézte, ahogy Pete-t az anyja a fülénél fogva húzza végig a folyosón. “Egyes matek, egyes történelem és ezek után még vidáman focizol a srácokkal. Na megállj! Egy hétig nincs fifa, nincs fortnite, nincs se playstation, se számítógép! – De anya!? – szólt volna Pete, mire az anyja leordította a fejét. – Nincs anya és NINCS GUMICUKOR! “ – ekkor az anyja kiszabta Pete kezéből a zacskót és a kígyó formájú gumicukor darabok szétterültek a járólapon. Majd újból fülön csípte Pete-t és kivonszolta a suliból. Amikor hallotta, hogy a főbejárat zsanérjai elhalkulnak, óvatosan kinézett a szertárból és meggyőződött róla, hogy nincs senki a közelben. Felszedte az összes gumicukrot a földről és megeszegette a fél ötös buszig. Ez volt az első és utolsó alkalom, amikor gumicukrot evett.
De igaza volt Teddynek ez nem fair. Még Pete, Susan vagy bármelyik kölyök a tetű McCoy-al bezárólag, minden nap valami új cuccal jött be, addig ő a plüssmackójában csempészet ki egy-egy könyvet a könyvtárból, hogy olvasni tudjon, mert egy ilyen kölyöknek tuti csak arra kellenek a lapok, hogy marihuánát tekerjen bele. “Lefogadom, hogy nem is tudsz olvasni.” – mondta neki a könyvtáros, amikor Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét olvasta Robert Louis Stevensontól. Tényleg nem fair. De ez egy nem fair világ. Gustav ezt már elfogadta, amikor a tesója kezébe nyomta a plüssmacit és elbúcsúzott tőle, aztán behernyózva kidőlt a hatodik emeleti ablakon, Gustav szobájának ablakán. Azóta is abban a szobában fekszik és bízik benne, hogy egyszer csak a tesója bekopog este az ablakon és azt, mondja: ”Csak vicc volt öcsi. Látod élek.”
– Figyelsz Gustav, szerinted fair? – rázza meg Gus vállát Teddy.
– Nem. Nem fair. – tekeri a fejét Gus. Könnycseppjei megindultak a föld felé.
– Na ugye, higgy nekem. És legközelebb … – Teddy jobb kezét ökölbe szorítja és beleüt bal tenyerébe. – Húzz be nekik!
– Nem is tudom, Teddy. Nem akarok fájdalmat okozni. Jól tudom milyen érzés és nem akarom, hogy más átélje. – hüppögi Gus.
– Hhh… Nézd, – sóhajt Teddy. – ez csak fegyelmezés. De ha gyáva pöcs akarsz lenni, aki nem áll ki magáért. Akkor legyen. Vedd fel a macidat és menj be a cuccodért! Lassan kicsöngetnek, és ha már ott vagy elhozhatnád az enyémet is. – mosolyog Teddy.
Gus lehajol és felveszi a sárban fürdetett plüssmaciját a földről. Meglepődve látja, hogy csak a lábai lettek sárosak. “Majd otthon lemosom.” – gondolja. Biccent Teddynek és elindul az öltözők felé. Furcsa gyerek szerinte Teddy, egy kicsit agresszív és közben úgy beszél, mint a felnőttek. De ettől függetlenül igaza van és ő az egyetlen barátja Gusnak.
