Álarcok: Tizedik történet: A farm titka

Őrültség lenne azt gondolni, hogy a szerelem győzedelmeskedni tud minden felett. A szerelem csak ámítás és nem tart tovább pár pillanatnál, hogy aztán odavesszen, mint minden más is, ami valaha fontos volt neked.
– Megbeszélhetnénk? – törte meg Lóri a percek óta tartó csendet.
Gáz lenne azt mondani, hogy vártam erre a pillanatra? Vártam, mikor borul a bili és mikor kerül napvilágra az igazság. Egy ilyen kisvárosban, mint ez sosem maradtak sokáig titokban az ilyen dolgok. Valaki mindig vétett egy apró kis hibát, de ez a kis hiba elegendő volt ahhoz, hogy a titok többé ne legyen titok. A fejemet rázva a könnyeimet nyelve fordultam el Lóritól és a kerítésnek támaszkodva meredtem a legelőre. A lovak szabadon szaladgáltak vagy legeltek. Annyira békések voltak. Én is vágytam erre a békére, de mióta hazajöttem ebbe a koszfészekbe az életem egy merő káosz volt és nyomát sem leltem annak a békének, amiről a város vezetői papoltak.
– Tudod én voltam a hülye – nevettem el magam. – Annyira szerelmes voltam beléd, hogy simán bekajáltam apám azért adta át neked a farmot, mert fiaként szeretett téged! De nem így volt igaz? – fordultam felé.
– Így volt, esküszöm, hogy így volt – lépett közelebb hozzám.
– Már megint hazudsz – mutattam rá. – Mikor hagyod már abba a folytonos hazudozást? Bár egy volt újságírótól mit vár az ember nem igaz? – mosolyogtam gúnyosan.
– Értem én Sára! Bántasz, mert én is bántottalak. Mindig is így működtünk. Késre karddal válaszoltál.
– Istenem ne gyere itt nekem a hasonlatokkal! Adósságba hajszoltad az apámat és kénytelen volt átadni neked a farmot!
Lóri összerezzent és összepréselte az ajkát, de nem mondott semmit. Némán bámultam a férfire, akibe már kisgimis koromban beleszerettem mostanra pedig Magyarország egyetlen cowboy kinézetű farmerja lett. Köztudott ugyanis az országban nem léteztek olyan mezőgazdászok, akik úgy néztek ki, mint Amerikában és rodeókra meg bika vidalokra jártak. Lóri erre teljesen rácáfolt és mikor visszatértem nem bírtam ellenállni a vonzerejének. Bár megtettem volna, bár figyeltem volna az árulkodó jelekre.
– Apádnak valóban voltak anyagi gondjai, a termelés az utóbbi pár évben nagyon rossz volt és tudom, hogy azt gondolod az édesapád egy szent volt, de ez nincs így Sára! Én itt voltam, láttam, hogyan teszi pénzé szinte az összes értékes tárgyat ezen a farmon, hogy elverje szerencsejátékkal.
– Úristen Lóri ez nem Amerika! Játszhatod itt a Kalifornia cowboyt, a kockahasaddal meg a hülye cowboy kalapoddal, de attól még egy Magyarországi paraszt maradsz, aki képtelen szembe nézni önmagával – köptem a szavakat. – Apám szerette ezt a farmot, a saját két kezével hozta létre ezt az egészet.
– Néha a saját álmaink áldozatává válunk – suttogta, mire dühösen ráordítottam és elszaladtam mellette.
Messzire akartam rohanni Lóritól, nem akartam, hogy befolyásoljon, hogy megint előálljon valami mesével, csakhogy mentse a saját bőrét. Hittem apámban, jó ember volt és ez a farm volt a mindene! Sosem verte volna el és sosem adta volna ki a kezéből.
A bejárati ajtó hangosan becsapódott mögöttem, ahogy beléptem a kétszintes házba, majd apa szobájába szaladtam és bezárkóztam. Mióta visszajöttem elég gyakran megtettem ezt, mert az ismerős holmik közt, visszakaphattam egy darabot apából.
