Esős nap története: Kilencedik történet

Zoli és Márti a Balatonon nyaraltak. Szép napsütéses hetet fogtak ki. Legalábbis a meteorológia ezt jósolta. Minden napra beterveztek valamit. Ezen a reggelen is vidáman ébredtek.
-Miért kelsz ilyen korán? Látod sötét van még? – kérdezte Márti.
-Már 9 óra te hétalvó.
– 9? De sötét van.
– Sötét, mert esik.
– Mi lesz akkor ma? Ugye azért áthajózunk a félszigetre? – tudakolta Márti.
– Ebben az esőben semmit se látunk. – válaszolta férje.
– Majd eláll. – bizakodott a feleség.
– Nem úgy néz ki.
Márti lelkesen, Zoli morgolódva indult el. A hajónál mindenki esőkabátban volt. Aki nem ernyőt tartott.
– Egyre jobban esik. – mondta Zoli.
– Majd eláll- szólt közbe egy férfi.
– Szeretném én azt látni. – válaszolt Zoli.
A hajón nézelődtek. Minden ködben volt. Fényképezni se lehetett. Amikor megérkeztek már fáztak is. A nap nem akart kisütni. Az eső egyre jobban esett. Zuhogott.
Megnézték a csodálatos apátságot.
– Még visszhang sincs. Ebben az esőben. – viccelődött Zoli.
– Ha ennyire unalmas menjünk egy vendéglőbe. Megebédelünk. Majd visszamegyünk a szállásunkra. Ekkor már 2 óra felé járt.
Az eső meg esett. Már nem annyira, de a kabát még kellett. Beültek a vendéglőbe. Rendeltek ebédet.
– Kis koromban nagyon szerettem, mikor esik. Beleugráltam a tócsába. – emlékezett Zoli.
– Mi meg anyukámmal egy eső utáni délután mentünk el az egyik ismerőshöz. Anyukám szépen felöltöztetett. Ott volt kisfiú. Azzal szépen eljátszottunk. Sárból várat építettünk. Meg ilyenek. A végén anya majdnem sírt, hogy milyen piszkos lettem. – mesélte Márti.
– Nekem meg egyszer a szél kifordította az ernyőm. Úgyhogy gyorsan másikat kellett vennem. Bár már eláztam. – hangzott Zoli története.
– Emlékszem ballagásra készültünk. Péntek volt. Anya megkért menjek a varrónőhöz a ruhájáért. A barátnőmmel pont akkor indultunk mikor dörgött, villámlott. Az eső szakadt. Közben én még könyvet is vettem, ajándékként két tanáromnak. Úgyhogy az is szétázott. Mire hazaértünk a nap sütött. A ballagáson másnap csodaszép idő volt. – mesélte Márti.
Történetet, történet követett. Azt vették észre, hogy világosabb lett. Elállt az eső. Igaz már késő délután, kora este volt. Szinte egész nap esett.
– Nézd csak elállt az eső! -kiáltott fel Márti.
– Ideje volt.
– Azért ez a nap is jól sikerült.
– Igen, tényleg. Az eső ellenére is jókat mulattunk. – helyeselt Zoli.
– Látod nem szabad eső esetén elszomorodni, feladni. Mi emberek tehetjük vidámabbá az esős napokat is.
– Igaz. Valóban jó volt. Ha nem fáztam meg. – viccelődött Zoli.
– Hideg nem volt csak eső. – nevetett Márti.
Jó hangulatban indultak el. Nem bánták meg, hogy az esős nap is kimozdultak.

Szólj hozzá!