Teddyt még a bátyja halála után ismerte meg. Épp boltban voltak az anyjával Gus egyik kezében édesanyja karját szorította, másikban a kis plüssmacit fogta a kezében. Éppen a kólákat nézegette, két szeme annyira csüngött a fekete folyadékokon, hogy nem vette észre a felé közeledő srácot, aki szintúgy a polcra meredve oldalazott. Összefejeltek és ennek a históriának már sok éve, Teddy unszolására Gus akkor csempészet ki először valamit a plüss maciban. A választás, hosszú mérlegelés után egy literes klasszikus cocára esett, amit utána Gus tömbházának tetején fogyasztottak el, az üres üveg, még azóta is megtalálható Szent Forráskút lakótelep 13 házszám alatt vagyis inkább felett. Az évek során jó pár dolgot kicsempésztek már boltokból, de csak amire szükségük volt, tészta, krumpli, olykor-olykor egy olcsóbb hús. Amikor az anyja észrevette, elvette Gustól a plüssmacit, de pár hét éhezés után megengedte, hogy kisebb ételeket kölcsön vegyen. “Szükség törvényt bont.” Mindig ezt mondta Gusnak. Évek múlásával összekovácsolódtak Teddyvel és a furcsaságai ellenére, mégiscsak ő volt a legjobb barátja. És igaza volt Teddynek ki kell állnia magáért és ez csak egy kis fegyelmezés. Ahogyan édesanyja anyja is mondja “Szükség törv …
– Mi van, nem látsz flepnis? – McCoy hangja szakítja meg a gondolatot. Gus nem vette észre, amikor nekiment túlságosan elgondolkozott, de most McCoy durva és kérdő tekintete, visszahozta a valóságba.
– Nem. Ne haragudj. Véletlen volt. – Gus ezzel tovább is indult volna, de a plüssmackó megfeszült a karjában. McCoy a kis plüsst szorítva igyekezett visszatartani Gust.
– Ezt nem úszod meg ennyivel. – mondta. Majd a falnak lökte Gust. – Add csak ide! – egy laza mozdulattal kitépte Gus kezéből a macit.
– Kérlek ne! Nem direkt csináltam! – kezdett el könnyezni Gus.
– Persze. Elhiszem. – bologatott McCoy. – Én is véletlenül csináltam, ezt! – McCoy teljes erőből a sárba vágta a macit. Gus arca eltorzult a dühtől és ökölbe szorította a kezét. – Lám csak lám! A flepnis dühös lett! Na mi lesz meg fogsz ütni? – kérdezte vidáman McCoy. – Gyere üss csak ide! – megsimogatta arca bal oldalát. – Üss csak, apámnak jó ügyvéd haverjai vannak. Beperelünk, ha megütsz. – Gus egy pillanatig tudta tartani a szemkontaktust. De végül bűnbánóan a talajt kezdte el nézni. Ökölbe szorított keze végül elernyedt és lefelé lógott a teste mellett. – Sejtettem flepnis. – gúnyolódott McCoy.
McCoy és a bandája besétált az ajtón. Gus szemeit törölgetve odasétált a macihoz, mikor felvette furcsa érzése támadt.
– Ki kellene állnod magadért. – egy kellemes hang zavarta meg Gust. – Egy kis fegyelmezés nem ártana nekik, nem gondolod? – Gus döbbenten fordul meg.
– Ön hozzám beszél? – kérdezi meg, az angoltanárt.
– Igen, Terence!
– Gustavot jobban szeretem.
– Ne haragudj Gustav. De kiállhatnál magadért.
– Ha tudja milyenek, miért nem fegyelmezi őket meg ön? – vallatja a tanárt.
– Mert a szó nem használ és minket tanárokat egyből kirúgnának, ha hozzájuk érnénk. Pedig egy kettő igazán megérdemelné. De már nincs hatalmunk. Nem úgy, mint régen. Én otthon nem mertem elmondani az egyest vagy, hogy megpofoztak, mert akkor otthon is kaptam volna, de most a kölyök nem tudja mennyi 2+2 és téged támadnak, ha megmered buktatni.
– Hát igen. Minden bizonnyal jobb volt régen. – bólogatott Gus. Bár a felét nem értette annak, amit a tanár mondott. – Most ha megbocsátana mennem kell.
– Hát persze, menj csak. És állj ki magadért!