– Sára? – kopogott be az ajtón Nóri a nővérem.
– Hagyj békén!
– Beszéltél Lórival? Elmondta, hogy mit tett? Bevallotta?
– Azt mondtam kurvára hagyj békén az Isten szerelmére – ordítottam fel és az ajtó felé hajítottam az első kezem ügyébe kerülő dolgot.
Sosem voltam jó célba dobásban és most se sikerült az ajtót eltalálnom. Helyette levertem az ajtó melletti falon lévő családi festményt, amit még anyu festett, mielőtt ő is elment. A festmény most leesett és alatta egy széf rejtőzött. A döbbenettől sírni is elfelejtettem. Mióta volt apának széfje a szobában? Minden pénzt és fontos papírt a könyvtárban tárolt. Az arcomat megtörölve léptem oda a széfhez és remegő kezekkel beütöttem az első számkombinációt, ami eszembe jutott.
– Sára már nem vagy 5 éves, egy felnőtt majdnem 30 éves üzletasszony vagy! Kérlek viselkedj is a ként. Állj a családod mellé és szerezzük vissza azt, ami a miénk! A konyhába várunk téged!
Oda se figyeltem Nórira, egyre erőszakosabban ütöttem be a kombinációkat, de egyik sem bizonyult helyesnek. Idegesen a nadrágomba töröltem az izzadt tenyeremet és egy pillanatra behunytam a szemem. Muszáj volt tudnom mit rejtett az a széf, még, ha mögötte bélyeggyűjtemény is lapult. Lázasan törtem az agyam, véresre rágtam a szám, mire eszembe jutott egy ötlet, de az a pillanat olyan volt, mint, amikor a képregényekben felkapcsolódik a villany a karakter felett, amikor rájön valamire. Ugyanezt a pillanatot éltem át, ahogy beütöttem apa kedvenc színdarabjának a 2:22-nek a számait. A széf piros helyett zöldre váltott és egy halk kattanás kíséretében kinyílt. A széfben egy borítékon kívül nem volt más. Sietve kivettem és finomkodás nélkül felbontottam. Apa ismerős kézírása láttán összeszorult a szívem és leroskadtam az ágyra.
Drága Sára!
Ha ezt a leveled olvasod valószínűleg megint ügyetlenkedtél és véletlenül bukkantál rá a széfre. Hamar megfejtetted a kombinációt? Mindig is hálás leszek drágám, amiért elvittél arra a színdarabra, nagyon élveztem, ahogy az egész hétvégét nálad. Örültem, hogy ragyogsz, Budapest a te otthonod, mindig is tudtam, de vérzett a szívem, amiért nem jöttél haza az öregeddel.
Rengeteg hibát követtem el az utóbbi időben. Játszani kezdtem, mert a nővéred folyamatos kotnyeleskedése miatt már nem bírtam megmaradni otthon. Csak egy kis kikapcsolódásra vágytam, de a dolgok kicsúsztak a kezeim közül és az a semmirekellő Robi még támogatott is ebben. Azt hittem segíteni akar, de bassza meg, öregségemre sikerült engem is a bűvkörébe vonnia elhiszed ezt? Egész életemben elleneztem a kapcsolatukat, mert tudtam szélhámos ennek ellenére az áldozata lettem én is. Robi titokban keresztbe akart tenni a farmnak, az lehetett a terve, hogy mindent megkaparint magának. Kedvesem ne gondold azt, hogy sajnálom a nővéredtől, ez az ő otthona te is tudod, de nem hagyhattam, hogy Robié legyen az, amiért egész életemben dolgoztam.
