Mi az érték?

Úgy érzem időnként, mintha eltévedtem volna egy piacon, ahol rengeteg mindent lehet kapni.
Egyik standon például szabadságot árulnak.
– Mennyi? – kérdem az eladót.
– Ingyen van – mondja.
– Nem hiszem! – válaszolom. – Ingyen nem adnak semmit.
– Ó, dehogynem! – nevet rám. – Látom, van benned öntudat. No, azt hajítsd el magadtól jó messzire, arra nem lesz szükséged, ha szabadságot veszel!
– Nem lehet. Az öntudat nekem fontos, mégpedig azért, mert figyelmeztet arra, hogy ne felejtsem, el ki vagyok.
– Halljam ki vagy? – faggat az árus.
– Magyar.
– Azt hittem, ember vagy- nevet rám gúnyosan.
– Ember is vagyok – nézek vele farkasszemet és otthagyom.
A következő standon hazát árulnak.
– Mi a kínálat? – kérdezem.
– Franciaország, Németország, Belgium – sorolja a lehetőségeket az eladó.
– Köszönöm, egyik sem. Nekem van hazám.
Megyek tovább, és alig hiszek a szememnek, mert valaki becsületet árul.
– Hát ilyet is eladnak? – csodálkozom.
– Néha igen – válaszol szerényen az illető.
– Sok van belőle? – érdeklődöm.
– Nem, csak ez az egy, az enyém.
– És mégis eladja? – döbbenek meg.
– Igen, muszáj.
– Éhezik talán? – szánom.
– Nem, csak tudja… hazát szeretnék venni – süti le szemeit.
Biztosan nagyon szegény lehet, ha nincs hazája – gondolom, hirtelen markába nyomom az összes pénzemet, csak hogy ne kelljen eladnia a becsületét.
– Köszönöm – rebegi szinte hangtalan.
– Tiszta jó szívvel – mondom, és figyelem, ahogy elindul a hazát kínáló stand felé.
Nézem, ahogy alkudozik, könyörög, szurkolok, hogy elég legyen a pénz, amit tőlem kapott, ekkor döbbenten látom, hogy a hazaárus vaskos pénzköteget csúsztat a becsületárus markába, majd kedélyesen összemosolyognak.

“Mi az érték?” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Kati!

    Ez nem semmi! Így is lehet manipulálni. Olyant sajnálok meg, akinek sokkal többje van, mint nekem.

    Jó írás, tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!