Ezelőtt még sosem volt alkalmam végig sétálni a vörös szőnyegen és még ilyen gyönyörű ruhát se viseltem, ami most szorosan a testemre simult és kiemelte mindazt, amire egész életemben büszke voltam.
– Ne feledd Lucy, nem bulizni mentél, hanem küldetésünk van – hallottam a fülemben a mostohanővérem Angela hangját.
– Hogy felejthetném el mikor itt vagy te és emlékeztetsz rá? – sziszegtem, miközben széles mosolyt küldtem a fotósoknak és egyenes tartással végig sétáltam a vörös szőnyegen.
– Ismerlek Lucy. Gyengéid a rosszfiúk és Eathen maga a megtestesült gonosz! Ne hagyd, hogy elcsábítson!
Figyelmen kívül hagytam Angela szavait. Mióta apám újra nősült utáltam az újdonsült családomat, de legfőképpen Angelát. A tökéletes Angelát, aki annyira mégsem volt tökéletes. Egy nagymenő galéria vezetője volt, de az ott árult festmények nagyjához illegális úton jutott hozzá. Most pedig egy olyan festményre fájt a foga, ami Eathen birtokában volt és én most éppen az ő otthonába, az ő birodalmába léptem be. Nem tudom miért adtam be a derekamat, hogy miért vállaltam el, hogy elvégzem a piszkos munkát. Azt hiszem túlságosan kecsegtető volt az, hogy megígérte fizeti az egyetemi tanulmányaimat én soha nem kell viszonoznom azt. Egy diploma, aminek ára az, hogy meglopom Eathent.
Egy pincér pezsgővel kínált, amit elvettem és megköszöntem, majd tágra nyílt szemekkel, ámultan vettem szemügyre Eathen múzeumba illő otthonát. Velem szemben egy lépcső vezetett fel az emeletre, jobbra és balra ajtók nyíltak, ahonnan nevetés és zene szűrődött ki. Jelen volt London elitje, a legnevesebb üzletemberek, hírességek és celebek. Ide a rozsdás bökőt, hogy az előbb nem mást láttam, mint Penny Badgleyt, aki valami zseniálisan alakította a pszichopata Joe Goldberget. Talán őt kellene megkérnem, hogy segítsen nekem ellopni a festményt, de azt hiszem ő jobban értett a hullák eltűntetéséhez, mint egy drága festmény lenyúlásához. Lehet, hogy tényleg le kéne szólítanom – tűnődtem, ahogy Penny újra felbukkant. Ő elintézhetné Eathent én pedig simán a hónom alá csapnám a festményt és lelépnék.
– Ó, az Isten szerelmére ő csak egy színész – nyögött fel a fülemben Angela, mire vágtam egy fintort és a bross elé söpörtem a hajamat. – A fenébe Lucy így nem látok semmit!
– Eleve illegális az ilyesmik birtoklása, úgyhogy fogd be különben egyenesen odasétálok a biztonságihoz – mosolyogtam, mire Angele fújtatott egy nagyot, de csendben maradt.
Folytattam a felfedező utamat és nem bírtam megállni, hogy ne villantsak hatalmas mosolyt Pennyre, amikor elsétáltam mellette. A karommal még súroltam is a karját, hátha a végtagjaink érintkezése feléleszt benne egy szikrát, amitől késztetést érez majd rá, hogy megismerjen és feleségül vegyen. Az álmodozásomból egy érdeklődő barna szempár riasztott fel és a szempár tulajdonosa nem más volt, mint Eathen Fitz, aki miatt ma itt voltam. Az ember azt gondolná egy műkincskereskedőnek ijesztőbb neve van, valami olyan, ami tiszteletparancsolóbb. Eathen teljesen átlagosnak tűnt ezzel a névvel, de lehetséges, hogy pontosan ezt akarta elérni. Nappal egy nagymenő producer éjjel pedig a legravaszabb tolvaj.
– Túl keménynek tűnik a pezsgőhöz! Whisky? – lépett oda a bárpulthoz Eathen és egy pohárba öntött a borostyánszínű tömény mennyországból.
– Eltalálta – mosolyogtam rá és a pohárért nyúltam szándékosan úgy, hogy az ujjaim az ujjaihoz érjenek. – Hihetetlen, mintha ismerne – kuncogtam megcsavarva az egyik hajtincsemet.
– Jézusom, te sose flörtöltél? – bosszankodott Angela.
– Pedig nem ismerem. Mi szél hozta az otthonomba?