Gus egy kicsit zavarodottan lép be a hátsó udvarról, az iskolába, majd jobbra fordulva az öltözők felé veszi az irányt. Közben rá pillant a kis medvéjére és újból hatalmába keríti egy különös érzés, nem tudja, hogy mi olyan furcsa a plüssel. Percekig nézi a folyosó közepén. Végül feladja. Bemegy az első öltözőbe, ahol egyedül vagy Teddyvel szokott öltözni. Ez a flepnis öltöző, ahogyan a diákok körében elhíresült, senki nem megy oda be, csak Gus és Teddy. Még a takarító se szokta takarítani. Néha a másik flepnis, a gondnok Terence szokott bejönni, hogy megjavítson valamit. Na mindegy is, Gustav gyorsan felöltözik és az öltöző zuhanyzó része felé veszi az irányt, hogy lemossa plüssmaciját, amikor megnyitja a csapot és alá teszi a macit, akkor jön rá mi volt olyan különös. A plüss medvének most már nem csak a lábai, hanem a karjai is koszosak, de csak a végtagok, minden más patyolattiszta. Gus vállat von és a csap alá teszi a medvét, de akár hogyan dörzsöli a koszos, a sár nem jön le róla. Nem is lesz vizes a maci lába és a karja, csak minden más. A feje, a fülei tocsognak a víztől, de a végtagok teljesen szárazok. Gus tíz perc után feladja a próbálkozást, – Biztos valami vegyszer kell. Majd otthon megmosom. – és kimegy az öltözőből. Átlépve a küszöböt egy láb rúgja ki mindkét bokáját. Gustav hasra esik és a plüssmaci kiesik a kezéből.
– Lám csak lám. Ismét találkozunk flepnis. – szólal meg McCoy. Az egyik srác felveszi a macit. – Azt add ide! – parancsol rá.
– Ne kérlek! – könyörög Gus egyből.
– Hogy ez a srác nem képes kiállni magáért. – súgja egyik srác McCoy mögött a másiknak.
– Csendet! – parancsol ismét rájuk McCoy.
“Állj ki magadért! Állj ki magadért!” hallja Teddy hangját a fülében.
– Kérlek add vissza! – könyörög ismét Gus.
– Miért? – kérdi McCoy.
– Mert a tesómtól kaptam, és fontos nekem. – “Állj ki maGADÉRT! ÁLLJ ki magADÉRT!”
– Attól a hernyóstól. – nevet fel McCoy. – “Ha magadért nem a tesódért állj ki! Hagyod, hogy így beszéljen róla! Állj … MÁR … KI … MAGADÉRT!” – Egy semmittelen drogos volt, ahogy mindenki, aki azon a szeméttelepen, bocsánat lakótelepen lakik. – Gus érzi, hogy karjai megfeszülnek, testét, mint fortyogó magma önti el a düh. – De egy dolgot jól csinált, jót tett a világgal, hogy ki csinálta magát. – nevet fel McCoy. – “ÁLLJ MÁR VÉGRE KI MAGADÉRT!!!” – Mi van Gus? Gusti nem mond .. .. .
Ez volt az a pillanat, amikor Gustav Terence-nél eltört a mécses és akkora pofont kevert le a kis Kevin McCoynak, hogy annak hangja jóízűen töltötte ki a folyosó egészét. A kis Kevin hátra hőkölt, társai fogták meg. Meglepődötten simogatta az ütés helyét, nagyon fájt neki. Gusra nézett, majd a többi négy fiúra majd ismét Gusra. Nem hiszi el, ami az imént történt, de Gus tekintete megváltozott és Kevin kezdett félni ettől az új, rémes tekintettől.
– Jobb lesz ha, megyünk srácok. – súgta.
Gus határozott tekintetével, lesújtó pillantást vetett McCoyra, karjai remegtek az adrenalintól. Egész testében megfeszülve és lábait a padlóba gyökerezve nézte végig, ahogy elballagnak az öltöző folyosójáról.
– Juhú! Ez hatalmas volt! – kiabálta Teddy Gus háta mögött, Gus a nagy ijedtségtől beugrott az öltözőbe. – Nyugi Gus csak én vagyok. – mondta barátságosan Teddy.
– Mi a…? Egész végig itt voltál? – kérdi dühösen Gus.
– Hát, … igen. – mondja nyugodtan Teddy.
– Akkor miért nem segítettél? – fakadt ki Gus.
– Mert nem állhatok ki helyetted. – magyarázza Teddy. – És látod nem volt olyan nehéz.
– Tényleg nem. – döbben le Gus. – De Teddy van egy kis baj.
– Mi az?
