Varázsgömb: Negyedik történet

Mindenkinek vannak titkolt álmai, vágyai. Sohasem beszélünk róluk, de mindig felbukkannak az életünk során.
Ha lenne egy titkos, de mindent tudó varázsgömbünk, akkor kiderülhetne, mennyire fontos, izgalmas lett volna, ha megvalósult volna ez az álom.
Zsófi ( a mi Zsófink) is nagy álmodozó volt fiatal korában.
Az első szerelméről már mesélt nekünk egy régebbi írásában. Az első találkozásról, az első és egyetlen szerenádjáról is…
Első szerelmével 50 év után ismét találkozott. Beszélgettek , emlékeztek, de Zsófi nem akarta „felfrissíteni” ezt a nagyon régi kapcsolatot. Túl sok fájdalmat okozott neki, és világosan látta akkor, hogy hiába az öt év együttjárás, nincs jövője a kapcsolatuknak, egyre nagyobb a szakadék kettőjük élete, tervei között. Pedig már a közös életüket tervezték. A családot. Zsófi mindig kislányokban gondolkodott, a kilenc unokatestvére között csak egy szem fiú volt, a legfiatalabb…
Most visszaemlékezve azokra a szép, tervezgetős időkre, azon gondolkozik, milyen lett volna az élete, ha először kislánya születik. ( Mert a két fiát persze még álmodozásában sem adná semmiért, senkiért.)
Először is hatalmas masnit kötne a hajába még egészen picike korában. Aprócska szoknyákat, ruhákat varrna neki az akkori divat szerint. Énekelni, táncolni tanítaná a lányát. Meséket, verseket tanítana neki. Az iskolában idegen nyelveket tanulhatna egészen korán. Énekkaros lenne, szavalóversenyekre járna. Hamar beengedné a konyhába, főzni, sütni tanítaná. Úszni, sportolni, népitáncolni mehetne, ha szeretne. (Miért ne szeretne?) Kézműves foglalkozásokon eldönthetné, mihez van kedve. Odaengedné a szövőszékéhez és a varrógépéhez is ,megtanulhatna szőni, fonni, varrni.
Zsófi most veszi észre, a fentiek egy részét a saját életéből, a másikat a fiai életéből kölcsönözte.
Ha lenne egy varázsgömbje, akkor ezek az álmok valóra válhatnának visszamenve az időben…
De sajnos, nincs!
Ha lenne, ha lett volna, akkor most egy ötven év körüli lánya is lehetne, aki bizonyára férjhez ment volna, és Zsófi unokái, dédunokái futkároznának itt a kertjében…
„Ha az a volna ott nem volna!”