Az a derék fiatalember Lóri segített nekem. Meg kell mondjam érvelni aztán tudott. Fizikálisan és képletesen is lekevert nekem egy pofont, ami észhez térített és azonnal tudtam tennem kell valamit. Muszáj volt megkerülnöm azt a semmirekellőt így eladtam a farmot Lórinak. Lóri nagyon jó ember Sára! Nagy kár, hogy itt hagytad őt, de ő mindig is vidéki srác volt, megkergült volna a városban. Tudod drágám egy falusi nem viheti a falut a városba, de egy városi lány idehozhassa a városi pezsgést. Nem kell megtagadnod magad ahhoz, hogy itt maradj és boldog legyél. Te magad vagy a város maga, a folyton vibráló, mindig mozgásban lévő, soha nem pihenő város. De néha egy városnak is el kell csendesednie te is tudod!
Ezen a bolygón nagyon sok ember álarcot visel, sőt napi szinten mindenki felvesz egy álarcot, amint elhagyja az otthona biztonságát. De vannak, akik behozzák a szerető családba a mérget és ott is játszanak, ahol nem kéne. Robi pontosan az az ember, de a nővéred vak, ha róla van szó. Ő nem látja az álarc mögött megbújó szörnyeteget. Nem! Tudom mire gondolsz! A nővéred nem szörnyeteg, hibázott rengeteget és tett rossz dolgokat, de nem szörnyeteg!
Tudom, hogy most te is álarcot viselsz! Önmagaddal és Lórival szemben. Arra kérlek téged, hogy vedd le és égesd el azt az álarcot. Legyél szerelmes és boldog! De mindenekelőtt rúgd seggbe azt a szerencsétlent, amiért hagyta, hogy el menj!
Nem tudom, hogy velem mi van vagy, hogy hány év telt el. Élek-e vagy meghaltam. Öreg vagyok, az én napjaim már meg vannak számlálva. Szóval, ha meghaltam ne búsulj, tiszta a lelkiismeretem és már édesanyáddal táncolok a Mennyek országában. ha pedig élek a pokolba is mit turkálsz te az én szobámban?
A te első számú szerelmed: Apa

Apa utolsó mondatán felnevettem, de közben hangosan zokogtam. A levele annyi mindent átértékelt bennem és teljesen más megvilágításba helyezte azt, amit eddig tudni véltem. Kifújtam az orrom, zsebre tettem a levelet, majd visszacsuktam a széfet és feltettem a helyére a festményt. Az ablakon keresztül távoztam, mert tudtam, hogy ha kimegyek a szobából, akkor rávesznek, hogy működjek velük együtt. De nem akartam! Nem akartam hátba támadni Lórit, mert inkább legyen övé az otthonom, minthogy Robi megkaparintsa! Ugrás közben nem figyeltem oda és ráestem Lórira, aki a bokor mögött guggolva befelé kukucskált a konyhába. Felnyögött én pedig majdnem felkiáltottam, de tenyerével betapasztotta a szám és elvonszolt a ház közeléből.
– Mi a franc Sára? – kérdezte döbbenten.
– Ezt én is kérdezhetném tőled! Hallgatództál?
– Elvégre az életemről van szó – közölte szárazon. – Miért nem vagy bent velük? És miért fentről jöttél?
– Elolvastam!
– Mit?
– Megtaláltam apa levelét, mindent leírt, hogy mit tett Robi, hogy miért adta el neked és annyira hülye voltam, amiért egy percig is azt hittem, miattad került adósságba. Még ha így is lett volna, inkább legyen a tiéd, mint Robié. Szóval itt vagyok! Támogatlak és melletted állok – szögeztem le kihúzva magam.
Lóri pár pillanatig csak nézett rám, aztán elnevette magát. Zavartan néztem a nevető férfire, majd csípőre vágtam a kezem és haragosan összehúztam a szemem.
– Tudod, apád mindig tudta, hogyan állítson minket egy oldalra és még odafentről is egyengeti a sorsunkat – mosolygott rám.
Rámosolyogtam majd átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
Azt hiszem tévedtem korábban. A szerelem igenis képes volt győzni, pláne akkor, ha mindkét fél azon volt, hogy sikerüljön. Nekünk ezúttal sikerült! Hidd el nektek is fog!