– Én élveztem. Élveztem, amikor bántottam.
– Hát minden jó, ha a vége jó. – nevette el magad Teddy. – És nem bántottad, hanem megfegyelmezted. Na gyere! Pakoljunk ki a padokból, az emeleten. – Gus felkapta a macit és már mentek is a terembe, a nagy izgatottságában Gustav nem vette észre, hogy már a maci fülei is sárosak.

Gus és Teddy szótlanul dobálták a kukába a padokban talált papírokat. Egyszer csak veszekedést hallanak a folyosón.
– Pete hagyd semmi értelme. – szól McCoy hangja a távolból.
– Majd, ha hülye leszek. A kis flepnis tudja hol a helye.

– Érted jön. – mondja Teddy.
– Tudom. – válaszol semlegesen Gus és tovább csinálj a padok kitakarítását.
– Akarod, hogy ki üssem? – kérdi Teddy és bokszoló mozdulatokat tesz a levegőbe.
– Ne maradj ki belőle.
– Te akarod megverni?
– Nem megverem, csak egy kis fegyelmezés. – mosolyodik el Gus.
– Hoppá, hoppá. Ez a megfelelő fordulat Gustavo. – neveti el magát Teddy. Közben a hangok erősödnek a termen kívül.
– Akkor menj Pete mi megyünk! Az öltözőknél várunk. De ha negyedig nem érsz oda itt hagyunk. – mondja McCoy.
– Jól van. Menjetek pojácák. – legyint Pete. – Hé Gusti! – lép be a terembe Pete. – Hallom elfelejtetted hol a helyed. Jöttem, hogy megmutassam az utat.
– Hagyj békén, Pete! – mondja közömbösen Gus.
– Egy pofontól, de nagynak hiszed magad. De egy olyan pojácát, mint McCoy könnyű megütni.
– Nem érzem magam semminek. De hagyj békén, különben …
Különben mi? Flepnis.
– Különben megfegyelmezlek. – válaszol Gus.
– Tényleg. Na mutasd meg flepnis. – mondja Pete. Majd megindul Gus felé. Gus igyekszik kitérni. De Pete arcon üti és felsérti Gus száját. Majd neki löki a nyitott ablaknak. Az ablak élének vágódik Gus, amely kiroppantja Gus gerincét, majd Gussal együtt a földre esik. – Ennyit bírtál flepnis.
– Igen. – suttogja Gus.
– Hogy mi? Nem hallom flepnis. – Gus feláll és kezet nyújt Petenek.
– Te nyertél, Pete. Most már tudom hol a helyem. – mondja. Pete meglepődötten viszonozza a kézfogást.
– És hol van? – kérdi.
– A flepnisek között. – neveti el magát Gus. Pete zavarodottan kör benéz, majd elkezd nevetni. – De azt is tudom, hol a te helyed. – folytatja.
– Na hol flepnis? – kérdi Pete, könnyezve a nevetéstől.
– Megmutatom. – mondja Gus. Aztán egy könnyed mozdulattal rámarkol Pete alkarjára, maga felé húzza és kirúgja a lábait, ahogy Teddy tanította. Pete lefejeli az üres ablak keretet és a földre zuhan. A homlokából apró patakban csordogál a vér. Lassan visszanyeri eszméletét és fejét fogva feláll.
– Mi a …
– A pokolban a helyed. – mondja nevetve Gustav és kilöki Petet az ablakon.
– Mit csináltál? – kérdi ledöbbenve Teddy.
– Megfegyelmeztem egy kicsit. – mondja mosolyogva Gus és elindul az ajtó felé.
– És most hová mész?
– Van még pár gyerek, akit meg kell fegyelmezni.
– Gustav várj!
– Mi van? – fordul vissza Gustav.
– A macit itt ne hagyd. – mosolyog Teddy. – Gondolom ma már nem jársz erre.
– Kösz, hogy szóltál. – Gustav felkapta a plüsst és elindult az öltözők felé. Közben a plüss medve teljesen bekoszolódott kivéve egy kis részt a mellkason.

– Mi tart ennyi ideig? – türelmetlenkedik McCoy.