– Mint mindenki mást. A kisugárzása természetesen és a legújabb filmje. Arra gondoltam, hogy adhatna egy autogramot – mosolyogtam rá majd megfogtam a nyakkendőjét és magamhoz húztam – odalentre – suttogtam a fülébe.
– Úristen te közönséges ribanc! – fortyant fel Angela.
Eathen felvont szemöldökkel meredt rám én pedig kihívóan még közelebb rántottam, mire a kezében lévő pohár ital egyenesen a mellkasomon lévő brossra folyt.
– Baszki ne! Az az idióta leöntött téged! Minek kellett rángatnod? Istenem el fogod cseszni az egészet! – dühöngött Angela.
Összerezzentem és összepréseltem az ajkamat, majd bocsánatot kértem Eathentől és elsiettem. Talán túlságosan is feltűnő voltam. Nem kellett volna ennyire látványosan rányomulnom és akarni azt, hogy felvigyen a szobájába.
– Jól van Lucy! Mostantól mindenről számolj be nekem – utasított Angela.
– Ahogy parancsolod – vetettem oda idegesen és felrohantam a lépcsőn. – Melyik Eathen kibaszott Fitz szobája?
Angela útba igazított így pár másodperccel később már Eathen szobájában voltam és zakatoló szívvel támaszkodtam a csukott ajtónak. Oké, a szobájában már bent voltam, most már csak azt kellett kitalálnom, hogyan jutok hozzá a festményhez, amit Angela szerint a hálóból nyíló titkos szobában rejtett el. A könyvespolccal kezdtem, mert a filmekben általában egy könyv elmozdításával tárult fel a titkos ajtó, de hiába tapogattam végig mindet semmi sem történt. Éppen a 365 napot tartottam a kezemben, amikor az ajtó kinyílt és belépett Eathen. Belefagytam a mozdulatba és kifogás után kutattam, de semmit se tudtam mondani. Eathen az ajka elé emelte az ujját, jelezve, hogy maradjak csendben, majd odasétált hozzám és megcsókolt. Nyelve pillanatok alatt utat talált a számba én pedig teljesen megrészegülve hagytam magam. Eathen felkapott, majd rádobott az ágyra a puha párnák közé. A csókcsatánk nem tartott sokáig, Eathen pár pillanattal később elhúzódott és a fejem mellett két oldalt egyensúlyozva a kezeivel lenézett rám.
– Az Istenekre Lucy most már hallani sem hallok semmit! Mégis mi a fenét műveltél? Megmondtam, hogy ne piszkáld a kibaszott mikrofont te szerencsétlen! Húzz onnan a francba oké? Majd én megoldom és kösz a semmit! Búcsúzz el az UCL-től.
Megrendültem hallgattam Angela szavait, majd idegesen beletúrtam a hajamba és azzal a mozdulattal együtt kirántottam a láthatatlan fülhallgatót. De ha már itt voltam…
– Merre jár? – kérdezte Eathen.
– Azon gondolkodtam mikor kapom meg végre az autogramot – pislogtam rá ártatlanul és nyújtózkodtam egyet alatta. – Ketyeg az óra, Pennytől is kértem egyet – tettem hozzá.
– Milyen névre szeretné?
– Lucy Morningstar!
1 hónappal később a hátsó sorok egyikében ültem apám és nevelőanyám közt, miközben Angelát figyeltük, aki aukciót rendezett a galériában. A soron következő festmény a 2010-ben eltűnt, de most újra előkerült Van Gogh által festett Pipacsok volt, aminek megszerzésében nekem is hatalmas szerepem volt. Angela nagyot nézett, amikor még aznap este szakadt ruhában, vérző arccal beállítottam hozzá a festménnyel együtt. Azóta mindent megtett értem, elvitt vásárolni, egy évre előre kifizette az albérletemet és rendezte az egyetemi tandíjamat is. Angelának meggyűlt a baja a hatóságokkal, amikor napvilágra került, hogy a birtokában volt a festmény, de sikerült elsimítania az ügyet. Most pedig eladásra kínálta a festményt nevesebb galériák és múzeumok számára. A festmény kikiáltási ára 50 millió dollár volt, amikre a múzeumok és galériák sorra licitáltak, az összeg pedig egyre csak nőtt. Mindenki magának akarta ezt a festményt, mindenki akarta azt a figyelmet, amit a Pipacsok által kapott volna. Angela szeme pedig egyre elégedettebben csillogott, ahogy nőtt a Pipacsok értéke.
– Ez a nő egy csaló és ez a festmény hamis – pattant fel egy férfi, mire mindenki oda kapta a tekintetét.