– Nyugi. Biztos mindjárt itt lesz. – nyugtatják a többiek.
– Igen, mikor?
– Csak nem engem vártatok? – kérdi mosolyogva Gustav, miközben belép az ajtón.
– Mit akarsz itt flepnis? – kérdi rémülten McCoy. – Takarodj ki! Menj a saját öltöződbe!
– Gyors leszek ígérem. – mondja Gustav ártatlanul, kezeit háta mögé szorítva. – Én csak …
– Te csak semmi! Dobjátok ki! – parancsol a többiekre. Az ajtóhoz legközelebb ülő két srác feláll és megindul Gustav felé.
– Hhmm … Akkor fegyelmezünk. – sóhajt Gus. Kezét a feje fölé emeli és megvillantja a feszítő vasat, amit a gondnoki szertárból nyúlt le. A fiúk ledermednek a meglepettségtől. Gus ezt kihasználva lesújt a jobbra lőve kócos fejére, majd oldalról legyintve szétmorzsolja a másik állkapcsát.
– Te… te… mi…mi..mi…mit csin…csinál… ál..csináltál? – dadogja McCoy a félelemtől.
– Csak egy kis fegyelmezés. – vonja meg a vállát, miközben a feszítővas hegyesebbik végét átdöfi kócos fej nyakán. – Most kellene ordítanotok és futnotok. – mondja közömbösen és kihúzza a kócos hajú srác torkából a pajszert, majd beleállítja a másik földön fekvő fejébe. Eközben a többiek magukhoz térve befutnak az öltöző zuhanyzó részébe. McCoy a leggyorsabb, aki bezárja magát a vécébe, kizárva a másik két srácot. Az egyikük beül az egyik zuhanyba és a fejét az ölébe hajtva sír.
– Sajnálom! Nem akarok meghalni! – hadarja.
– Kevin engedj be! – üti a wc ajtót a másik.
– Ezért kell a fegyelmezés látjátok. – mondja Gustav az ajtóból. – Egy kisebb gond és mind egymást tiporva menekültök.
– Nézd sajnálom.
– Semmi baj David. Megbocsátok elmehetsz.
– Tényleg? – néz döbbenten David és abbahagyja a wc ajtó ütögetését.
– Hát persze, menj. – mondja Gus és arrébb áll az ajtóból. David határozatlan mozdulatokkal elindul az ajtó felé. Végig Gust nézi, aki mozdulatlanul áll. Odaér az ajtóhoz.
– Köszönöm. – mondja remegve David. Gus szótlan és mozdulatlan. David hátat fordít neki és futni kezdene, de Gus a kapucninál fogva visszarántja. David hátra zuhan és beveri a fejét. Gus várja, hogy felkeljen, de David mozdulatlanul fekszik.
– Most vajon felkel? – kérdi magától. – Á nincs idő megvárni. – mondja és eltöri az egyik mosdókagyló feletti tükröt. Majd kiveszi az egyik élesebb darabot és leguggol David mellé, megfogja a fejét. – Jó éjszakát David! – és egy laza mozdulattal elvágja a torkát. A vér bő folyóként folyik ki David nyakából, átfestve vörösre a kék csempét. – Már csak kettő marad. – feláll, az üvegszilánkot leejti a kis David teste mellé, mely darabokra törik, és széthulló darabjai, a vért is tovább viszik a csempén. Odasétál a zuhanyzóban sírdogáló gyerekhez.
– Kérlek ne! Nagyon sajnálom! De én nem tettem semmit! Én nem … – Gustav tenyerét a srác szájára teszi, ujjaival belemarkol a fiatal húsba és lassan felemeli.
– Úgy van Jerry. Te nem tettél semmit. – Jerry zavartan feláll. – Kérlek légy jó kisfiú és most se tegyél semmit. – Gus leemeli a zuhanyrózsát és a csövet Jerry nyaka köré tekeri.
– Ne, kérem! Kérem ne tegye ezt! – bömböli Jerry.
– Shhh… shhh … – csitítja Gus. – Semmi baj mindjárt vége. – Gus szépen lassan széthúzza két kezével a csöveket. A hurok szépen lassan, mint egy kígyó körbe öleli Jerry nyakát. Jerry a félelemtől elájul. Gus egyre erőteljesebben húzza csöveket, még nem hall egy roppanást. Jerry légcsöve eltört. Gus visszateszi a zuhanyrózsát Jerry testét bent hagyva a hurokba. A kis test két lába alig tart valamit, a nagyobb rész a csövön csüngve egy furcsa balett műsort ad elő. Gustav a wc ajtóhoz lép és bekopog rajta.
– McCoy!? Na most fuss szólni apád üdvéjeinek!
– Hagyj békén! Flepnis! – kiáltja ki McCoy. – Tudtam, hogy nem vagy normális! – Gus nem válaszol elment az ajtó elől, eszébe jutott valami és el kellett mennie érte. – Itt vagy flepnis?
…
– Válaszolj! – kiáltja el magát McCoy. Kicsi szíve ki akar szakadni mellkasából úgy kalimpál. De nem jön válasz.
… – csak valami kotorászást hall a háttérből.
– Ha most elengedsz! Nem mondom el senkinek! Kérlek Gus engedj ki!
…
– Gus?
– tt vagyok. – szól végre Gus. McCoyt ez egy furcsa megmagyarázhatatlan nyugalommal tölti el.
– Elhiszed, amit mondtam? Kérlek engedj el!
– Igen. – feleli Gus és valamit neki tesz az ajtónak. – Sőt biztos vagyok benne, hogy senkinek nem fogsz beszélni. – Gus felszabja az ajtót. Kezében megcsillan a feszítővas. McCoy mozdulni nem tud a rémülettől. Gus hasba vágja a feszítővassal. Hasát fogva, összegörnyedve terül el McCoy. Gus belemarkol a hajába és felemeli a fejét. – Kapsz egy esélyt! – mondja Gus. – Kérj tőle elnézést, – mutat a plüssmacira, ami David vérében ül az ajtóban. Bundáján csak száradt sár látszódik, ami egész bundáját beborítja, A nyaka, az arca mindene sáros, egyedül a mellkasa nem. A mellkasa makulátlanul tiszta, mintha most mosták volna. – majd ő dönt. – folytatja Gus.
– Mi? – kérdi értetlenül McCoy.
– Ha elnézést kérsz és ő hisz neked. Akkor elengedlek. – ismétli Gus.
– Jól van. Saj … sajná… sajnálom. – dadogja McCoy.
– Te hiszel neki? – néz kérdőn Gus a plüssmacira. – Nem? Hát én sem. – csóválja a fejét Gus. – Pedig én megadtam az esélyt. – Gus hajánál fogva húzza McCoyt a vécé csészéhez.
– Kérlek ne! – könyörög McCoy, de Gustav nem foglalkozik vele. Másik kezével felhajtja az ülőkét és belenyomja McCoy fejét a vízbe. McCoy próbálja elnyomni magát, de Gus rávágja az ülőkét a fejére. Majd felemeli és újra rávágja, és még egyszer, és még egyszer. Addig üti, még McCoy fején egy nagyobb lyuk nem tátong, amiből ömlik a vér, mint vulkánból a magma. Amikor McCoy testének rángásai alább hagynak Gus visszaengedi az ülőkét McCoy testére. Elsétál Jerry mellett, akinek hullája, még mindig járja a sziluettjét, felveszi plüssmaciját és Daviden átlépve, lép ki a zuhanyzó ….
– A kurva anyádat! – kiáltja el magát Gus, Jerry befejezte táncát és a zuhanyrózsát magával rántva koppant egyet a csempére. – De megijedtem. – fogja a mellkasát Gus. – Te is? – kérdezi a plüssét. – Jól van most már vége. Menjünk haza.
Gus felvéve pulóverét, kilépett az iskolából. Felszállt a buszra, majd leszállt a buszról. Sétált két sarkot. Elment pár ház mellett és besétált az udvarukra. Felbaktatott a hatodikra, széles mosollyal átlépte a küszöböt és …
– Szia anya! – köszönt az édesanyának.