– Parancsol? – kérdezte Angela hűvösen. – Uram kérem ne rágalmazzon és távozzon különben kénytelen leszek hívni a biztonságiakat!
– Hatalmas összegekről van szó, ez a festmény pedig 15 éve eltűnt. Mi a garancia arra, hogy nem hamis és nem akar minket átverni?
– Ez esetben. Kérnek egy szakértőt, aki megvizsgálja a festményt, hogy mindenki megnyugodhasson ez a kép eredeti – mosolyodott el Angela pár lelkes hozzáértő szakember pedig azonnal készségesen felpattant.
Angela valójában nem vizsgáltatta meg a festményt, mielőtt aukcióra bocsátotta volna. Teljesen biztos volt benne, hogy az Eathentől eltulajdonított festmény valódi volt, másképpen Eathen nem őrizte volna hét lakat alatt. Elnézést kértem apától, aki kiengedett a sorból és velem egy időben a terem másik végében Eathen is felállt. Két külön lépcsőt használtunk és csak fent a galérián találkoztunk. Odafentről tökéletes rálátásunk volt mindenre és a pódiumon álló Angela is látott volna minket, ha nincs elfoglalva a festményt vizsgáló szakemberekkel.
Eathen megállt mellettem, mindkét kezével a korlátra támaszkodott és kíváncsian várta a fejleményeket. Megtámaszkodtam mellette, ujjaim csak pár centire voltak Eathanétől, aki halvány mosollyal az arcán óvatosan felém mozdította egy ujját és finoman megsimította az ujjamat. A lélegzetünket visszafojtva vártuk a csattanót, Angela bukásának pillanatát.
– Ez a festmény hamis – jelentette ki egy idős úr.
– Maga már vak! Az a festmény valódi! – nevetett fel Angela idegesen.
– Ne haragudj Angela, de az a festmény nem eredeti – tette hozzá Robert, az egyik leghíresebb festményvizsgáló.
Angela elsápadt és láttam, hogy a tekintetével engem keresett, de nem talált ott, ahol ülnöm kellett volna. Eathen tenyere a kézfejemre simult és erősen megszorította. Angela tekintete odalent ide oda cikázott, majd felemelte a fejét és a pillantása találkozott az enyémmel. Az arcára ki ült a döbbenet ahogy felfedezte mellettem Eathent, majd a döbbenetet átváltotta az irántam érzett gyűlölet.
– Áruló – tátogta felém.
– Ellenségem ellensége – tátogtam vissza.
Elléptem a korláttól, majd Eathen kezét fogva lesétáltunk a lépcsőn, majd kiléptünk a szakadó esőbe és beszálltunk a ránk váró autóba. Bill a sofőr vidáman üdvözölt én pedig kedvesen visszaköszöntem, majd megnyomtam a mellettem lévő gombot, mire az elválasztó felhúzódott és elvágott minket a sofőrtől. Bill az elmúlt pár hónapan már megszokta, hogy Eathen és én gyakran a kocsi hátsó ülésen elégétjük ki vágyainkat. Pár hónapot mondtam? Nos nem nyelvbotlás volt, hanem az igazság. És, hogy mi az igazság? Az igazság az, hogy Eathen volt az én első számú szerelemem a gimiben. A kapcsolatunknak vége lett, mint minden gimis szerelemnek, de a szikrából újra láng lett, amikor pár hónappal ezelőtt egymásba botlottunk az egyetemen, ahol éppen filmet forgattak Penny főszereplésével. Először csak összejártunk, majd a kapcsolatunk igazi kapcsolattá alakult, de titokban tartottuk, mert nem akartunk a szalagcímen landolni. Mikor Angela felkeresett, hogy segítsek neki meglopni Eathent belementem. Gondolkodás nélkül. Az a cél vezérelt, hogy végre lebuktassam Angelát és végre megfizessen mind azért, amiket elkövetett. Eathen pedig tökéletes volt, belement a színjátékba. Ami 1 hónappal ezelőtt történt csak játék volt, hogy Angela elhiggye megpróbáltam, de elbuktam, ám aztán mégis sikerrel jártam. A ruhámat Eathen szaggatta le rólam, mert útban volt neki az autogram miatt, a vágás pedig egy sminkes gyönyörű munkájának volt köszönhető. Angela pedig olyan könnyen hitt nekem. Eszébe sem jutott megvizsgálni a festmény eredetiségét. Na és mi lett az eredeti festménnyel? A hamisítatlan Pipacsokkal? Nem tudom. A festményről 2010 óta senki sem hallott.