– Szia drágám! – válaszol az édesanyja. – Milyen volt a mai nap?
– Nagyon szuper! – modja Gus, miközben leteszi a plüssmacit az egyik székre és ő leül a másikra.
– Na mi történt?
– Végre kiálltam magamért. – mondja büszkén Gus. – Képzeld ma Pete és McCoy megkapták tőlem a magukét.
– De nem bántottad, azokat a kölköket? – kérdi az anyja. – Tudod mit gondolok az erőszakról?
– Csak egy kicsit megfegyelmeztem őket. Mint te, amikor eltört a váza.
– És a tanárok mit szóltak?
– Egyetértettek vagyis ők nem láttak semmit. Nincs semmi baj anyja. Na de kész a vacsora?
– Igen, tessék. – az anyja elé tette egy tányért, tett bele neki rizst és gomba pörköltet.
– És a szűzpecsenye? Amit tegnap vettem kölcsön a boltból?
– Ne haragudj kisfiam, de tudod meglátogatott Garrison néni és elbeszélgettük az időt és megfeledkeztem a szűzpecsenyéről és odaégettem. Kérlek ne haragudj! De holnap hoz át Garrison néni megbeszéltem vele. – mentegetőzik Gus édesanyja.
– Nem haragszom anya. – mondja Gus. Az anyja megnyugodva megfordul és visszamegy a gáztűzhelyhez. – De meg kell, hogy fegyelmezzek. – Gus feláll a székről és elemel egy kést az asztalról.
– Na ne nevettess szívem. – nevet fel az anyja. Gus felemeli mögötte a kést.
– Nem vicceltem anyja!

Este tíz óra volt, amikor a rendőrök kiértek. Sok szomszéd köntösben és papucsban a saját erkélyükről vagy tömbjük előtt nézték az eseményeket. Három rendőr cipelte ki Gustav Terence-t a Szent Gotthárd iskola gondnokát. Akkor még csak az édesanyja megölésével vádolták, másnap már a Szent Gotthárd iskolában történt hatos gyilkosságot is neki tulajdonítják. A szülők halálra akarták ítéltetni, de egy pszichiáter kóros mentális elmeállapotra hivatkozva, elmegyógyintézetbe akarta vitetni. Gustav Terence-t két héttel később 6 gyerek és egy felnőtt nő meggyilkolásáért ítélték el. De a bíróság, helyt adott a pszichiáter kérvényének és a szkizofrénia alapos gyanúja miatt elmegyógyintézetbe vitték.
Ennyi volt az ügy a többi ember számára, de apám ott volt az nap. Azt mondta, amint kiszállt a rendőr kocsiból émelygést érzett, illetve érezte a gonosz jelenlétét. De, ez az érzés nem múlt el, amikor Gustav Terence-t elvitték. Egyre nőtt, ahogy közeledtek a hatodik emelethez. A jelentéseket és képeket meg lehet nézni, hogy mi történt.
Egy dolog volt, amit bár mindenki látott és mindenki érzett, mégis csak apám írta bele a jelentésébe. Amikor elvitték Gustav Terence-t, megkezdték a tetthely felderítését. És nem nem Gustav Terence édesanyja volt a legszörnyűbb látvány, akinek saját fia vágta le a nyelvét és dugta le a torkán. (Későbbi kihallgatásokon Gustav Terence azt mondta, azért tette, hogy “többet ne tudjon pletykálni és talán akkor nem égeti oda a szűzpecsenyét.”) “Nem fiam” – mesélte egyszer apám – “Nem az volt a legszörnyűbb. Hanem az a kurva plüss maci. Az a plüssmaci, amit minden játékboltban meg lehet venni, az semleges arcot vágó kis szar. Ott ült a nővel szembe fültől fülig ért a szája úgy mosolygott és csupa mocsok volt. Oda száradt vér és kutyaszar keverék, amit először sárnak hittünk. Az egész testét borította, kivétel a mellkasát, ahol alvadt vér formázott betűket, az volt a mellkasára írva:
“Büszke vagyok rád, hogy végre kiálltál magadért!”
Teddy